Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

925 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 926 jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága nevében elfogadásra a Tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz 21 képviselőtársunk kíván hozzászólni. Először Krémemé Mihelisz Terézia, Baranya megyei képviselőtársunkat illeti a szó. KRÉMERNÉ MIHELISZ TERÉZIA: Tisztelt Országgyűlés! Baranya megye hazánk mezőgazdasági területének 4,7 százalékán az agrártermelés ezt meghaladó hányadát produkálja. A föld minősége, hasznosításának szerkezete megfelel az országos átlagnak. Napjainkig erős maradt viszont az itt élő emberek föld iránti szeretete, függetlenül attól, hogy a mezőgazdaságban vagy más területen dolgoznak. Ez a tény, valamint a föld védelmére, termőképességének fokozására, ésszerűbb hasznosítására fordított kiemelt figyelem eredményezte, hogy szántóterületünk 1982-től nőtt. Területünk 40 százaléka erózió-káros. Itt megfelelő eredmény csak átgondolt munkával érhető el. 1964től folyik megyénkben tervszerű meliorációs tevékenység. Ez ideig mintegy 65 ezer hektáron végeztünk ilyen jellegű beavatkozást. Hatása ma már mérhető. A 100 forint költségre jutó eredmény üzemenként eltérő mértékben, átlagosan 29 százalékkal nőtt. Jelenleg újabb nagy erőpróba előtt állunk: a Drávaöblözet meliorációja egymilliárd forintot meghaladó feladat, amelynek elvégzéséhez az érintett üzemek saját forrásai rendelkezésre állnak. A kivitelezés ütemének gyorsítása az állami támogatás terv szerinti biztosítását teszi szükségessé. És ez nem csupán ágazati érdek. Megkülönböztetett figyelmet érdemel azért is, mert egy halmozottan hátrányos helyzetű térségben felgyülemlett gondok egy részének megoldását segíti. A rekultiváció, mint legjobb mezőgazdasági beruházás, megyénkben is nagy hangsúlyt kapott. A szemléletváltozáson túl az állami támogatás új rendszere, a Földvédelmi Alap létrehozása gyorsította meg ezt a folyamatot. Többségében gyenge termőképességű gyepek és korábban a termelésből kivont területek váltak szántóvá. E tevékenység eredményeként csaknem négyezer hektárral nőtt szántóterületünk - ez Baranya megyében egy átlagos üzem nagyságának felel meg. A rekultiváció paraméterei kedvezőek. A költségek ugyan talajadottságtól, tervezőtől, kivitelezőtől, üzemi hozzáállástól függően eltérőek. A megtérülési idő üzemi szinten 1 —3 év, a támogatás mértéke átlagosan 50 százalék. Egy hektárnyi szántón megyénkben megközelítően 25 ezer forint termelési értéket állítunk elő. Ez évente, az eddig rekultivált területnagyságot figyelembe véve, 100 millió forint termelési érték többletet eredményez. Jelenleg mintegy 7 ezer hektár olyan területtel rendelkezünk, amely viszonylag rövid idő alatt, évi 800-1000 hektáros ütemben lenne termelésbe vonható. Lehetőségeink — s ebből fakadóan feladataink - a területcserék esetében is jelentősek. Megyénk domborzati viszonyaiból következik, hogy a területek nagy része szabdalt, szomszédos táblákkal kevert. Előfordul, hogy egy üzem két szélső pontja között 50 kilométernél nagyobb a távolság. Az ésszerű terület- és értékbeli cserék a gazdálkodás költségeit érzékelhetően csökkentik, illetve csökkentenék. 1976-tól közel 15 ezer hektár cserélt így gazdát. Ennek mintegy kétszerese a még rendelkezésre álló lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Vázolni tudtam csupán azt a munkát, amely megyénkben — a vitathatatlan problémák ellenére — eredményesen szolgálta a termőföld megóvását, jobb hasznosítását. E tevékenység jogi kereteinek egy részét a ma is hatályos földvédelmi törvény - véleményem szerint — alapvetően jól biztosította. Mégis szükséges az egységes földtörvény megalkotása, mert a földdel kapcsolatban olyan hatalmas joganyag gyűlt össze az elmúlt évek során, hogy annak alkalmazása - ahogyan miniszter elvtárs is elmondotta — szakemberek számára is megterhelő feladatot jelentett. A most tárgyalt javaslat erénye, hogy tömören és jól tartalmazza a földingatlanokra vonatkozó átfogó rendelkezéseket. Érdeme, hogy jól illeszkedik a hazánkban zajló reform-folyamatok eszközrendszerébe. A szocialista tulajdonviszonyokat alapvetően megőrizve, nagyobb mozgásteret biztosít a földtulajdonban, földhasználatban, erősíti — bár véleményem szerint még mindig nem eléggé — a földvédelmet. Engedtessék meg néhány konkrét észrevételt tennem! A szabadabb művelésiág-változás gyors döntést és végrehajtást igénylő gazdaságunkban mindenképpen indokolt. Hasznos és időszerű az a változás, mely szerint termelőszövetkezetek kívülálló személyek részére is adhatnak bérletbe nagyüzemi módon gazdaságosan nem művelhető földterületet, időtartamra és területnagyságra korlátozás nélkül. Messzemenőkig egyetértek a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek felsorolt ingatlantulajdonára vonatkozó méltányos, új szabályozással. Magam is fenntartással fogadtam a tartós földhasználat intézményét. Különösen célszerűtlen lett volna ez a lakás- és üdülőépítés céljára szolgáló telkek tartós használatának fenntartására, mert ez a tulajdontól való megkülönböztetés valóban elméleti és fiktív jellegű. Gyakorlati értelme nincs — ha figyelembe vesszük az épület tulajdonosát indokoltan megillető jogokat. A földvédelem kapcsán kívánom elmondani, hogy ez napjainkban még nem magától értetődő gyakorlat, esetenként csupán a szankciótól való félelem. így a szándékolt cél elérését nem mindig segíti kellően a termelésből való kivonásért fizetendő kártalanítás, földvédelmi járulék, bírság. Egyetértek azzal is, hogy lakóterületek kialakítása ebből a szempontból kedvezményezett legyen. De mi ösztönöz ésszerű takarékosságra, ha a fent említett összegeket is a telek kialakításának költségeihez lehet számítani és azt az építtetőkre hárítani? Irodalmi adatok szerint: ipari és szolgáltatási célok-