Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

927 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 928 ra vesszük igénybe összes földterületünk 7 százalékát. Az itt megépített létesítmények szükségességét nem vitatom - mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egységnyi területre jutó beruházás költsége nagyságrendekkel haladja meg a jó minőségű termőföld értékét, így az annak kivonásáért fizetendő kártérítés a létesítmények hatékonyságát gyakorlatilag nem érinti. Kérem, tudják be szakmai elfogultságomnak, ha ehhez még hozzáteszem, hogy földterületünk egy százalékán mezőgazdaságunk 3-3,5 milliárd forint termelési értéket tud előállítani évente. És ha ezzel szembeállítjuk azokat az erőfeszítéseket, elsősorban anyagiakat, amelyeket mezőgazdasági területünk műveléséért, termőképessége fokozása érdekében teszünk?! Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló törvénytervezet előkészítése, vitája során gyakran vetődött fel áz új földértékelésre való áttérés igénye. Mivel a mezőgazdasági üzemek költségvetési kapcsolatait, a támogatást, az elvonást jelentősen befolyásolja a föld minősége — én is egyetértek azzal, hogy az új értékelési rendszer bevezetése nagy-nagy körültekintéssel történjék. A jobbítás szándékával hívnám fel azonban a figyelmet jelenlegi gyakorlatunk napi munkát nehezítő gondjára: a sokat — és ritkán elismerően — emlegetett aranykorona a használati és forgalmi viszonyoknak igen gyakran meg nem felelő érték. Ez eredményezi némely konkrét esetben, hogy adott termelőszövetkezet által megváltott kisebb területű ingatlanokért — gondolok elsősorban nem erdőre, szőlőre, gyümölcsösre vonatkozó ingatlanokra —, illetve tulajdonrészekért 20—30 forintot vagy annál is kevesebb megváltási árat lehet megállapítani. Önkéntes felajánlás esetén a megváltási ár kétszeresét lehet fizetni, ami szerintem ugyancsak méltánytalan összeg. S ez az irreális térítési díj megakadályozza a termelőszövetkezeti földtulajdon bővítését, rendezését. Tisztelt Országgyűlés! A törvény előterjesztése során elhangzott — és a hozzászólásokban várhatóan még elhangzik —, hogy a földünk nemzeti kincs, alapvető környezeti elem, a mezőgazdaság nem szaporítható, mással nem pótolható termelési eszköze. Védelme, legésszerűbb hasznosítása, termékenységének megóvása — amely egyébként társadalmunk fejlettségének is szintmérője — a törvényjavaslat kifejezett szándéka. Ezért szavazok annak elfogadása mellett. Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr Cselőtei László Pest megyei képviselőtársunk következik. Dr CSELŐTEI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslatban döntő célként szerepel, hogy fokozódjék a termőföld hasznosítása, védelme és termékenységének megóvása. Ezt szolgálják a törvényben a földtulajdonnal és -használattal kapcsolatos rendelkezések, valamint a földdel összefüggő hatósági tevékenység egyszerűbbé tétele. Magyarországon a termőföld gazdasági szempontból különösen jelentős. Jól mutatja ezt az a számítás, amely szerint összes természeti erőforrásunknak mintegy kétharmadát a föld teszi ki. Lehet vitatkozni a nemzeti vagyon számításához alkalmazott módszeren és annak eredményén. Bízhatunk abban is, hogy a jövőben új, ma még ismeretlen természeti erőforrásokat tárunk majd fel. Ma azonban lényegében ez a helyzet, s nekünk most ebből kell kiindulni. így anélkül, hogy lebecsülnénk a föld mellett még rendelkezésünkre álló egyéb fontos, de sajnos elég szűkös természeti erőforrásainkat, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy gazdasági tevékenységünkben fejünk és kezünk mellett nagyrészt a földre számíthatunk. Úgy érzem, hogy az eddigiek során különösen az elmúlt két-három évtizedben, jól éltünk ezzel az adottságunkkal. Tisztelt Országgyűlés! Jellegénél fogva nem ennek a törvénynek a feladata, hogy részletesen fejtse ki a földhasznosításnak a feltételeit, lehetőségeit. Mégis jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy nemcsak a mezőgazdasági, hanem a törvényjavaslatot tárgyaló többi bizottságban is ezen volt a hangsúly, a viták résztvevői elsősorban erre figyeltek. A törvényt előterjesztő miniszter elvtárs és a javaslat bizottsági előadójának beszédéből is szintén ez csendült ki. Magam most ugyancsak ezzel a szemlélettel két kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet. Az egyik a föld hasznosításának módjára vonatkozik, amely a vita során főként a művelési ág megváltoztatása címén kapott hangsúlyt. Sokakkal együtt magam is helyesnek tartom, hogy a döntés ebben — egy-két indokolt kivételtől eltekintve — üzemi hatáskörbe kerüljön. A termeléssel kapcsolatos hazai és külkereskedelmi igények, s azok kielégítésének társadalmi — gazdasági, termesztési — biológiai feltételei ma és várhatóan a jövőben is gyorsan változnak. Ma a gazdaságos termelés érdekében az alkalmazkodóbb mezőgazdaság kialakításában elsősorban a vállalatokra tesszük a felelősséget. Indokolt tehát, hogy a megvalósítás útjának, a termőföld, mint legfontosabb termelőeszköz jó hasznosítási módjának megválasztásához elsősorban azok kapjanak lehetőséget. A második megjegyzésem a termőföld mennyiségének védelméhez kapcsolódik., A felszabadulás óta a legnagyobb és legfontosabb művelési ág, a szántóföld több mint három Nógrád megyényi területtel csökkent. Igaz annak jelentős, a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas részén erdőt telepítettünk. Nagyrészt hasonló helyeken megnövekedtek a jó földhasznosítást jelentő zártkertek. Az ugyancsak területigényes településfejlesztési, ipari, közlekedési, vízügyi és más célt szolgáló létesítményeink megvalósítása társadalmi-gazdasági szempontból feltétlenül indokolt volt. El kell azonban ismerni, hogy az igénybevétel ilyen célokra sokszor nem kellő körültekintéssel, esetenként indokolatlanul is a legjobb földekből és pazarlóan történt, és nem, vagy nem időben valósult meg a rontott földek rekul ti válása. Úgy vélem azonban, hogy ezek a statisztika által „a termelésből kivett"-ként kezelt területek sem vesztek el teljesen az élelmiszertermelés vagy az ugyancsak fontos, szép és hasznos természeti környezet számára.