Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

81 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 82 ezek megoldására megjelölt módszerekkel egyetértek. Munkakörömhöz, műszaki főiskolai oktatói feladataimhoz kapcsolódóan először a felsőoktatás egyik gazdasági kérdéséhez, a többször is érintett szabályzók kérdéséhez, majd intézményünk profiljának, munkahelyem profiljának megfelelően a közúti közlekedés egy témaköréhez kívánok szólni. Amint az Lázár elvtárs beszédében elhangzott: a felsőoktatási intézmények, a politikai és állami döntéseknek megfelelően széles körű viták alapján alakították ki a hosszabb távra szóló fejlesztési programjaikat. Ezek a felsőoktatásnak és intézményeinek az elért színvonalára, jó szándékú, elkötelezett munkájára alapoznak az oktatás-nevelés, kutatás feladataiban a' szakmai képzés fejlesztését, a minőség javítását, az értelmiségi pályára, az aktív közéletiségre való felkészítést helyezik előtérbe. Meggyőződésem az, hogy a jóváhagyott intézményi elhatározásokat halogatás és engedmények nélkül kell megvalósítanunk. A kérdés, hogy ehhez mire van szükség: úgy gondolom, hogy alapvetően az irányító és a képzésben érdekelt főhatóságok, vállalatok, intézmények, valamint az egyetemek és főiskolák eddig is többször kipróbált összefogására. Ez az együttműködés azért is elengedhetetlen, mert a tervezés és a viták során újból és újból szembetaláltuk magunkat a valósággal, hogy a nélkülözhetetlen anyagi feltételek egy részét a költségvetési juttatásokon kívülieket, -magának a felsőoktatásnak, az egyetemeknek és a főiskoláknak kell előteremteni. Ez vagy a legkülönfélébb, az oktatáshoz tartozó, azt fejlesztő tudományos igényű külső megbízásokra végzett munkák bevételéből lehetséges, — ez azonban sajnos, legtöbb helyen csökkenő tendenciát mutat — vagy lehetséges még az intézmények szellemi, anyagi bázisára épülő egyéb hasznos ténykedésből is. Mutatkozik azonban még valami, mégpedig az, ha elhárítjuk azokat az akadályokat, amelyek egy sor lehetőség kihasználásának útjában állnak. Ugyanis a felsőoktatásban több gazdasági szabályozó korát megelőzve már néhány évtizede lépett életbe, s az akkori környezetben kétségtelenül korszerűen működött. Jóllehet, ezek többször módosultak, mégis: a jelenlegi gazdaságot más területen rugalmasan irányító rendelkezésekhez viszonyítva lemaradtak. Az anyagi javakhoz elvárt hozzájárulásunkban az öntevékenységünk fejlesztése teljes mértékben indokolt és szükséges. Az öntevékenységünket erősítheti az is, ha a gazdasági szabályozók a felsőoktatásban is bizalmat, s biztosítékot nyújtanak megalapozott kezdeményezésekkel és tisztességes munkával megszerzett, vagy megtakarított anyagi eszközök célszerű intézményi felhasználására. A jelenleginél önállóbb, kevésbé bürokratikus gazdálkodásra való törekvés szintén sokat enyhíthet a jelenlegi nehézségeken, és némi eredményt hoznat a feszítőén alacsony felsőoktatási munkabérekben. Dolgoztam már hasznos és kevésbe eredményes bizottságban. Mégis, most hosszas megfontolás és többekkel folytatott eszmecsere alapján javasolom, hogy a Művelődési Minisztérium, az. Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium hozzon létre csak az említendő munkára egy csoportot, amelynek feladata legyen az akadályokat elhárító olyan rendelkezések kialakítása, amelyeknek hatására az intézmények erőiket fő feladataikra, az oktatás-nevelésre és a tudományos kutatásra összpontosíthatják.. Ebbe a nagyon konkrét feladatok megoldására létrehozott munkabizottságba egyetemi és főiskolai gazdasági szakembereket és oktatókat is szükséges lenne bevonni. Tisztelt Országgyűlés ! A másik témára áttérve szeretném elmondani, hogy mint GyőrSopron megyei lakos és sokat közlekedő állampolgár, nap mint nap tapasztalom, hogy a megye közúti közlekedésében országos Összehasonlításban a legnagyobb arányban vesznek részt a magyarok mellett a külföldi szállítók, utazók, turisták. E tapasztalatot számadatok is alátámasztják. Például, az országba érkező gépjárművek, személykocsik, kamionok mintegy 40 százaléka Győr-Sopron megye öt határállomásán lép be, majd a megye székhelyén és útjain végighaladva oszlik el ez a forgalom az ország közúti hálózatán. Emiatt is útjainkon nagy a zsúfoltság. A forgalom növekedésének kedvező hatása mellett tény az, hogy a nagy külföldi jármüáradat, együtt a hazaival, a megyében a főúthálózatot az átlagosnál nagyobb mértékben veszi igénybe. Ezért itt nemcsak az utak fenntartása, a szintentartás szükséges, hanem elkerülhetetlen a főúthálózat fejlesztése, a biztonságos, nagy áteresztőképességű városokat megkerülő forgalom kialakítása is. A mai mértékű motorizáltság esetén általában országosan is célszerű lenne a fenntartási, fejlesztési kereteket a forgalommal arányosan, de a növekedést automatikusan követve elosz-' tani. A nagy átmenő forgalmat jobban ki kellene használni úgy, hogy megfelelő jövedelmezőséggel, az ország más részébe, Európába, DélEurópa más országaiba utazókat a megyében és máshol is, színvonalas infrastruktúra, üzemanyagtöltő állomás, pihenőhely stb. szolgálja ki. A korszerű körülmények között zajló nagyobb forgalom a megyében növekvő bevételek mellett már viszont országos érdekeket is szolgál. Kérem ezért az illetékes tárcákat, hogy az anyagi javak elosztásánál, ha érveim elfogadhatók, az elmondottakat szíveskedjenek figyelembe venni. Az első kérdéskörhöz tett javaslatom kormányzati figyelmet és ösztönzést igényel azért, hogy a felsőoktatásban elhatározott fejlesztések minél eredményesebben legyenek megoldhatóak. A közúti közlekedés fejlesztése azonban köztudottan sok pénzt is kíván. Ez jó gazdálkodással megtérülhet, sőt a bevételekből az alapvetően költségvetésből működő felsőoktatás is remélhetőleg részesül. Tisztelt Képviselőtársak! Én magam is úgy voltam, mint Nagy elvtárs, hogy szerettem volna a felkészülés során valami frappánsat mondani, bevallom, ez nem sikerült. Azonban mégis, amit befejezésképpen mondok, azt jó szívvel mondom. Ez pedig az, hogy a kormánynak és