Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

83 ' Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 84 mindannyiunknak a munkaprogram megvalósításához sok sikert kívánok. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Újvári Sándor, Zala megyei képviselőtársunk. ÚJVÁRI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A kormány programja, ahogy Hallottuk, azokra a társadalmi és gazdasági feladatokra összpontosít, amelyeket a legutóbbi választások során az állampolgárok előrehaladásunk legfontosabb feltételeinek minősítettek mind országosan, mind pedig helyileg. A politika hitelét à szocialista népi nemzeti egység további folyamatos erősödését, az állampolgárok közérzetét véleményem szerint kedvezően befolyásolja az, hogy a most előterjesztett kormányprogram biztató változásokat és egyúttal követelményeket fogalmaz meg. A Zala megyei tapasztalatok is alátámasztják a kormányzati munka erőfeszítéseit méltányoló, elfogadó általános közhangulatot. Megyénk lakossága is elismeri mindazokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk. Ugyanakkor féltő aggodalom is érzékelhető a nehéz világgazdasági helyzet és saját munkánk nem kellő színvonalú javulása miatt. Látjuk, hogy sok még a feladat, elsősorban a hatékonyab gazdálkodás, a progresszív ágazatok gyorsabb fejlesztése területén. Tisztelt Elvtársak! A központi párt- és állami szervek ismét bebizonyították, hogy a megújulásra, a kezdeményezésre készen állnak. A népgazdaság mai helyzetében a kormány vállalkozott arra, hogy a tanácsi tervezés és szabályozás rendje alapvetően változtatásra kerüljön. Mindez a helyi tanácsok gazdasági önállóságának növelésééhez, gazdálkodásuk biztonságosabbá tételéhez, a demokratizmus szélesebb körű kiteljesítéséhez teremt kedvező feltételeket és egyúttal jelentősen növeli a tanácsok felelősségét is. A tanácsi tervezés és szabályozás új rendjét időszerűnek és alapvetően helyesnek tartjuk. A megye tanácsainak általános helyeslésével találkozott az a központi elképzelés, amely a fejlesztési célokat szolgáló anyagi eszközök jelentős részét a településen élő állandó népességszámhoz köti. Ugyanakkor az is megfogalmazódott, hogy az így biztosított előirányzatok önmagukban nem szüntethetik meg az egyes települések közötti, az ellátottságban meglevő különbözőségeket. Ezért is indokolt a céltámogatási rendszer bevezetése, amely elősegítheti a 'felzárkóztatást és egyben biztosítja a kiemelt társadalompolitikai célok teljesülését is. A tervezés új rendje, amint az ismeretes, alapvetően megváltoztatja a tanácsok fejlesztési lehetőségeinek eddig kialakult arányait és nagyságát. A megyei szinten rendelkezésre álló eszközökből például a községi tanácsok részesedése az eddiginek többszöröse lesz, míg a városoké és a megyeközpontoké lényegesen csökken. Mindez lehetőséget teremt a községekben, különösen a kisebb községekben az utóbbi években elhalasztott indokolt fejlesztési szükségletek pótlására. Itt foglalkoznék néhány gondolattal, a bevezetésre kerülő településfejlesztési hozzájáru- ' lássál, amely napjainkban a közvéleményt igen élénken foglalkoztatja. Mindenekelőtt azt szeretném aláhúzni, hogy a lakosság bevonása a tanácsi célkitűzések megfogalmazásába, a kitűzött célok megvalósításába és az ezekhez való anyagi hozzájárulás nélkülözhetetlen a településfejlesztésben. Ennek eddig is sok szép példáját tapasztalhattuk. Mindezek alapján a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése, mint új, önkéntes támogatási forma, véleményem szerint helyeselhető. Őszintén meg kell azonban jegyeznem, hogy a rendelkezések, értelmezése vet fel sok problémát és ezen a területen jelentkeznek a gondok elsősorban. De az is beigazolódott, 'hogy ahol a lakosság véleményével egyező célt jelölnek meg támogatásra és'"ahol jó az előkészítő, elsősorban a személyes felvilágosító munka, ott a lakosság megérti a települéfejlesztési hozzájárulás lényegét és támogatólag foglal állást. A hiba ott van, amikor a munkát le kívánják egyszerűsíteni és főként adminisztratív, a személyes meggyőzést nélkülöző módszereket alkalmaznak. Ezekben az esetekben valóban tapasztalható meg nem értés és idegenkedés is. Gondot jelent nálunk a kisebb településeken élő lakosság magas életkora, az ezzel összefüggő mentességük, valamint az üdülőterületek telek- és üdülőtulajdonosaival való személyes kapcsolatfelvétel nehézsége is. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy több településen szép példája van annak is, hogy a fizetésre nem kötelezhetők, zömében nyugdíjasok önkéntesen ajánlanak fel támogatást a közös célok megvalósításához. Azt is meg kell em- " lítenem, hogy a tömegtájékoztatás, a rádió és a sajtó sem mindig segíti ezt a munkát. A pontatlan tájékoztatások sok nézeteltérésre, időnként a céllal ellentétes véleményre inspirálnak. Tisztelt Országgyűlés ! örömmel üdvözöljük a kormánynak azt a kezdeményezését is, hogy átfogó társadalmi, gazdasági program készüljön a gazdaságilag hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására. Megyénk is ezek közé tartozik. Ezeket a térségeket az aprófalvas településszerkezet és a kedvezőtlen termőhelyi adottságok jellemzik. A gazdasági felzárkóztatásban döntő szerepe lehet a foglalkoztatás bővítésének, a jövedelem-termelőképesség fokozásának és az elmaradott infrastruktúra fejlesztésének. A felzárkóztatás további fontos feltétele a közlekedés, a különösen elmaradott hírközlés, valamint a kereskedelmi és szolgáltató hálózat fejlesztése. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy az aprófalvas településeket ellátó közlekedési, kereskedel- mi és szolgáltató vállalatok az ellátási színvonal megőrzése, illetve javítása érdekében külön is támogatást kapjanak. A hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásával összefüggő feladatokra megyei program készül, a helyi eszközök mellett azonban ehhez központi támogatásra is szükség lesz. Ezért azt javasoljuk, hogy a rendelkezésre álló központi támogatások felhasználásáról az illetékes megyei tanácsok dönthessenek. -