Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-12
901 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 902 ••; Másutt is követendő példaként kívánom megemlíteni a hazai szlovének együttműködését a szlovéniai magyarokkal. Két évvel ezelőtt a mi 1 szlovénjeink Ljubljanában mutatták be társadalmi, politikai, kulturális életük fejlődésének eredményeit. Ekkor nyílt fórumon szlovén szakemberek és újságírók előtt nyíltan beszéltünk nemzetiségi politikánk eredményeiről és gondjairól egyaránt. Nemrégiben pedig a mi közönségünknek nyílt lehetősége Szombathelyen,-, hogy megismerkedhessek a Szlovéniában élő magyarok életével. Mindez a lenini nemzetiségi politika szellemében és eredményeként valósulhatott meg. Megjegyzésként szeretném említeni, hogy ezek a kapcsolatok még erősebbek lennének, hogyha sikerülne megvalósítani a mindkét oldalon indokoltnak tartott határátkelőhely megnyitását Alsószölnökön. Vas és Győr-Sopron megye nagymértékben támogatja az azonos nemzetiséget alkotó nyugat-magyarországi és a határ túloldalán Ausztriában élő, úgynevezett burgenlandi horvátok, közötti kapcsolattartást is. Az évenként sorra kerülő találkozóikon újabban részt vesznek az észak-olaszországi kisebbségek képviselői, sőt Svájcból érkező megfigyelők is. Ily módon tehát nemzetiségeink mindenképpen hozzáj árulnak hazánk külpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a testvérmegyei együttműködés keretében minél több délszláv lakta községünk is létesítsen kapcsolatot hasonló jugoszláv helységekkel. Van már erre is példa, de még sok a kihasználatlan lehetőség. Nemzetiségeink igénylik az ilyen kapcsolatokat, megvalósításukhoz azonban szükség van a megyei, illetve a hazai szervek részéről több bíztatásra és támogatásra. Ugyanis ezeknek az együttműködéseknek annál nagyobb a jelentősége, minél inkább hozzájárulnak a két ország nemzetiségi lakosságának érdekeihez is. Éppen ezért a kapcsolatok építéséért felelős szervek és szervezetek fokozottabban és következetesebben kell, hogy érvényesítsék a kapcsolatok építéseben a nemzetiségek igényeit és szükségleteit is mindkét ország viszonylatában. Nemzetiségeinknek jelentős szerepük van az államközi egyezmények valóra váltásában is. A magyar—jugoszláv munkatervek mindig gazdag tartalmú, sokszínű kapcsolatokat biztosítottak, illetve biztosítanak, és arra törekednek, hogy a nemzetiségek kultúrájának fejlesztéséhez olyan poritokon " biztosítsanak támogatást, ahol ä feladatokat hazai feltételek között jó hatásfokkal mégoldani nem tudjuk. Csak néhány példát szeretnék említeni. Az oktatás területén például jelenleg 45 ösztöndíjasunk tanul Jugoszláviában, a tanár- és közművelődési szakok" mellett műszaki, orvosi, állatorvosi, színművészeti felsőoktatási intézményekben. Rendszeresen folyik nemzetiségi pedagógusaink továbbképzése Jugoszláviában, valamint a tankönyvek, tan- és szemléltető eszközök közös szerkesztése, átvétele. Több nyelvoktató és kétnyelvű iskolánknak jugoszláviai testvédslkoilájia mása. A ihercegszéinitái Ivo Andnic nevét viselő délszláv iskola negyvenedik évfordulóján többek között jelen voltak az ismert Nobel-díjas író alapítványának képviselői is. Említésre méltó, a pécsi horvát—szerb gimnázium kapcsolata az eszéki középiskolai központtal, vagy a budapesti gimnázium együttműködése egy belgrádi iskolával. Felsőfokú tanárképző intézmények délszláv tanszékeinek ugyancsak jó jugoszláviai kapcsolatai vannak. A közművelődés terén gyakoriak a jugoszláv együttesek vendégszereplései, nemzetiség lakta területeken, könyvtárak, múzeumok kapcsolatai. A munkaterv például évente 240 napot biztosít a nemzetiségi közművelődési szakemberek jugoszláviai tanfolyamokon való részvételére. Rendszeres koreográfusaink, ének- és zenekarvezetőink, színjátszó rendezőink továbbképzése, íróink részvétele különböző jugoszláv szimpóziumokon, valamint jugoszláviai szakemberek meghívása hazai hasonló jellegű rendezvényekre. Ezek valóra váltásában fontos szerepe van a hazai horvátok, szerbek és szlovének egyéni és kollektív jogait képviselő Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének is. Ezért a munkáért az illetékes felsőbb szervektől és a szövetségünket gyakran meglátogató jugoszláv vezető politikusoktól egyaránt elismerésben részesültünk. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Elvtársnők és Elvtársak! Az elmondottak alapján teljes joggal megállapíthatjuk, hogy délszláv nemzetiségeink a híd és az összekötő kapocs szerepét betöltve; komoly mértékben járulnak hozzá a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti jószomszédi viszony elmélyítéséhez, részeséivé válva ezáltal a kormány külpolitikai célkitűzése megvalósításának. Ebben kétség kívül nagy szerepe van nemzetiségeink kétnyelvűségének. Ezért egyik legfontosabb feladatunk anyanyelvünk megőrzése és ápolása, oktatásügyünk erősítése, amihez továbbra is kérjük pártunk és kormányunk támogatását, a magyar nép biztatását, és tovább igényeljük anyanemzeteink segítségét. Mert mi továbbra is tisztességgel kívánjuk betölteni sajátos szerepünket, teljes mértékben egyetérve Németh László szavaival, „hogy annak, ami összeköt, erősebbnek kellene lenni, müntami elválaszt". Ezért az emberek, népek és országok életében mindig nagy szerepe volt a hadaiknak. A hidak — Ivo Andríc szavaival élve — „arra a helyre mutatnak, ahol az ember akadályba ütközött, de nem hátrált meg előle, legyőzte azt, áthidalta úgy, ahogy tudta, körülményeit, lehetőségeit figyelembe véve, saját felfogása, ízlése és tudása szerint". Ezért — folytatja az író — a világon mindenütt, ahol gondolataim elszabadulnak, majd megállnak, hű és hallgatag hidakra találnak az örök és örökké telhetetlen emberi törekvésre, hogy kibékítse és összekösse mindazt, ami az ember lelke, szeme, lába előtt felbukkan, hogy ne legyen soha és sehol ellentét, osztozás, széthúzás és elválás. Köszönöm. (Taps.)
