Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

897 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 898 meglévő problémák rendezésének őszinte szándékát ismerem fel. Tisztelt Országgyűlés! A határainkon kívül élő magyarok másik kategóriája az emigráció, avagy nemcsaik szebb, de megfelelőbb szóval : a mintegy ötmilliós szórvány magyarság. Ebbe beleszámítjuk nemcsak az „Amerikába Mtántorgott másfél millió emberünket" —, természetesen József Attilát idéztem — és azok fiait, ma már unokáit, sőt dédunokáit; nemcsak a vallási és faji üldözés elől 'kimének ültek et és a háború után kisodródott tízezreket, hanem azt az ötvenhatos kétszázezret is, aki szintén „emberünlk". A külügyminiszter megállapításaival egyétértve a magyar emigrációs politika elvi jellegét szeretném még egyszer kiemelni. Ügy is mondhatnám, hogy ez a tömörségében oly szép és politikájában korszakot jellemző „aiki nincs ellenünk, az velünk' van" mondásnak azokra a külföldi magyarokra való kiterjesztését jelenti, akik ma már valóban nincsenek ellenünk. E kétoldalú kapcsolat nem könnyű ellátásáért elismerést érdemel külföldi [követségeink és konzulátusaink mellett elsősorban a Magyarok Világszövetsége, amely eredményesen ápolja és erősíti a jó viszonyt a szórvány magyarsággal. Másfél száznál több nyugat-európai és tengerentúli magyar egyesülettel, iskolával, egyházközséggel, klubbal, körrel, ikuítúrcsoporttal tart fenn kapcsolatot. Ne ringassuk magunkat holmi új keletű közábrándban: nem egy olyan szervezet és személy van ezek (között, amelynek és akinek célkitűzéseivel, céljaival nem lehet egyetérteni, világnézetükről nem is szólva, de anyanyelvünk dolgában érdemes velük szót érteni. Ma már egyre szélesebbre nyitott ajtókon folyik ez a párbeszéd magyarok és magyarok között. A Világszövetség keretében működő Magyar Fórum szervezésében például augusztusban „Magyarország szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában" címmel 410 hazai és külföldi magyar szakember tanácskozott. A „Magyar történészek tudományos találkozójának" témája Buda török alóli visszafoglalásának 300. évfordulójához kapcsolódott. Ez volt az első olyan tanácskozás, amely lehetőséget kínált az itthoni és a határainkon túl élő — köztük a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából meghívott történészek eszmecseréjére. A „Kis országok a világgazdaságban, különös tekintettel Magyarországra" című konferencián külföldi magyar közgazdászok, köztük nem égy világhírű tekintély, több figyelemre méltó észrevételt és javaslatot tettek. Tisztelt Országgyűlés! Budapest még jó néhány, ezefenél is nemzetközibb tudományos konferencia színhelye volt az elmúlt évben. Itt ültek össze a nukleáris háború ellen fellépő orvosok, a Palme-bizottság államférfiai, a Pugwash tudósai, marxista és katolikus filozófusok. Hogy ezek a találkozók éppen Budapestet választották tanácskozóhelyül, arra vall, amit hozzászólásában a miniszterelnök, majd beszámolójában a külügyminiszter úgy fejezett ki, hogy „hazánknak megnövekedett a nemzetközi tekintélye". Olykor paradox módon az a benyomásom, de lehet, hogy a paradox mód nem bennem rejlik, a hazai közvéleményben, vagy annak egy részében ezt a megnövekedett nemzetközi tekintélyt nem ismerik fel kellő mértékben. Jó hírünket a világban nem csorbítja néhány komoly közgazdasági lap és külföldi lap bírálata megromlott gazdasági helyzetünkről, sőt azt is mondhatom, hogy ez az elemző kritika éppen Magyarország megbecsülésére vall. Ez pedig nemcsak magyar ügy. Jót tesz az enyhülésnek, a nemzetközi megértésnek, a bizalom erősítésének is. Ez is része egy kis nép Önálló, nemzetközi tevékenységének. Hozzájárulunk az európai azonosság, örökség, öntudat, vagy divatos szóval az európai identitás kifejezéséhez és megőrzéséhez. A kelet—nyugati feszültség csökkentésében a magyar külpolitika ma már egyre jellegzetesebb szerepet tölt be, és ugyanakkor fokozódik az érdeklődés a fejlődő világban a szocialista Magyarország, a magyar megoldások iránt, amikben gyakran példaképet látnak. Az egész magyar politikai légkör realizmusa és nyitottsága lehetővé teszi, hogy a Külügyminisztérium a már most is széles körű kapcsolatainkat azzal is tovább fejlessze, hogy amikor és ahol csak lehet, vegye még fokozottabban igénybe rendkívüli és meg nem hatalmazott, de örökös nagykövetünket, a magyar kultúrát. A külföld elismerése, mit tagadjam, jólesik gyakran megtépázott nemzeti önérzetünknek is. Megerősíthet bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Zrínyi Miklósnak e szavait újabban ismét gyakran idézzük, de ne felejtsük el e mondás elejét sem. Zrínyi ugyanis így kezdte: „Tegyük csak rendbe dolgainkat..." Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Mándity Marin országos listán megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. MÁNDITY MARIN : Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Jó érzéssel hallgattuk a miniszter elvtárs beszámolóját arról, hogy hazánkra, a Magyar Népköztársaságra, a szocialista országok közösségének szilárd tagjára világszerte, mint megbízható és korrekt partnerre tekintenek, amelyre mindig lebet számítani. Engedjék meg, hogy ezt a tényt én is alátámasszam néhány gondolattal és konkrét példákkal egy olyan területről, amely valójában á mi belügyünk, ugyanakkor fontos szerepe van a külpolitikában is. Egy kicsit Boldizsár Ivánhoz szeretnék kapcsolódni és az úgynevezett nemzetiségi kérdésről beszélni, amelynek megvalósításán magam is dolgozom. Annál is inkább szeretnék beszélni erről, mert a nemzetiségi kérdés korunk politikájának egyik aktuá-