Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

893 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 894 terveink, hogy végeredményben a külkereskedelmi mérlegünk (konvertibilis valuták viszonylatában passzív. Meg kell mondjam: rubelviszonylatban egyensúlyban vagyunk. De nem értük el a tervezett növekedést. Tehát olyan számokat sorol itt föl — nem alkarom ismételni —, amelyek nem vigasztalóaik. Talán a legrövidebben és legcélratörőbben Lázár elvtárs mondotta el, hogy mi a probléma, amikor azt mondta, hogy az elosztás terén túlteljesítettünk, a termelésben azonban nem értük el a kitűzött tervcélokat. Azt hiszem, hogy Lép Ferenc Tolna megyei képviselőtársam azon megjegyzése, hogy az eredményeink szerényeik, a teljesítmények mérsékeltek voltak, nem túlozza el a helyzetet. Valóban, az 1986-os év eredményei nem túlságosan jók. Az országban van egy bizonyos aggodalom a közvéleményben, és ez megnyilatkozott itt, a kétnapos vita alatt is.. Képviselőtársaim közül többen vetették fel, hogy a számok nem jók, az eredmények nem olyanok, amilyenéket elvártunk és valamit tenni kellene. Van egy olyan érzés is, hogy ennek a hiánynak a pótlására forrásokat, külföldi forrásokait, hitelöket kell igénybe venni. Senki jobban nem ért egyet Király Ferenc szolnoki képviselőtársam édesanyjának azzal a megjegyzésével, hogy aki a hiteleket felveszi, az gondoljon arra is, hogy azt egyszer vissza kell fizetni. Azt hiszem, hogy ebben a házban senkire nem illik jobban ez a megjegyzés, mint énrám. Én magamra vettem azzal a megjegyzéssel, hogy szeretném a képviselőtársaimat ebbe a másik oldalba is bevonni. Nemcsak nekem, hanem az egész országnak kell majd megállnia a helyét. Úgy érzem, azért talán egy-két jó szó sem árt a mostani parlamenti ülésszakon arról, hogy azért voltaik és vannak dolgok, amelyek reményre jogosítanak, még a hitelpolitika terén is. Az, hogy a hitel so!k vagy kevés, nem dönti el a hitel jellegét. A hitelt az dönti el, mire használjuk fel. Ezen a téren nem olyan szomorú a helyzet, mint ahogy azt gondolták vagy gondolják. Űgy érzem, ezen a téren a mi propagandánk nem elégséges. Arról, hogy mi felvettünk hiteleket, a sajtó Magyarországon és külföldön is állandóan beszámol, de a fordítottját nem szoktuk emlegetni. Engedjék meg, hogy ezért néhány vigasztaló szót szóljak a hitellel kapcsolatban. Először szeretném elmondani, mire használtuk ezeket a hiteleiket. Az első, ami érdekes és talán hasznos is tudni, hogy ebben az évben a múlt évinél körülbelül 200 millió dollárral többért, tehát összesen 600 millió dollárért hoztunk be olyan modern gépeket, olyan modern felszereléséket, amelyeket ha munkába állítunk, minden reményünk megvan arra, hogy ezeknek a gépeiknek a teljesítménye növeli a nemzeti jövedelmet és fedezetet is képez nemcsak a tőkének, hanem a kamatoknak a megfizetésére is. Talán nem köztudomású az sem, hogy a hiteleknek egy nem jelentéktelen részét a lejáratokon tuti arra használtuk fel, hogy a korábbi években felvett magasabb kamatozású hiteleinket idő előtt visszafizessük. 1985-ben is és 86-ban is 500—500 43 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ millió dollárt fizettünk vissza alacsonyabb, hosszú lejáratú új hitelekből, amelyekkel részben a költségeket csökkentettük, részben az adósságállomány összetételét javítottuk. Felhasználtuk a hiteleket arra is, hogy azokat a tartalékokat, amelyek az 1981—82-beri jelentkezett likviditási válság idején nagyon lecsökkentek, ismét feltöltsük. Magyarországnak ma a Nemzeti Bank kezelésében tartalékai olyan szinten vannak, hogy nemzetközileg is elfogadhatónak, sőt talán jónak minősíthető. Felhasználtuk a hosszú lejáratú hiteleket, amivel lehetőségünk volt arra is, hogy megszabaduljunk rövid lejáratú adósságainktól. A mai helyzetünk tehát ilyen szempontból stabilabb, mint korábban volt. Ha ezt végigmondom, akkor talán olyan impressziója keletkeziheft a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy semmi baj sincs és én mást beszélek, mint az előttem szólók. Erről szó sincs. A probléma az, hogy a hitelek nem teljes mennyiségét fordítottuk ezekre a jó célokra. A hitelek egy részét arra fordítottuk, hogy ezt az űrt, ezt a hiányt pótoljuk, ami akkor keletkezett, amikor terveinkben szereplő termelési részt nem teljesítettük, de a fogyasztást túlteljesítettük. Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen ország sem rendezkedhet be arra, hogy tartósan többet költsön, mint amennyit megtermelt. Ez a legelemibb háztartásóknak a szabálya is. Mi ezt megtettük. S ezt a gyakorlatot nem szabad, nem lehet folytatni. De azt is meg kell mondani, hogy erre egyszer, egy-két évben, ha sor kerül, nem rombolja le a mi hitelképességünket A mi hitelképességünk azon a negyven éven alapszák, amikor zavartalanul és. minden körülmények között, a legnehezebb körülmények között is teljesítettük kötelezettségeinket, amikor megfizettük még a háború előtti adósságokat is, amikor 1956-ban az ellenforradalom alatt és után is teljesítettük kötelezettségeinket, amikor 1981—82-ben sem kértünk haladókot, amikor ötven ország adta be a kulcsot — ahogy mondják —, tulajdonképpen államcsődöt jelentett be. Ezen alapszik az, hogy a mi hitelképességünk ma is jó. És azon, hogy tudják a mi partnereink, Magyarországába kell, intézkedéseket fog hozni, ha a kormány úgy látja, hogy erre szükség van. Ügy érzem, most abban az időpontban vagyunk éppen, amikor, ezekre a lépésekre szükség van. Nálunk az a rend, hogy ezek a lépések először a pártban történnek. A Központi Bizottság november 20-i határozata, amelyet később publikáltak, rámutatott arra, hogy merre kell mennünk, mit kell tennünk, hol vannak a hibák. Ez pontos analízise, majdnem azt mondhatnám, orvosi diagnózisa a mai helyzetünknek. De ezek után a tennivalók, véleményem szerint most világosan állnak előttünk ahhoz, hogy cselekedjünk is. Hadd mondjak el egy példát a sok közül. A határozatnak a fő szempontja, hogy tovább kell mennünk a népgazdaság irányítási rendszerének továbbfejlesztése útján. Alapvető ez áz út, amelyen keresztül az ország a jelenlegi stagnál lásból ismét a növekedés útjára léphet. Sofcak-