Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

79 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 80 nagyon lassú az előrehaladás. Ezért csak támogatni tuaom a Kormány ezzei Kapcsolatos, a programban megfogamlazott álláspontját, meggyőződésem, nogy a jobbito szandékkal rnegvalositásához tarsadalmunk, a KetKezi munkaSOK TÖBBsegeneK támogatását elvezi a Kormányzat. A Kisebbseget pedig valamiféle rosszul értelmezett humamzmus alapjan tovabb mar ne mentegessuK, es ne mentegessuK tovabb az ugyesKedoKet, a zavarosban halászoKat sem; Egyre több olyan jelenseggel talalKOZunK, amely tarsaaaimi leszuitseget OKOZ. N

em talalKoziK az embereK igazsagerzeievei, s foleg a szocialista elveKet serti. Ma a hálás beteg hálapenzt, a halâs egészséges csúszópénzt aa. boszszanto a sokszor tapasztalt, nagy KaroKat OKOZÓ huzavona, szakmai féltékenység, Kicsinyesség, más esetben az állam zsebere menő lezser nagyvonalúság. Lehet, hogy azért, amit most mondok, egyes képviselőtársaim neneztieini f ognaK, mégis megmondom. A fegyelem tekintetében neKunK, képviselőknek is van tennivalónk. Szerintem az Országgyűlés munkáját — bár nem ez a legalapvetőbb —, illik fegyelmezetten követni. Bántó dolog az ülés alatti hangos beszélgetés és járkálás (hacsak az utóbbinak valami objektiv oka nincs). Szeretnék egy olyan dolgot, talán problémát felvetni, ami szerintem egyre aggasztóbb. Az előttem szóló elvtársnő erről szakértelemmel már szólt, csak én más vonatkozásban említeném meg. Soha olyan jól nem éltünk, mint az utóbbi évtizedekben. Igaz, nem a legkorszerűbben táplálkozunk. Soha nem volt ilyen jó az egészségügyi ellátás, még ha vannak is gondok. A munkát is ki lehet bírni. Ennek ellenére anynyi a rokkantnyugdíjas, hogy ez a tendencia tovább tart — nem szeretnék humorizálni — nem „lovasnemzet", — bár az már nem vagyunk — hanem „rokkantnemzet" leszünk. Jelenleg — megdöbbentő! — a nyugdíjat kérők 30—40 százaléka rokkantsági nyugdíjazást kér. Ez mindenképpen elgondolkodtató. Fontosnak tartom, hogy a fejlődést akadályozó, az élet által túlhaladott jogi kötöttségek feloldására gyorsabban reagáljanak. Tapasztalat, hogy olykor hosszú idő telik el a jogos, reális jelzés és az erre való reagálás, a változtatás között. Nem mondtam ezzel újat. Ebben a Házban már többször meg volt fogalmazva. Sajnos, van másfajta gond is. Például megjelent egy kormányhatározat 1983. VI. 15-én, amely a gazdálkodás felelősségrendszerével foglalkozik. Ezt követően a végrehajtási utasítást a legtöbb szerv késve adta ki, nem beszélve arról, hogy a vállalatok többsége a végrehajtás érdekében eddig nem sokat tett. ' Szerintem ezt tudomásul venni nem lehet. Az állami gazdasági vezetőknek, a végrehajtás frontján dolgozóknak nagyobb felelősséggel kell érezni egy-egy kormányhatározat végrehajtásáért. Egy tény: valaminek a megoldását fentről kell várni, van amit lent kell megoldani. A lényeg az, hogy a kettőt ne keverjük, és főleg ne mindent fentről várjunk. Igen fontosnak ítélem meg a személyi feltételek javítását fent és lent egyaránt. Szerintem ez kulcskérdés. A jó, körültekintő, gondos, kádermunka egyformán vonatkozik a felsőbb és az alsóbb szervekre. Én például nem tudom megérteni, hogy egyes minisztériumok élen miért cserélődnek oly gyakran a miniszterek. Az sem egészent érthető, hovatovább már divattá kezd válni, ha egy vezetőt felmentenek tisztségéből. azt csaknem minden esetben érdemei elismerése mellett teszik, olyan esetben is, amikor köztudomású, hogy a szervezet, amelyet vezet, vagy vezetett, alaGsony színvonalon dolgozott. Ez nem növeli a valóban sikeres munka elismerésének tekintélyét. Ugyancsak nagyon fontos a lakosság megfelelő informálása, — erről is szóltak már —, véleményének kikérése és figyelembe vétele. Céljaink elérésében ez ma nélkülözhetetlen. Pártunk nagyon nyílt, őszinte politikája lehetővé teszi a lakosság jelenleginél jobb, szélesebb körű, időbeni tájékoztatását. Nincs az ebben rejlő, hallatlan nagy tartalék még kimerítve. Jobban szükséges érzékeltetni a lakossággal, hogy milyen gondok vannak. Ha az emberek megismerik a valós helyzetet, az fegyelmezettebb munkára ösztönzi őket. A lakosság megérti az országos gondokat, de az emberi mulasztás miatt ismétlődőket nem érti meg. A kormány adjon az eddigiektől nagyobb lehetőséget a lakosság részére az egész országot érintő, fontos kérdések, döntések meghozatalában. Mire gondolok többek között? Fontos jogszabály, vagy minisztertanácsi határozat megalkotását, illetve meghozatalát társadalmi vita előzi .meg. Ez eddig nagyon helyes. A baj az, hogy az előkészítés elhúzódik, és emiatt esetenként nagyon rövid idő jut a társadalmi vitára. Ezért az egy kicsit formális, nem nyújtja a várt eredményt. Tisztelt Országgyűlés! Minden gond és probléma ellenére a jövő biztató, ettől sokkal nehezebb helyzetben, súlyosabb gondokkal is sikerrel megküzdöttünk. Ez a program, amely előttünk van : előremutató, mozgósító erejű, cselekvésre ösztönző. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a program a gyakorlatban valóra váljon. Ezekkel a megjegyzésekkel a beterjesztett programot elfogadom, köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kiscelli László, Győr megyei képviselőtársunk következik. DR. KISCELLI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A megismert munkaprogram a következő évekre olyan feladatokat vázolt, amelyeknek az igényes megvalósításával lehetőség nyílik a gazdaság egyes ágazatainak fejlesztésére is. A miniszterelnök előadói beszédében elhangzottak egyik fő vonalaként érzékelhettük azt, hogy társadalmi, gazdasági tevékenységünk minden területén — építve az eddigi eredményekre — a munka minőségét kell javítani. Ki kell aknázni tartalékaink adta lehetőségeinket. Ehhez a kormány szándéka szerint a szükséges feltételeket biztosítja. Ezért is az előterjesztett programmal, a célkitűzésekkel, a feladatokkal és