Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

877 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 878 szovjet—amerikai érintkezések, és ezeknek kiemelkedően fontos eseménye volt a Reykjavíkban tartott újabb csúcstalálkozó. . Mi tette lehetővé, hogy a nemzetközi helyzet a Genf és Reykjavik közötti 12 hónapban kedvező irányba mozduljon el? Ma már világszerte elismerik, hogy az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott új gondolkodásmódot kifejező dinamikus külpolitikai lépések döntő szerepet játszanak a pozitív irányzatok erősödésében. A legfontosabb az, hogy ez a külpolitikai irányvonal, amelyet a magyar kormányzati politika is minden lehető módon támogat, szoros összhangban van a nukleáris, kozmikus korszak követelményeivel. Kifejezi az egyetemes emberi érdekeket. Középpontjában a kölcsönös és elégséges nemzetközi biztonság megteremtésének igénye áll. Abból indul ki, hogy nemcsak a nukleáris háborút, de a fegyverkezési versenyt sem lehet megnyerni. Az egyenlő és kölcsönös biztonság szavatolását pedig a katonai fenyegetés, az elrettentés helyett politikai eszközökkel kell biztosítani. A nemzetközi biztonság és a kapcsolatok új alapokra helyezését ez a politika széles összefüggésben látja, amennyiben a politikai és a katonai tényező mellett a gazdasági és a humanitárius együttműködés fejlesztését az egyetemes biztonság nélkülözhetetlen elemének tekinti. Hadd említsek e politika gyakorlati megvalósítását jellemző néhány tényt. Azt például, hogy világszerte üdvözölték és nagyra értékelik a Szovjetunió döntését, mellyel 1985. augusztus 6-tól egyoldalúan szünetelteti nukleáris kísérleti robbantásait. Ez a lépés szorosan összefügg az 1986. január 15-én meghirdetett átfogó programmal, amely előirányozza a nukleáris és más tömegpusztító fegyverzetek fokozatos felszámolását az évezred végéig. E nagy horderejű kezdeményezés megvalósítása jegyében terjesztette elő Mihail Gorbacsov főtitkár Reykjavíkban a javaslatcsomagot a nukleáris fegyverek néhány éven belül történő radikális csökkentéséről, majd teljes felszámolásáról, a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztésének megakadályozásáról. Támogatjuk a szovjet kormánynak a napokban közzétett felhívását arra, hogy haladéktalanul kezdjenek minden területre kiterjedő tárgyalásokat a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. A szovjet vezetés új kezdeményezéseket tett Ázsia békéjének és biztonságának erősítésére, a térség országai közötti együttműködés fejlesztésére is. A hosszabb távú fejlődés irányát jelöli meg az ázsiai—csendes-óceáni biztonsági rendszer megteremtésére és más bizalomerősítő lépések megtételére vonatkozó szovjet felhívás. Ez a széles biztonságpolitikai koncepció ki-< fejezi az egész szocialista közösség érdekeit, következésképpen a benne foglalt elvek a Varsói Szerződés többi tagállamának konkrét külpolitikai kezdeményezéseiben és lépéseiben is testet öltenek. Szövetségünk javaslatai kezdemény ezőek, rugalmasak és messzemenően figyelembe veszik partnereink érdekeit, biztonsági megfontolásait is. A katonai szembenállás nagyarányú csökkentése szempontjából például kiemelkedő jelentőségű a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ez év júniusi budapesti Felhívása, amely az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésének konkrét programját tartalmazza. A Varsói Szerződés tagállamai tevékeny részesei az atomfegyvermentes övezetek létrehozását, a vegyi fegyverek teljes felszámolását célzó kezdeményezéseknek is. Kiemelkedően fontos lépésként értékeljük, hogy az ENSZ határozattá emelte a Magyar Népköztársaság által tíz szocialista ország nevében beterjesztett, a béke és biztonság átfogó nemzetközi rendszerének megteremtésére vonatkozó javaslatot. Tisztelt Országgyűlés! A Varsói Szerződés, a Szovjetunió javaslatai nyomán világszerte erősödik az a felismerés, hogy az emberiség fennmaradásának biztosítása érdekében közös erővel meg lehet és meg kell fékezni a fegyverkezési versenyt, minél hamarabb érdemi fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodásokat kell kidolgozni és aláírni. Ezzel azok a nyugati tárgyalópartnereink is egyetértenek, akik javaslatainkat kisebb-nagyobb fenntartásokkal fogadják. A genfi és a reykjavíki csúcstalálkozó közötti időszakban, és különösen az izlandi fővárosban napirendre került új elgondolásoknak köszönhetően, nagyobb előrehaladás történt az álláspontok tisztázása, közelítése terén, mint a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások korábbi hosszú évei során. Reykjavik óta aligha lehet kétségbe vonni, hogy lehetséges a nukleáris leszerelés. S a szovjet álláspont — és nemcsak Reykjavíkban — elébe megy a korábbi nyugati javaslatoknak a helyszíni ellenőrzés, az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták, a hagyományos erők kérdésében, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sajnos, az események azt mutatják, hogy jelentős azoknak az erőknek a befolyása is, különösen az Egyesült Államokban, amelyeknek nem érdekük érdemi megállapodások létrehozása, a nukleáris fegyverzetek felszámolása. Az amerikai katonai-hadiipari komplexum, a katonai fölény megszerzésére törekvő erők a Reykjavíkban egyes kérdésekben körvonalazódott megállapodások visszavonására, illetve a korábbi évek eredményeinek felszámolására törekszenek. Erről tanúskodik többek között a SALT—2. megállapodás amerikai részről történt megsértése is. Mindezek miatt a szovjet—amerikai tárgyalások folytatásának feltételei ismét nehezebbek lettek, és számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is keletkezhetnek újabb feszültségek a két vezető hatalom viszonyában. A nyugat-európai államok túlnyomó többsége folyamatosan hangoztatja érdekeltségét a nukleáris fegyverek korlátozásában és felszámolásában. Sajnálatos, hogy a NATO miniszteri tanácsának legutóbbi ülésén — ragaszkodva a nukleáris elrettentés doktrínájához — a nukleáris hadászati támadófegyverek teljes felszámolása helyett, csupán aininaik 50%-os csökken-