Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

87t# Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 880 tése mellett foglaltak állást. Mi a hadászati támadóeszközök teljes felszámolására Reykjavikban előterjesztett szovjet javaslat megvalósulását tartjuk az egész emberiség szempontjából kívánatosnak. Mint ismeretes, a NATO brüsszeli miniszteri tanácsülése nyilatkozatot adott ki az Európában állomásozó hagyományos fegyveres erők és fegyverzetük korlátozásáról.. Mi az állásfoglalást, nyilvánvaló negatívumai ellenére is, úgy értékeljük, hogy. az — bár nem ad érdemi választ a budapesti Felhívásra — lehetőséget nyújt az abban felvetett javaslatok megtárgyalására. A következő időszakban tovább kell majd pontosítani a két fél elképzeléseit, hogy az egyenlő és kölcsönös biztonság elvéből kiindulva elkezdődhessenek az érdemi, a katonai szembenállás lényeges csökkentését célzó tárgyalások. Ezek előkészítésében a Magyar Népköztársaság kész tevékeny részt vállalni. A Reykjavik után felerősödött negatív jelenségek nem törik meg kezdeményezéseink lendületét. Olyan folyamat kezdődött el, amelyben az előrehaladást fékezhetik, vagy időlegesen feltartóztathatják az ellenható erők, de nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével, kitartó kezdeményezésekkel és türelmes tárgyalásokkal érdemi megállapodásokra jussunk. Tisztelt Országgyűlés! A fő tendencia az, hogy a világban egyre inkább megerősödik az atomkor realitásait felismerő új politikai gondolkodásmód, a nukleáris katasztrófa elhárításában való felelősségvállalás. Jó példája ennek a „Delhi Hatok"-nak nevezett Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia vezetőinek aktív fellépése, vagy pedig az el nem kötelezett országok mozgalmának hararei csúcsértekezlete. A zimbabwei' fővárosban elfogadott politikai nyilatkozat rendkívül fontos támogatást jelent a fegyverkezés korlátozásáért vívott küzdelemben. Ez a nyilatkozat egyebek között olyan nemzetközi szerződés megkötését kezdeményezte, amely biztosítaná, hogy a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok ellen ne vethessenek be, de még fenyegetésül se használhassanak atomfegy^ vereket. A világ országainak immár kétharmadát tömörítő mozgalom állam- és kormányfői felhívásban sürgették Hararéból az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és a többi atomfegyverrel rendelkező államot, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a nukleáris háború veszélyének elhárítására, lényegi leszerelési megállapodások elérése, az űrfegyverkezés megakadályozása, a nukleáris kísérletek felfüggesztése érdekében. A világpolitika ily jelentős személyiségeinek, mozgalmainak állásfoglalásai a nemzetközi élet pozitív irányzatait erősítik. Ugyancsak nagyon jelentős hozzájárulás a kedvezőbb légkör kialakulásához az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia első szakaszának sikere. Az ott elfogadott dokumentum értéke mindenekelőtt abban van, hogy a helsinki záróokmány aláírása óta ez az első komoly nemzetközi lépés az európai biztonsági és együttműködési folyamat katonai területre történő kiterjesztése felé. Mindez találkozik a magyar külpolitika alapvető törekvéseivel, hiszen mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért, a nemzetközi békéért és biztonságért folyó küzdelem elősegítéséért. Nemzeti érdekeinket fejezi ki aktív részvételünk a fegyverektől mentes, békés világ megteremtésére irányuló közös erőfeszítésekben. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban figyelmet keltettek olyan globális problémák is, amelyek megoldása széles körű nemzetközi összefogást követel. Ilyen terület például a közös küzdelem a nemzeti határokat nem ismerő környezeti ártalmak ellen. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kereteiben nemrég példamutató gyorsasággal létrejött megállapodás ezt a közös felismerést és az együttes cselekvés szükségességét fejezi ki. Mindinkább egyetemes problémává válik a nemzetközi terrorizmus is. A magunk részéről határozottan elítéljük a semmivel sem igazolható terrorista cselekményeket, beleértve a terrorizmusnak az állami politika szintjére emelését is, és készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik e káros jelenség felszámolásáért küzdenek. 1986 sem hozott pozitív fordulatot a világgazdaság számunkra is kedvezőtlen tendenciáinak alakulásában. Bár a világkereskedelem volumene valamelyest bővült, és számos országban némileg enyhült az infláció mértéke, de mindezt beárnyékolja az erősödő világgazdasági egyensúlyzavar és az ennek nyomán fokozódó protekcionizmus, diszkrimináció, valamint a nyersanyag- és mezőgazdasági áraknak a gazdasági realitásokkal aligha igazolható csökkenése. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a nemzetközi gazdasági biztonság megteremtése, az államok többségének érdekében álló közös feladattá vált. A kölcsönös függés viszonyai között minden országnak a világgazdaságban betöltött szerepétől, fejlettségi szintjétől függetlenül konkrét erőfeszítéseket kell tennie a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozott, az országok egyenjogúságán és a kölcsönös előnyökön alapuló fejlesztése érdekében. A világgazdaság súlyos problémái kapcsán szólnom kell arról is, hogy milyen nagy mértékben torzítja a világgazdaság fejlődését, akadályozza a felhalmozott problémák megoldását az imperialista körök által kikényszerített fegyverkezési verseny. Az ENSZ felmérései szerint jelenleg a világ országai 900 milliárd dollárt fordítanak évente fegyverkezésre, amely nagyjából megfelel az összes fejlődő ország eddig felhalmozott teljes adósságállományának. Ugyancsak az ENSZ adatai szerint több mint 50 millió ember, az egész világ munkaképes lakosságának 4 százaléka dolgozik közvetlenül a katonai termelésben, vagy katonai célú szolgáltatásban. Mindez jól illusztrálja, hogy bármilyen érdemi lépés a leszerelés, területén milyen nagy anyagi és szellemi erőket szabadíthatna fel a világgazdaság zavarainak megoldására.