Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-12
875 Az Országgyűlés 12. ülése, 19 kérdések. Mert én sem akarok mutogatni, vagy „visszautalni" kérdésekre, de úgy érzem, hogy a fölvetődöttek között van olyan, amit érdemes nagyon a vállalatok figyelmébe ajánlani. Itt például fölmerült a takarmánygazdálkodás ügye. Nagyon örülök, hogy ma már magam is több rendszerben és vállalatnál láttam azt, hogy számítógéppel számítják ki pontosan, milyen összetételű takarmány kell, melyik a legolcsóbb. Most ilyenkor azt, hogy valaki ha megvesz egy takarmányt megvizsgálja-e, hogy mit vett meg vagy hogy a textiliparban — sajnos, ezt a szomorú példát tudom — megveszik a nyersanyagot, s amikor beérkezik, akkor lemérik-e, hogy tényleg az jött-e be, ami a számlán van, ez nem az Ösztönzők és szabályozók kérdése, ezt ott kell megoldani. Ügyhogy azt hiszem, ilyenfajta kérdésekben a racionális költséggazdálkodást messzemenően a vállalatoknál kell megoldani. Nagyon fontosnak tartom Sütő elvtárs felszólalását a minőségről. Lehet, hogy egy kicsit absztraktan hangzott, de valóban több felszólalásban elhangzott, hogy a magyar exportképességnek is ez a kérdése, és amikor arról van szó, hogy milyen árat lehet elérni, akkor ez a minőség, a határidő, a megbízhatóság ügye. Tehát a minőségjavítás nélkül semmilyen mennyiségi fejlesztéssel nem tudunk előre jutni. Tisztelt Elvtársak ! Viszonylag kevés szó esett arról, ami a kormányt és a Pénzügyminisztériumot természetesen nagyon közelről érinti: a társadalmi rezsi ügyéről. Erről szóltam a beszámolómban. Itt volna egy kérésünk. Ezzel a kérdéssel a kormány újszerűen szeretne foglalkozni, nem egyszerűen a globális korlátozások útját, hanem valóban egy racionálisabb, szervezet-funkció összehangolásának útját járva. Mi e kérdés elől nem tudunk, és nem is akarunk kitérni. Itt az lenne a kérésem, hogyha a kormányzatunk előbbre halad, akkor a képviselő elvtársak tapasztalatait is hasznosíthassuk. Mi fogunk jelentkezni egye» bizottságoknál ilyen kérdésekkel; önöknek is lesznek biztosan javaslataik, vagy pedig széles körű rálátással tudják elbírálni azokat az intézkedéseket, amelyeket mi javasolunk, és ha helyesek, akkor erőt nyerünk ahhoz, hogy ezeket következetesen végigvigyük. Ez már tulajdonképpen a jövő év folyamán elvégzendő munka, és a válaszomat azzal szeretném befejezni, hogy végül is a jövő év 365 napból áll, és ebben a 365 napban mindnyájan legjobb képességeink szerint és együtt akarunk dolgozni azon, hogy ez a terv megvalósuljon. Olyan értelmű garainoia átlt nincs, hogy valami (tőlünk függetlenül bekövetkezzék, de hogyha az újszerű feladatokat felmérjük és készek vagyunk újszerűen cselekedni, azt hiszem, ez társadalmi értelemben garancia ahhoz, hogy a folyamatokat kedvezőbbre tudjuk fordítani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy 37 képviselőtársunk betegség, utazás és egyéb indokolt okból hiányzik, !. december 20-án, szombaton 876 de szemmel láthatóan is a parlament határozatképes. Bejelentem, hogy 350 képviselőtársunk jelen van. Következik a határozathozatal. Gondolom, hogy a MÁV ügyében nem kell semmilyen határozatot hoznunk, mert Hetényi elvtársnak köszönettel érdemi válaszát tudomásul vettük. Parlament elé kerül majd a tárca témája, azon belül a MÁV. Tehát határozathozatal következik. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság 1987. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben az eredetileg beterjesztett összegekkel elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfeltartással szavazzon. (Megtörténik.) Megkérdem, van-e, aki ellene szavazott? (Kettő.) Ki tartózkodott? (Hét tartózkodás van.) Kimondom a határozatot: a felsorolt két ellenszavazat és hét tartózkodással az Országgyűlés az 1987. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben az eredetileg beterjesztett összegekkel elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a külügyminiszter beszámolója a kormány külpolitikai tevékenységéről. Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter elvtárs kíván szólni. DR. VÁRKONYI PÉTER: Tiszteltt Országgyűlés! Beszámolómban egyrészt a nemzetközi helyzet alakulásának főbb irányzatairól, másrészt kormányunknak az elmúlt egy év során végzett külpolitikai tevékenységéről kívánok szólni. Előrebocsátom, hogy az Országgyűlés külügyi bizottsága részletesen megvitatta e beszámoló tervezetét, és egyetértett annak az Országgyűlés elé terjesztésével. Éppen egy éve, az Országgyűlés tavaly decemberi ülésszakán fogalmazódott meg az a remény, hogy a korábbinál némileg kedvezőbbé válhatnak tevékenységünk nemzetközi politikai feltételei. Az események tanúsága szerint bizakodásunk nem volt alaptalan. A Szovjetunió és a többi szocialista országnak a nemzetközi helyzet gyökeres megjavítására irányuló békekezdeményezései, valamint a világ reálisan gondolkodó politikai és társadalmi erőinek aktivizálódása nyomán a nemzetközi életben valamelyest enyhült a feszültség. Ezért a világpolitika néhány területén lehetőség kínálkozik az előrelépésre. Ma már bizonyossággal állíthatjuk, hogy ennek első jelei az 1985. novemberi genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozón mutatkoztak meg. Ennek az eseménynek a jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy egy hosszú konfrontációs szakasz után a két nagyhatalom vezetői találkozójukon azt a történelmi fontosságú kijelentést tették, hogy az atomháborút nem lehet megnyerni. Elejét kell venni tehát közöttük bármilyen — akár nukleáris, akár hagyományos eszközökkel vívott — háborúnak. Rögzítették közös szándékukat a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére és arra, hogy nem törekednek katonai fölényre. Ennek hatására az eltelt több mint egy esztendő alatt szélesedtek a
