Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 66 gyűlésnek elfogadásra. S bár sablonosnak tűnik, de azzal tudom befejezni, hogy mindent meg fogunk tenni ennek a végrehajtása, érvényesítése érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Borza Istvánné, Hajdú megyei képviselőtársunk felszólalására kerül sor. BORZA ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1984-es gazdasági év értékelése szükségszerűen magával vonta a 85-ös év időarányos értékelését. A kormány ötéves munkaprogramját így az elmúlt időszak tükrében tudjuk mérlegelni. Lázár elvtárs ismertetése során szólt arról, melyek a fejlődés lehetőségei, és feladatai az elkövetkező években. Két lényeges mutató emelhető ki: a hatékonyság és a minőség. A megfelelő minőség biztosítására a piac igénye kényszeríti a vállalatokat, de sajnos átütő sikert még nem minden területen értünk el. Az ipari termelés évi három százalékos emeléséhez viszont elengedhetetlenül szükséges a gazdaságossági mutatók javítása. A korszerű termelőberendezések hatékonyságának emelése mellett legalább olyan fontos a törvényes munkaidőalap maximális kihasználása. Nyugodtan állíthatom, hogy a mai bérrendszer nem ösztönző. Nem hozza felszínre a meglevő tudást, á fejlődésre való igényt. Nincs meg a keresetek és a teljesítmények közötti összhang. Itt elsősorban nem a mennyiségi mutatókra, hanem a felkészültség, a tudás, az új technika ismeretére gondolok. A jövedelmek közötti különbség a munkában eltöltött évek számának a függvénye. A pályakezdő bérek gyakorlatilag befagytak. Egy szakmunkás a hetvenes évek elején 4—6 év alatt utóiérte szakmájának átlagbérét, ma sajnos 8—12 évre, egy értelmiséginek ugyanerre 10—15 évre van szüksége. Az 5— 10 éve dolgozó szakemberek önképzése, szakmai fejlődése anyagilag nem ösztönzött. Véleményem szerint a differenciált bérezés nemcsak központi irányítást és plusz pénzeszközöket igényel. Ellenkezőleg: a gazdasági vezetés részéről az egyenlősdi gyakorlatának megszüntetése érdekében a meglevő kereteken belül határozott és következetes differenciálást. Mindehhez jelentős szemléletváltozásra van szükség, amelynek alátámasztására engedjék meg, hogy idézzek a XIII. kongresszus határozatából: A kollektívák és az egyének jövedelmében jobban tükröződjön a teljesítmények növekvő gazdasági és társadalmi értéke. Tudjuk, mi a feladatunk, határozatban rögzítettük, csak a végrehajtás terén rendkívül bátortalanul lépegetünk. Választókörzetemben három nagyüzem található: a Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Debreceni Ruhagyár és a Biogal Gyógyszergyár. A gyógyszergyár tevékenységét ismerem legjobban, mivel ott dolgozom laboránsként. A gyár rendkívül dinamikusan fejlődött az elmúlt időszakban. Hogy miben mutatkozik ez meg? Termelési értéke 1984-ben 3,6 milliárd forint volt, 1985-ben várhatóan eléri a négymilliárd forintot. Ez 14 százalékos növekedést jelent. Tőkés exportunk 24 százalékkal, a szocialista export 30 százalékkal nő az 1984-es évhez viszonyítva. A nyereség 450 millió forintról várhatóan 510 millió forintra emelkedik. A bérszínvonal 1984-ben 13 százalékkal, 1985-ben várhatóan és remélhetően 10 százalékkal nő. A létszámnövekedés ezzel szemben csak 4 százalékos volt. Ezeket az eredményeket növekvő minőségi követelmények mellett értük el. Ezt mindennapi munkám során érzékelem, mert a minőségellenőrző főosztályon dolgozom. Hogyan érte el ezt a szintű fejlődést a Biogal? Részben új termékek bevezetésével, licencvásárlással — itt mondok egy pár terméket — voltaren, fenistil, Venoruton, catergin és a mindannyiunk által ismert napraforgó-kóró kivonatból készült Helia—D termékcsalád. Most indult be a Krupodex sebhintőpor gyártása és nemsokára forgalomba kerül a broncho-vaxom, amely a légúti megbetegedések megelőzésére és gyógyítására alkalmas, elsősorban gyermekeknél. Egy példát emelnék ki a most induló beruházások közül, ez az eritromicin-gyártás megkezdését, amelyet világbanki hitellel valósít meg a gyár. Ki kell emelnem azt a tényt, hogy gyógyszergyárról lévén szó, a belföldi gyógyszerigény kielégítésére nem-rentábilis termékek gyártására is kötelezve van a gyár. Ügy érzem, a Biogalhoz ma szívesen jönnek dolgozni a fiatal szakemberek. Nem elsősorban az anyagi lehetőségek, hanem a műszaki és szakmai fejlődés lehetősége a döntő. Annak ellenére, hogy a gyár minden igénylőnek megadta a lakásvásárláshoz és -építéshez a támogatást, a fiatal szakemberek legnagyobb gondja ma is a lakáshelyzet. Debrecen városban a VII. ötéves tervben építhető bérlakások keretszáma az anyagi lehetőségeknek megfelelően adott. Ez előreláthatóan nem fogja jelentősen csökkenteni a lakásravárók számát. Ügy érzem, nem használjuk ki a magánerős építkezés lehetőségeit. Itt a javuló építőanyag-ellátás és telekkialakítás 'mellett a fiatalok anyagi helyzetét jobban figyelembe vevő hitelrendszer kialakítására van szükség. Az OTP-s.lakásvásárlás és az építkezés hitelfeltételei azonosak, a körülmények azonban nagyon eltérőek. Míg a magánerős építkezésnél jelentős isaját munka elvégzésére van lehetőség, addig az OTP-s lakásvásárlásnál ez kissé, vagy egyáltalán nem adott. Ma már kevés ember építteti kulcsra készen a házát. A szakember mellett a család apraja-nagyja dolgozik, hogy csökkenthető legyen az építési költség. Ehhez viszont szükséges lenne a' pénzeszközöket folyamatában az építtető rendelkezésére bocsátani. Itt a saját részbe tartozó: szociálpolitikai kedvezmény, vállalati kölcsön összegét és az ifjúsági takarékbetétre felvett kölcsön Összegére gondolok. Engedjék meg, hogy egy példával illusztráljam. Egymillió forintra értékelt háznál 300 ezer forint építési kölcsönt ad az OTP; 30 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény két gyerek esetén; 80 ezer forint vállalati kölcsön és 60 ezer forint az ifjúsági takarékbetétre kapott kölcsön összege. Ez összesen 520 ezer forint. Ebből saját részbe tartozó összeg: 220 ezer^ forint. Ezt az összeget addig nem nyitja meg az OTP, míg az építtető a hiányzó 480 ezer forinttal anyagban, pénzben, munkában nem tud elszá-