Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

45 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 46 nek a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalás céljából az Országgyűlés állandó bizottságainak kiadtam és az Országgyűlés tágjai között szétosztattam. Tisztelt Országgyűlés ! Az ügyrend 47. §-ának megfelelően bejelentem, hogy egy képviselőtársunk nyújtott bé interpellációt. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék az interpelláció tárgyát ismertetni. PESTA LÁSZLÓ — jegyző : Interpellálni kíván dr. Vida Miklós képviselőtársunk új energiatörvény megalkotása tárgyában a kormányhoz. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés,! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom: 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány programjáról; 2. A Magyar Népköztársaság 19,84. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 3. Az interpellációt. Kérdem, elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e ellene valaki? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom : az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Néhány napja hazánkban tartózkodik a Vietnami Nemzetgyűlés küldöttsége. Meghívásunkat elfogadva a küldöttség tagjai Nguyen Huu Tho elvtársnak, a Nemzetgyűlés elnökének vezetésével mai ülésünket jelenlétükkel megtisztelték. Valamennyiünk nevében köszöntöm vietnami elvtársainkat, sok sikert kívánok közéleti tevékenységükhöz és a magyar—vietnami barátság erősítése érdekében kifejtendő munkájukhoz. (Taps.) Napirendünk szerint a kormányprogram előterjesztése következik. Lázár György elvtársat, a Minisztertanács elnökét illeti a szó. LÁZÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak. A kormány munkaprogramját tárgyaló országgyűlés szervesen illeszkedik azoknak a nagy fontosságú belpolitikai eseményeknek a sorába, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa nyitott meg. Pártunk legfelsőbb fórumának tanácskozása, felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplése, a választások, napjainkban pedig a szakszervezetek és a Hazafias Népfront kongresszusi előkészületei jó lehetőséget adtak és adnak arra, hogy történelmi távlatból nézve tegyük mérlegre eredményeinket és gondjainkat, tervezzük meg a szocialista építés feladatait. A kép, amely elénk tárul, minden hazáját szerető embert jó érzéssel tölthet el, és új tettekre ösztönöz. A magunk választotta úton haladva, marxista—leninista pártunk vezetésével — leküzdve az új társadalom születésével járó nehézségeket és mindig készen a fejlődés által igényelt megújulásra — az elmúlt évtizedekben történelmi horderejű feladatokat oldottunk meg. A régi helyén új Magyarország született, amelyben a hatalom az egykor kevesek kiváltsága, visszavonhatatlanul és szilárdan a nép kezében van. Belpolitikai helyzetünk stabil: Minden törvénytisztelő állampolgár, bármilyen legyen is a világnézete, nemzetisége, egyenlő jogokat élvez. A közös célok és a szövetségi politika talaján erősödő szocialista nemzeti egység tág teret nyit az alkotni tudó és akaró emberek számára. A tervgazdálkodást folytató Magyarországnak — amelyet alig fél évszázada még az „éhségzónába" sorolt a világ — ma közepesen fejlett gazdasága, egyre korszerűsödő ipara, a nemzetközi élmezőnyben helyet foglaló mezőgazdasága van. Hazánkban teljes a foglalkoztatottság és a létbiztonság, mindinkább közkinccsé válnak a tudomány és a kultúra értékei. Történelmünk során első ízben olyan — a nemzeti függetlenségünket és biztonságunkat szavatoló szövetségeseink és igaz barátaink vannak — mint a Szovjetunió és a szocialista országok. Hazánknak méltó helye és tekintélye van a nemzetek sorában. A legutóbbi fél évtizedben nyugtalanítóan, feszült nemzetközi helyzetben, és számunkra hátrányos világgazdasági körülményekkel birkózva nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy végrehajtsuk a XII. kongresszus határozatát. A teljesítmény, amit felmutathatunk, figyelmet és megbecsülést érdemel, de várakozásainktól és reményeinktől elmarad. Az okokat kutatva nehézségeink forrásai között egyaránt megtalálhatók az általunk nehezen befolyásolható külső és a tőlünk függő okok. A külső tényezőkkel, mint realitásokkal, természetesen számolni kell. De ha nem akarunk a magyarázkodás hibájába esni, a fő figyelmet mégis arra kell fordítani, hogy mit és hogyan javíthatunk a saját munkánkon. Bár ezen a téren is előrejutottunk, önkritikusan be kell látni, minden igyezetünk ellenére sem tudtuk elkerülni, hogy az elmúlt években újabb teherpróbának tegyük ki lakosságunkat. A kormány nevében csak a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján szólhatok arról, hogy népünk ezekben a nehéz években is mindig a jövőbe vetett töretlen hittel és elszánt akarattal folytatta az országépítő munkát. Űjból és újból arra ösztönzött, hogy használjuk ki jobban a szocialista rendszer lehetőségeit, teremtsünk jobb feltételeket a tenniakaró emberek számára. A közös ügyért érzett felelősség, a politikai érettség és a közéleti aktivitás imponáló módon, és a maga teljességében mutatkozott meg a képviselő és tanácstagi választásokat előkészítő jelölőgyűlések gyakran szenvedélyes, de mindig jobbító szándékú vitáiban és a választások napján leadott szavazatokban. A bizalomteli, demokratikus légkör olyan értéke belpolitikai életünknek, amely nélkül aligha lehetünk képesek megbirkózni feladatainkkal, és amely határainkon túl is elismerést vált ki a Magyar Népköztársaság iránt. Most ismét erőt próbáló, nehéz feladatoknak nézünk elébe. De ezek megoldásához önbizalmat ad, hogy a kongresszus határozatával jóváhagyott politikát, a Hazafias Népfront választási felhívásában nemzeti programként ajánlott társadalmi-gazdasági