Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

423 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 424 szabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja. A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. A műveltség, a politika és a gazdasági tájékozottság növekedése a tudatosságot erősíti, annak felismerését, hogy az elkerülhetetlenül ellentmondásos fejlődés különböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vívmányainkat és hogyan gyarapíthatjuk értékeinket, eredményeinket. Főként az elmúlt három évtized sok példáját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve alatta egyszerre a nyomtatott és az elektronikus újságot. Átmeneti megingás után részese volt annak a nagy társadalmi tevékenységnek, amely megvédte és megszilárdította a dolgozó nép hatalmát, létrehozta a nemzetközi tekintélyű magyar szocialista mezőgazdaságot, elfogadtatta a reformfolyamat intézkedéseit, eredményesen szolgálta a szocialista demokrácia kibontakoztatását, a nemzeti közmegegyezés megteremtését. A magyar sajtó kiállta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Mindezzel arra is utalni akartam, hogy helyesek, beváltak a sajtópolitika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy ezek törvényben is rögzítődjenek. Közismert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának követelményei határozzák meg. Ideológiai ellenfeleink öncenzúrának nevezik ezt az állapotot, rájuk jellemzően, mert csak a cenzúra burzsoá felfogásában tudnak gondolkodni. Nagyon szeretnék, ha az általunk régen elvetett cenzúra elemeit azért itt fellelhetnék. De erre nincs semmi reményük, hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nemzet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő vállalására épül. Ezt rögzíti az elfogadásra ajánlott sajtótörvény. Az elmúlt több mint negyedszázadban nem fejlődhetett volna a közéleti demokratizmus a politikai közvélemény tekintélyének növekedése nélkül, és ez a folyamat korántsem ért véget. A közvélemény politikai erő és nem csupán azért, mert képet ad a politikai, kormányzati döntések fogadtatásáról, hanem mindenekelőtt azért, mert meghatározó szerepe van a döntések előkészítésében, a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok alakításában. A társadalom életében vezető szerepet betöltő pártunk az utóbbi évtizedekben az ország nyilvánossága elé tárja elképzeléseit, gondjait, a megoldásra javasolt intézkedéseket. A közvélemény így minden lényeges döntés előtt tájékozódhat céljainkról, meggyőződhet azok realitásáról, véleményt mondhat, javaslatokat tehet, minősít, tehát részt vesz a döntésekben. Ennek is köszönhető, hogy a dolgozók a nehezebbé vált körülmények között is elfogadják a párt egész társadalmunkra kiterjedő iránymutatását. A sajtónak éppen ezért kiemelkedően fontos szerepe van egyszerre a közvélemény tükrözésében és formálásában. Hosszú esztendők tapasztalatai tanúsítják, hogy a közvélemény nálunk is bonyolult, összetett társadalmi tényező, hiszen sokféleképpen rétegezett társadalomban élünk, A szocialista fejlődés eredményeként tartós folyamat lett az osztályok közeledése: megszűnőben vannak az osztályeredetű, az osztályjellegű társadalmi különbségek. Helyükbe azonban hosszabb-rövidebb időre más eredetű és más jellegű egyenlőtlenségek lépnek, azok, amelyek a nem egyforma munkafeltételekből, az eltérő jövedelmekből és életmódból, a lakás- és lakóterületi viszonyok különbözőségeiből keletkeznek, hogy csak néhányat említsek. Minden döntés meghozásakor fontos szempont, hogy társadalmunkban különböző rétegek léteznek és minden elhatározás rétegek, csoportok érdekeit érinti. Ezzel már a közvéleményről, mint a közmegegyezés megtestesítőjéről beszélek. A közmegegyezés nem feltételezi a teljes körű egyetértést, hanem a nép meghatározóan nagyobb hányadának egyetértését igényli. A döntő kérdésekben azonban megkívánja az azonos álláspontot. A sajtó feladata és felelőssége rendkívül nagy. A sokféle érdek pontos ismertetésében, a közmegegyezést alkotó nézetek elfogadtatásában és abban, hogy a többség számára elfogadhatatlan réteg- vagy csoportérdekek ne kapjanak elvtelen támogatást. Nehezen beszélhetünk közmegegyezésről jól tájékozott, jól tájékoztatott közvélemény nélkül. A közvélemény informálásában, nézeteinek alakításában részt vesz a tömegtájékoztatás, de a sajtó még nem azonos a közvéleménnyel. A közvélemény politikai súlyának tekintélyét nem sajátíthatja ki, azzal nem azonosíthatja Önmagát sem a sajtószerv, sem az újságíró személye. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat első mondatai így hangzanak: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét." Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyilvánítási szabadság van. Ezek a szavak a magyar nemzet százados küzdelmeinek egyik fontos célját, a sajtószabadság biztosítását rögzítik. A sajtószabadság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fejlődését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfogalmazásával, megértésével annak, aki tisztán látja népünk érdekeit. A gondolat- és véleménnyilvánítási szabadság minél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális feltételek megteremtését, azok fejlesztését igényli. Állandó kölcsönhatás van a nemzet anyagi és szellemi fejlődése, valamint a szabadságjogok, elsősorban a gondolat- és véleménnyilvánítási szabadság egyre kiteljesedőbb érvényesítése között. Ez is bizonyítja, hogy politikánk középpontjában a dolgozó ember szolgálata áll, hiszen a nép minden jog forrása és megvalósítója.