Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

425] Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 426 A szocialista társadalom megteremtése a munkásosztály forradalmi, marxista—leninista pártjának vezetésével, de csak á nép meghatározóan nagyobb részének egyetértésével, cselekvő támogatásával lehetséges. Valójában tehát a szocialista nemzeti egységre alapozva válhat valóra a szocializmus. Ennek az elvnek nélkülözhetetlen pillére a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság. Igen, a sajtószabadság, amely nálunk nemcsak eszme, hanem társadalmi gyakorlat és elvekre, jogokra, az azokat élő, gyakorló ember felelősségére épül. Valljuk, hogy ez a gyakorlat lényegében különbözik a katonaiipari komplexum által fizetett, ellenőrzött és megtűrt burzsoá sajtószabadságtól,. bár tudjuk, hogy azon is áttör a haladó sajtó hangja, az emberiség sorsáért felelősséget érző újságírók miszsziója. De mi nem méricskéljük, nem hasonlítgatjuk magunkat a burzsoá jogokhoz. Mi éljük, és egyre gazdagabban gyakaroljuk a szocialista sajtószabadságot, amelyet most törvényben is kívánunk rögzíteni. Pártunk XIII. kongresszusa, amelynek irányelveiről előzetesen az egész ország véleményt alkotott és mondhatott, határozatba foglalta: „Fejlődésünknek fontos feltétele, hogy teljesebben bontakozzanak ki a szocialista társadalmi rendben, a dolgozók alkotóképességében rejlő lehetőségek, nagyobb követelményeket támasszunk az irányításban és a végrehajtásban egyaránt." Hogyan is lehetne mindennek eleget tenni a sajtó közvetlen szolgálata nélkül? De folytassuk az idézetet, mert mondanivalója csak így lesz teljes: „Határozott, egyértelmű fellépésre van szükség a szocialista eszmékkel és céljainkkal összeegyeztethetetlen megnyilvánulásokkal szemben." A sajtószabadság a társadalom érdekeivel ellentétes törekvések támogatására eddig sem vonatkozott és ezután sem ad lehetőséget. Alkotmányos rendet, nemzetközi érdekeket, szocialista vívmányokat, nemzeti, történelmi és erkölcsi alapértékeket kétségbe vonni Magyarországon semmiféle indokkal, így a sajtószabadság ürügyén sem lehet. A törvénytervezet az ilyesfajta esetleges próbálkozásokkal szemben kellő szigort helyez kilátásba, és azt is kimondja, hogy a tájékoztatás nem sértheti az emberi jogokat, s különösen nem szolgálhatja az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények igazolását, a háborús uszítást, a más népek elleni gyűlölet keltését, a sovinizmust, a nemzetiségi és faji, a felekezeti és a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést. Sajnos nem mondhatjuk el, hogy ezekkel a jelenségekkel már végleg leszámoltunk társadalmunkban. Időről időre felütik a fejüket a más népeket lebecsülő nacionalista, soviniszta nézetek. Fel-felbukkannak hamis próféták, akik a nemzeti egység megbontására törekszenek, a burzsoá eszmeáramlatok előtt hajbókolnak, azok átvételére biztatnák nemzetünket. Mivel itthon nem terem babér a számukra, egyre dühödtebben kiszolgálják az imperialista propagandaszerveket, bizonyítva ezzel is, hogy nemzetüktől idegen érdekeket képviselnek, az oly sokat hangoztatott nemzeti és demokratikus jelszavak mögött. Ügy gondolom, számunkra nem kétséges, hogy a tervezett törvény éppen a sajtószabadság, a véleménynyilvánítási szabadság igazi értékeinek ápolása, megóvása érdekében, egész társadalmunk nevében lép fel a téves és káros hatású értelmezésekkel, az éretlen, ártalmas magatartással szemben. Tisztelt Képviselőtársak! A sajtó fontos feladata, hogy hiteles képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, segítse a társadalmi jelenségek közötti öszszefüggésék megértését, és mozgósítson a társadalmi cselekvésre. Ennek a kötelességének azonban csak akkor felelhet meg, ha az állami szervek, a gazdálkodó és társadalmi szervezetek, egyesületek megadják a szükséges felvilágosítást a nyilvánosság tájékoztatásához, A törvényjavaslat határozottan kimondja a tájékoztatás-adás kötelezettségét és nem gondolom, hogy feleslegesen. A hiteles képhez szükséges információk híján az utóbbi időben is több kifogásolható tartalmú sajtóközlés látott napvilágot. Arról pedig nincs, s sajnos nem is lehet adatom, hogy a tájékoztatás elmulasztása miatt mennyi azoknak a cikkeknek, vagy rádióés tévéműsoroknak a száma, amelyek meg sem születtek, szegényítve ezáltal közéletünket. Mindenütt fel kell ismerni, hogy a tájékoztatás politikai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba. Tájékoztatás nélkül nem érvényesül az állampolgár — szintén törvénybe foglalt — tájékozódáshoz való joga, enélkül nem lehet teljesebb a szocialista demokrácia, enélkül akadozik a közélet. Keményebben fogalmazva: romlik a társadalmi tevékenység hatásfoka. Csak akkor lehet, s akkor kötelező is megtagadni a felvilágosítást, ha az állami, szolgálati, üzemi (üzleti), vagy magántitkot sért. Aki ez utóbbiakra hivatkozással, de alap nélkül megtagadja a tájékoztatást, törvény ellen cselekszik és politikai érdekeket és közérdekeket sért. Nem engedhetjük meg, hogy hibáját, gyengeségeit bárki is a titok pecsétjével leplezze. Rendkívüli mértékben megnőtt a jelentősége annak, hogy a sajtó idejében kapjon tájékoztatást és ne késlekedjen az információk közreadásával. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen, és a tájékoztatás tekintélyén felesleges időhúzás miatt ne essen csorba. Biztosítanunk kell a tájékoztatás elsőbbségét, hogy az ezzel járó kétségtelen előnyöket még alkalomszerűen se használhassák ki a szocialista államunkkal szemben álló ellenséges, idegen tájékoztatási szervek. Nincsen olyan fontos kérdés, amelyről akár a belpolitikát, akár a nemzetközi politikát illetően hallgatnia kellene, vagy amelyről indokolt lenne megkésve tájékoztatást adni. Ugyanakkor aprócseprő jelenségekből nem fogunk világszenzációt csinálni. Mindezt megteszi helyettünk gátlástalanul a közvélemény manipulálása céljából a burzsoá propaganda. A gyorsaság természetesen nem állhat szemben a hitelesség szintén alapvető követelményével sem. A tájékoztatás tehát kétoldalú folyamat. Fontos, hogy az állami, társadalmi szervek ön-