Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

409 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 410 kedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvési szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a sajtószervek vezetői­nek felelőssége. A javaslat a jelenlegi szabályo­zással lényegében azonos módon a sajtószerv vezetőjét teszi felelőssé a sajtópolitika elveinek érvényre juttatásáért, és a vezetése alatt álló szerv tevékenységéért. Mindez természetesen nem érinti az egyes belső szervezeti egységek, főszerkesztők, műsorszerkesztők és így tovább vezetőinek és az újságíróknak a felelősségét. Az előbbieket az általuk szerkesztett műsorokra vonatkozóan egyéni felelősség terheli, az újság­írók felelőssége pedig a már ismertetett szabá­lyok szerint alakul. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata értelmében nagy és felelősségteljes feladat há­rul a sajtóra, a tömegtájékoztatásra a párt és a kormány politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a köz­vélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. A törvényjavaslat előterjesztésekor a kor­mány nevében is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szabályozás, a politikai, az álla­mi szervek, a gazdálkodó szervezetek és az egész társadalom tevékeny támogatása mellett alkal­mas a sajtó munkájának a továbbfejlesztésére és megfelelő kereteket is ad a szocialista társa­dalmunk által a sajtó elé kitűzött feladatok tel­jesítéséhez. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a saj­tóról szóló törvényjavaslatot fogadja el, és ik­tassa az ország törvényei közé. Egyben szeret­ném bejelenteni, hogy a Minisztertanács a kul­turális bizottság itt előterjesztett módosító ja­vaslatait elfogadja, tehát ezeknek a módosító javaslatoknak a figyelembevételét mi a ma­gunk részéről támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet! (Taps.). * ELNÖK: Dr. Tóth János képviselőtársun­kat, a kulturális bizottság előadóját illeti a szó. DR. TÓTH JÁNOS: Igen Tisztelt Ország­gyűlés! A parlament kulturális bizottsága, a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­sága is megvitatta a törvényjavaslatot. Előzőleg a magyar újságíró-szövetség, a Magyar írók Szövetsége is felelősségteljesen hozzájárult a törvény kimunkálásához, s érthető módon a kulturális bizottság a magyar újságíró­szövetség székházában ülésezett. 1070 időszaki lapunk egymilliárd-négyszázmillió példányban jelenik meg, több mint 4000, hivatásának meg­felelően dolgozó, nagyon konstruktív újságírónk dolgozik ebben az országban, a bizottság ülésére meghívtuk a tömegkommunikációs eszközök, szervek vezetőit is; meghívtuk azokat a képvi­selőtársainkat, akik hivatásszerűen a sajtóval kapcsolatban vannak, s érthető módon nagy vá­rakozás, érdeklődés előzte meg a kulturális bi­zottság ülését. Na, az első felszólalás után úgy tűnt, hogy a bizottságnak könnyű dolga lesz. Az első fel­szólaló elmondta, hogy a XIX. század egyik nagy politikusa azt mondotta, hogy tulajdon­képpen, ha rajta múlna, a sajtótörvényt egy mondattal el tudná intézni, hogy a sajtó ne ha­zudjon. Aztán megkezdődött a vita, aztán rá­döbbentünk, hogy úgy látszik, hogy a XIX. szá­zadban könnyebb volt az élet, mert a XX. szá­zadban egy mondattal semmit nem tudunk, leg­alábbis itt, a mi hazánkban, elintézni, amit bi­zonyít, hogy három és fél oldalas törvénymódo­sító javaslat született meg a vita eredményéként a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságával egyetértésben. Én nem kívánom a javaslatokat megismételni, csupán a vita alap­ján néhány általánosítható véleményt, gondola­tot próbálok érzékeltetni a bizottságok ülésével kapcsolatban a tisztelt országgyűléssel. A vitában felszólalók véleménye, hogy a sajtóról szóló törvénytervezet szelleme és annak minden mondata összhangban van az alkot­mánnyal, az alkotmányos rend erősítését szol­gálja, és éppen ennek érdekében jön létre. Ép­pen ezért a sajtótörvény társadalmi ügy, a köz­életi aktivitás, a szocialista demokrácia fejlesz­tésének törvénye. Egyértelműen megfogalmazó­dott, s egyetértés volt abban is, hogy a sajtó­törvény az alkotmány érvényesítése magasren­dű jogszabályban, a tájékoztatás területén. Hangsúlyt kapott a vitában az is, hogy a tör­vénytervezet, nagyon helyesen, magálban foglal­ja a tájékoztatás legfőbb elemeit, az állampol­gár tájékozódáshoz való jogát, a tájékoztatás kötelességét és a sajtó felelősségét. A törvény erősíti a szocialista demokrácia fejlődését, vagyis a tájékoztatás fejlesztésével a társadalmi nyilvánosságot, az állampolgárok közügyekbe való bevonása hatásfokát növeli, annak érdekében, hogy a szükséges ismeretek, információk birtokában mind többen lehesse­nek felelős résztvevői hazánkban a politika for­málásának és megvalósításának. Teljes egyet­értés volt a törvénytervezet bevezetőjével, illet­ve a jogi bizottság által javasolt módosítással, mely szerint a 2, § alapelvként kimondja, min­denkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kap­jon a szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben, a sajtónak pedig kötelessé­gévé teszi a hiteles, pontos és gyors tájékozta­tást. E feladatának persze csak úgy tud eleget tenni a sajtó, ha az állami, a gazdálkodó szerve­zetek, társadalmi szerve zetek és az egyesületek eleget tesznek, a törvényjavaslat 4. §-a (1) be­kezdésében írt tájékoztatási kötelezettségüknek. Éppen ezért a kulturális bizottság is egyetért a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságban el­hangzott javaslattal, hogy a válaszadási kötele­zettséget törvény szankcionálja, a 19. § új, (2) bekezdésében bírói út igénybevételének lehető­ségével. A vitában többen megfogalmazták azt is, hogy az üzemi titoknak a tartalma, fogalma ma még nincs pontosan megfogalmazva, ezért fel­hívjuk az illetékesek figyelmét, hogy e vonat­kozásban dolgozzanak ki egyértelmű javaslatot. Tisztelt Képviselőtársak ! A két bizottság véleménye, hogy a törvény­javaslat a tájékoztatáspolitika jobb, hatéko­nyabb megvalósulását fogja szolgálni. A vitá­ban egyértelműen megfogalmazódott, hogy eh­hez azonban két közéleti pólus harmonikus együttműködése szükséges: az informátoré, vagyis a tájékoztatóé és az újságíróé. Az állam-

Next

/
Thumbnails
Contents