Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

407 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986, március 20-án, csütörtökön 408 nem járul hozzá, ez csak akkor fogja a jövőben a közzétételt megakadályozni, ha a hozájárulás megtagadására azért került sor, mert az újságíró a nyilatkozatot érdemben és lényegében megváltoztatta. A közzétételhez való hozzájárulás alaptalan megtagadása tehát nem sértheti a tájékoztatás igényét. Miután a sajtó tevékenysége, a tájékoztatás a szó legteljesebb értelmében a köz érdekeit szolgálja, gondoskodni kellett ezért az e tevékenységet művelők, tehát az újságírók fokozottabb védelméről is. A javaslat ennek érdekében az újságíró számára ugyanazt a jogi védelmet biztosítja, amely a közérdekű bejelentőket megilleti. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást is meghatároz. A jövőben szabálysértést követ el, és ennek alapján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan megakadályozza. És sajnos ilyen gyakorlati esetek elő is fordultak. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen — tisztelt országgyűlés —, hogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli — ezt a büntetőjogi, polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják — a hanyag, felelőtlen vagy bűnös magatartásukért. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A javaslat — és ez az utolsó kérdés, amivel szeretnék foglalkozni — önálló fejezetet szentel a sajtóigazgatási szabályoknak. Amikor ezek nagyon rövid ismertetéséhez hozzákezdek, előre kell bocsátanom, hogy a sajtóigazgatás a sajtójognak a gyakorlat által a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe. Az előkészítés során is a figyelem homlokterében állt ez a kérdés, és talán a sajtóigazgatási szabályok váltották ki a legtöbb vitát. Nem véletlenül, hiszen alapvetően az igazgatási, ezen belül az engedélyezési szabályoktól függ a sajtószabadság alkotmányos alapelvének, illetőleg a törvényben megfogalmazott elvi rendelkezéseinek a megvalósulása. Azzal a problémával állunk itt szemben, hogy e szabadságjognak a magas szintű jogszabályokban megfogalmazott alapelve a gyakorlati megvalósulás során nem fordul-e visszájára, csak ünnepélyes, de tartalmatlan kinyilatkoztatás marad-e, vagy a mindennapok élő realitásává válik. Határozottan állíthatom, hogy az előterjesztett javaslat idevonatkozó rendelkezései ez utóbbit segítik elő. E rendelkezések talán legtöbbet vitatott része az engedélyezési rendszer volt. A törvényjavaslat a viták során elhangzott szélsőséges nézeteket elkerülve alapvető elvként azt tartotta fenn, hogy a sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez engedélyre van szükség. Az engedélyező hatóságokat a törvény végrehajtási rendelete lényegében a jelenlegi szabályozással egyezően jelöli meg. Ugyanakkor az engedélyezés alól mentesített sajtótermékeket a javaslat lényegesen szélesebb körűen és egyértelműbben határozza meg, mint az eddigi szabályozás. A tervezet kiindulópontja az, hogy a sajtószerv vezetőinek felelőssége, iletőleg a sajtószerv működéséhez adottt engedély szükségtelenné teszi az egyes adások, lapszámok vagy egyéb sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez kiadott egyedi engedélyt. Mindezek alapján megállapítható, hogy az engedélyezési rendszer nem annyira az egyes sajtótermékekre, hanem általában a sajtótermék előállítására és nyilvános közlésére hivatott szervek működésére vonatkozik. így engedélyezésen nem az egyedi sajtótermék tartalma felett gyakorolt, előzetes állami ellenőrzést kell érteni, hanem az állam véleménynyilvánítását arról, hogy az előállítás és a nyüvános közlés törvényes feltételei biztosítottak-e. Az engedélyezési rendszer ezért — úgy érzem — sokkal inkább elősegítője, mintsem gátja a sajtó szabad működésének. Ugyanerre a meggyőződésre juthatunk, ha megvizsgáljuk a törvényjavaslatnak az engedély megtagadására és visszavonására vonatkozó szabályait. Megjegyzem, hogy ezeknek a szabályoknak a törvényben történő elhelyezése már önmagában is jelentős lépés — legalábbis véleményünk szerint — a sajtószabadság kiteljesítésének irányában. A törvényi szintű engedélyezési szabályok biztosítják ugyanis a szubjektív elbírálás kizártságát. Ebben a normatív feltételekre épülő engedélyezési rendszerben az engedély kiadása csak akkor tagadható meg, illetőleg az engedély csak akkor vonható vissza, ha a törvény ezt Kifejezetten lehetővé teszi. Persze a sajtószabadság érvényesülése szempontjából nagyon fontos, hogy a jogszabály milyen széles köriben vonja meg az esetleges tilalmakat. Nos, a mi törvényjavaslatunk rendelkezései csak akkor teszik lehetővé az engedély megtagadását, ha annak kiadása a törvény elvi és konkrét rendelkezéseibe ütközik, vagy ha az előállítás és a nyilvános közlés személyi és tárgyi feltételei hiányoznak, illetve, ha a sajtótermék útján bűncselekmény, illetve szabálysértés valósulna meg. Áz engedélyező hatóság elutasító határozata ellen egyébként a javaslattervezet biztosítja a bírósági út igénybevételét. Nem tagadom, hogy a sajtószabadság védelmének és az állampolgári jogok érvényesülésének fontos biztosítékát látom abban, hogy bizonyos kérdésekben csak a törvényeknek alárendelt független bíróságok dönthessenek. Ebből a megfontolásból kerül a döntés a bíróságok hatáskörébe azokban az esetekben is, amikor az ügyész a sajtótermék nyilvános közlését megtiltandónak tartja, illetve azt felfüggeszti. Ezzel a rendszerrel, és ezt nagyon szeretném aláhúzni, egyébként a modern sajtórendészeti szabályozásokban világszerte általánosan ismert, tehát nemzetközileg is elfogadott megoldást vezettünk be. Vázlatosan áttekintve a sajtóigazgatás alapvető szabályait, tisztelt országgyűlés, remélem, egy picikét sikerült meggyőznöm önöket arról, hogy a javaslat egy valóban demokratikus, és az állampolgári jogok érvényesülését fokozott mértékben elősegítő jogi szabályozás alapjait fektette le. Végezetül még egy kérdéskörről kell szólnom, amelynek jelentősége éppen azáltal nőve-