Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

401 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 402 Az új, az 1914. évi XIV. sajtótörvény számos újítást vezetett be, amelyek egy része a sajtószabadság korlátozásának irányába hatott. Bár emiatt e törvény nem tekinthető valamiféle liberális jogalkotásnak, mégis több előremutató jogintézményt is bevezetett. A helyreigazítás! jog biztosítása, a hírlapírók védelmére vonatkozó új rendelkezések, a kártérítési kötelezettség előírása — amely a nem vagyoni kár megítélésére is lehetőséget adott — arra mutatnak, hogy a törvénytől nem voltak teljesen idegenek a klasszikus polgári elvek sem. Az új törvény 1914 áprilisában lépett hatályba. Alig három hónappal ezután kitört az első világháború, aminek következményeként olyan kivételes jogszabályok léptek életbe, amelyek igencsak szűk korlátok közé szorították a sajtószabadságot. A magyar sajtójog fejlődésének igen fontos állomása volt a Tanácsköztársaság sajtójoga. A mai magyar szocialista sajtó közvetlen történelmi előzményét ebben a korszakban találjuk meg. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztársaság 1919. június 28-án elfogadott alkotmánya kimondta: „A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják". Megállapította azt is, hogy megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése, és kinyilatkoztatta, hogy minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé. A két világháború közötti ellenforradalmi korszákban az 1914. évi sajtótörvény számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, illetve módosították. Az akkori sajtójog — a rendszer jellegének megfelelően — fokozatosan korlátozta, majd teljesen felszámolta a sajtó szabadságának még a látszatát is. A felszabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949. évi alkotmány is. Ennek alapján történt meg 1959-ben a sajtójog alacsonyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét adja a ma érvényes sajtójogi normáknak. Tisztelt Országgyűlés! Talán ez a rövid történeti áttekintés is megfelelően illusztrálja azt a szoros összefüggést, amely az adott társadalmi és gazdasági viszonyok, a politika, a közéleti tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt. Nem tagadjuk, hogy ez így van a szocializmus körülményei között is. A mi sajtónk is a társadalmi berendezkedésünknek megfelelő eszméket vall, s ezek gyakorlati érvényesítéséért dolgozik. Ennek során különösen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Ehhez egyrészt az ismeretek közvetítésével teremti meg a feltételeket. Társadalmunkban ugyanis alapvető demokratikus követelmény, hogy az építőmunkában, a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésében való aktív részvételhez szükséges ismeretek a lakosság széles rétegeihez eljussanak. A párt, az állami és a társadalmi szervek mellett egyre növekvő feladatok hárulnak ebben a tömegtájékoztatási eszközökre, az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt. Ma, amikor az információrobbanás korát éljük, a tömegtájékoztatásnak ez nagyon is felelősségteljes tevékenysége. Hiszen a sajtónak a rendelkezésre álló óriási mennyiségű információból kell kiválasztania azokat, amelyek a társadalom érdeklődésére számot tarthatnak, és az állampolgárok részére hasznosak. E lényegre törő ismeretközléstől is azonban csak akkor várható el megfelelő eredmény, ha a tájékoztatás megbízható, kellően gyors és aktuális. Ez még tovább növeli a sajtó felelősségét, de azokét is, akiknek kötelessége a sajtó információkkal való ellátása. A szocialista demokráciának emellett az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jószándékú állampolgár számára biztosítsa a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét politikánkról és politikai gyakorlatunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt-, állami és társadalmi szervezetek által biztosított különböző lehetőségeken túl a tömegkommunikációs fórumoknak ebben is rendkívül fontos szerepük van. Itt még egyszer szeretnék visszatérni arra a gondolatra, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszilárdítását kell szolgálnia. Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szószólója a szocializmustól idegen, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét sértő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvényes lehetőségek olyan kihasználását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljainknak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell azonban, hogy szocialista eszméink és politikánk szolgálatán nemcsak a dicsérő szót, eredményeink elismerését és reális méltatását értjük, hanem azt is, hogy a sajtó bátran és nyíltan, ugyanakkor azonban körültekintően és felelősségteljesen tárja fel mindazokat a problémákat és hiányosságokat, amelyek az élet legkülönbözőbb területein jelentkeznek, és amelyek megoldása vagy megszüntetése előbbre viheti társadalmunk fejlődését. A sajtó végül is csak így válhat társadalmunk élő lelkiismeretévé, és csak így felelhet meg alkotmányos hivatásának. A törvény előkészítése során alapvetően ilyen elvi platformból indultunk ki, és úgy gon. doltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba öntenünk, ez feltétlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a sajtó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista magyar társadalom előrehaladását. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat előkészítése többéves, nagy figyelmet és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vettek a sajtóval és a tájékoztatással legközvetlenebb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésével — kodifikációs bizottság alakult.