Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-6
391 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 392 helyre nem hozható, megromlott házasságok felbomlását nem fogja megakadályozni, de várhatóan visszatartó hatása lesz a meggondolatlan perindításoknak, de mindenképpen egy több éve változatlan nagyságú illeték kerül reálisabb nagyságban meghatározásra. Érthető, hogy eltérő szempontból vizsgálja a jogalkotó, a jogalkalmazó, vagy éppen az állampolgár, akit érint vagy érinthet e kérdés. A bizottság arra törekedett, hogy ezen vélemények közül azok kerüljenek megerősítésre, amelyek a társadalom egészének szempontjából a legkedvezőbb, meglévő jogrendszerünkben jól illeszkedő, de az egyének részére is elfogadható. A vagyonszerzésihez kötődő illeték célja, hogy mérsékelje társadalmilag indokolatlan vagyoni különbségek keletkezését és újratermelődését. Nagyon lényeges változást jelent, hogy megszűnik a helyi hatóságok forgalmi értékmeghatározása. Ezt a feladatot egységesen az illetékhivatalok veszik át — mint ahogy a miniszter elvtárs is mondta expozéjában —, ami biztosítéka az egységes értékelési gyakorlatnak. Persze ennek feltétele, hogy jól felkészült, egységes szemlélet alapján dolgozzanak e hivatalokban. Ezzel a megoldással megszűnik az a sokszor és joggal kifogásolt gyakorlat, mely szerint egy illetékügyben ugyanarra az ingatlanra több értéket állapítottak meg. A törvénytervezet vitáiban sok oldalról vetődött fel a lakásokkal, lakóházakkal és lakás építésére alkalmas telkek öröklésével, illetve adásvételével kapcsolatos illeték nagysága. A bizottság végül is a törvénytervezet javaslatát támogatja, mert ez biztosítja az indokolt lakásmobilitást, valamint a meglévő jogrendszerünkbe ez illik a legjobban, és a törvény betartásának így megvannak a szükséges és ellenőrizhető feltételei. Néhány éve még 20 majd 17 százalék volt a fizetendő illeték a lakástulajdon vásárlása után is. A törvénytervezet már 2 százalékkal számol, ezzel is elősegítve a lakásingatlanok forgalmát, a lakásingatlannal nem rendelkezők lakáshoz jutását. Emellett azonban további kedvezményeket mentességeket is fenntartja, sőt bővíti. Például a lakás építéséhez szükséges telektulajdon-szerzése illetékmentes, ha négy éven belül azt beépítik és ennek megtörténtét igazolják. Ez a lehetőség a fiatalok egy részének a végleges lakásmegoldásukat segítheti elő. A miniszter elvtárs biztosította a jogi, igazgatási és igazsásügyi bizottságot, hogy a társadalmilag indokolt, de a törvényben nem szabályozott részkérdésekben nagyobb, egyedi méltányosságot tesz majd lehetővé. Tehát a törvény e része is elősegrtíheti azoknak a társadalmi problémáknak a megoldását, melyek napjainkban a legerőteljesebbek, például a lakásellátás megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Az eljárási illetékek és az igazgatási szolgáltatások díjainak megállapítása is élénk vita forrása volt. E kérdésben is kétféle nézet találkozott. Az egyik, mely örömmel üdvözölte a magasabb díjtételt azt remélve ettől, hogy a sok apró, társadalmilag kevésbé jelentős perek száma csökken és így nem vonná el az igazságszolgáltatás és az államigazgatás erejét és idejét. A másik nézet arra hivatkozott, hogy a magasabb illeték visszariaszthatja az igazságot keresőket a kérelmek, a perek indításától. A bizottság egyik felfogással sem azonosult. Az államigazgatási és bírósági eljárási illetékek módosításával kapcsolatban azt tapasztaltuk — sa bizottság ezt erősítette —, hogy a szabályozás a törvénytervezet szerint életszerűbb lett, jobban igazodik az értékviszonyokhoz. Ugyanakkor sokoldalú mentességre és a méltányosság alkalmazására van lehetőség a gyakorlatban. Azon eljárások esetén, ahol az állampolgár kérésének igazsága bizonyítható vagy bizonyított, automatikus illetékvisszatérítésre kerül sor. Az elmondottak alapján a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javasolja a tisztelt Országgyűlésnek a törvénytervezet elfogadását a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítésével és a kiosztott bizottsági módosításokkal együtt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz ketten kívánnak hozzászólni. Először dr. Horváth Jenő budapesti képviselőtársunkat illeti a szó. Dr. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés ! Először is elnézésüket kérem, hogy az illetéktörvény parlamenti vitájának felszólalójaként egy rendhagyó kitérőt, egy a történelmi múltba való visszapillantást teszek. ígérem azonban, hogy visszapillantásom a szuperszonikus repülőgép gyorsaságával történik és rövid idő alatt itt leszünk ismét a jelenben. 1850-ben egy császári pátens ismertette meg a magyar népet egy új adózási fogalommal, az illetékekkel és ha nagyon precíz akarok lenni, még a monopóliumokkal is. Az akkor önmagába fordult nemzet kicsit utolsó csalásnak tekintette ezt és hogy ez milyen jelentőségű volt — azt hiszem irodalmi példákat is hozhatnánk fel — mindnyájunk által ismert Tokai regény híres figurája Az új földesúr-ból Garamvölgyi Ádám, aki elhatározta elefántcsont tornyában, hogy kirekeszti életéből az illetékeket, lemond a dohányzásról, az italról, s pereskedésről, mindenről, mindazokról, ahol rajta van a császári bélyeg, a császári jej, mint illeték. Sajnos Garamvölgyi Ádámnak sem sikerült életéből kiiktatni és meg kell mondiam. hogy mint nem haladó hagyományt, aoáról fiúra az illetékekkel kapcsolatos viszolygásunkat mi is megőriztük. Megőriztük akkor is. ha idő közben nagyon sokat változott a világ. És már itt vagyunk a i el énben. Remélhetőleg elmúltak és nincsenek már elefántcsont toronyban élő Garamvölffvi Ádámok. De megvan az illeték és nem rekeszthetjük ki életünkből. Hasonló példával akartam élni, mint ahogy ezt az elŐteriesztő miniszter elvtárs tette. Talán csak annyival tudnám kiegészíteni, hogy a néhány szakaszt, összewn ßfi paragrafust tartalmazó egyszerűnek, periférikusnak, szabályozó rendszerűnek tartott ille-