Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

389 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 390 akkor illetékmentesség itt is van. így például a javaslat az alapvető állampolgári jogok érvé­nyesítésével, illetve kötelezettségek teljesítésé­vel kapcsolatos eljárásokban illetékmentessé­get biztosít. Ilyen a választójogi törvényből adódó jogok érvényesítése, a tankötelezettség­gel összefüggő eljárás, és még egy sor más. Változatlanul fenn kívánjuk tartani azt a szabályt, hogy az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat, tehát a fellebbezés, felülvizsgálati kérelem illetéke némileg magasabb, mint az alapellátásban. De természetesen, ha az eljárás sikeres, tehát az ügyfélnek igaza van, akkor neki visszatérítik ezt az illetéket, vagyis sike­res fellebbezés esetén végül is nem kell illeték­terhei viselnie. Arról is rendelkezik a törvény, hogyha egy eljárás elején nem rótták le az illetéket, ez nem akadálya az eljárás megindításának. Az illetéktörvény nem rendelkezik min­denfajta államigazgatási díjról. Vannak eljárá­sok, amelyekért fizetni kell, de nem illetéket, hanem díjat. Ilyen pl. a személyi igazolvány, munkakönyv kiállításának díja. Ezt az illeté­kes hatóságok állapítják meg. Ezeket a törvény hatálya nem érinti. Ezek nem kerülnek most újraszabályozásra. A bírósági eljárási illetékben a törvény lé­nyeges újdonsággal nem szolgál, egyes mérté­keket korszerűsítettünk, elvi újítás ebben a fe­jezetben nincsen. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat megítélésénél természetesen az is szempont, hogy az illetéktörvény hogyan érinti a költség­vetési bevételeket. Mint említettem, itt nem kívánunk globális változást. A számítások sze­rint az állam illetékbevétele körülbelül 10 mil­liárd forint, ebből négymilliárdot fizet a lakos­ság az összes címen, s hatmilliárdot fizetnek a gazdálkodó szervezetek. A teljes összeg egy­harmada tanácsi bevétel, körülbelül kétharma­da a központi költségvetést illeti. Azt javasoljuk, hogy a törvény július 1-én lépjen életbe, ez lehetővé teszi az illetékes ál­lami szervek részéről a felkészülést, ehhez a szükséges továbbképzést megszervezzük, és le­hetőség van arra, hogy a lakosság is jobban megismerkedjék az új szabályokkal. Ügy gon­doljuk, hogy ez a határidő lehetőséget ad a zökkenőmentes alkalmazásra. A törvényjavaslat előkészítésében sok szak­ember vett részt, több társadalmi és érdekkép­viseleti szerv is véleményt nyilvánított. Ez­úton szeretném megköszönni értékes észrevé­teleiket, tanácsaikat. Az országgyűlés illetékes bizottsága a tör­vényjavaslatot megtárgyalta. Módosító javas­latokat is tett, ezek a javaslatok Önök előtt fekszenek. A kormány ezekkel a módosító ja­vaslatokkal egyetért. Köszönjük a bizottsági vita ezen túlmenő útmutatásait is, amely lehe­tőséget ad arra, hogy a végrehajtási rendelet­ben is javításokat hajtsunk végre. Az elmondottak alapján kérem a tiszteit országgyűlést, hogy az illetékekről szóló tör­vényjavaslatot a bizottságtól beterjesztett mó­dosításokkal együtt vitassa meg és hagyja jó­vá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bölcsey György képviselő­társunkat, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság előadóját illeti a szó. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Ország­gyűlés! A törvényhozó testület illetékes bizott­ságai a most előterjesztett törvénytervezetet megtárgyalták. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság összegezte a véleményeket, vala­mint felhasználta a munkában a képviselőtár­sainktól kapott javaslatokat és az állampolgá­roktól beérkezett észrevételeket is. A törvénytervezetet a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítésével, valamint a kiosztott bi­zottsági módosításokkal, a bizottság nevében javasolom az Országgyűlésnek elfogadásra. An­nál is inkább, mivel ezek hűen tükrözik az or­szággyűlési bizottságok érdemi javaslattevő szerepét. A törvénytervezet változásait a miniszter elvtárs a bizottságok észrevételei alapján elfo­gadta. Ilyen például az állampolgárságból tör­ténő elbocsátás illetékének jelentős mértékű, 8000 forintra való emelése, ugyanakkor — és szeretném az ellenkező példát is mondani — a másolati illeték a bizottságok javaslatára kerül csökkentésre. Ez a két ellentétes példa azt is bizonyítja, hogy a bizottságok az igazságosabb tehervise­lést figyelembe véve, a gyakorlathoz jobban igazodó költségemelési, illetve költségcsökken­tési javaslattal egyaránt éltek. Az előterjesztés a jogalkotási munka egy fontos állomása volt. 1966 óta, ahogy a miniszter elvtárs is említette. érvényes és azóta többször módosított illeték­jogszabályok áttekinthetetlenné váltak nem­csak a lakosság, de a jogalkalmazók részére is. Másrészt az állampolgárok nagy részét érintő kérdés lévén helyes, hogy törvényben legyen szabályozott. Ez a megoldás összhangban van az állami pénzügyekről szóló 1979. évi második törvény azon rendelkezésével, amely szerint a lakosság széles körét érintő adózási kötelezett­séget megállapítani, vagy adózási kötelezettsé­get jelentősen kiterjeszteni csak törvényben vagy törvényerejű rendeletben lehet. Helyesnek tartjuk a törvénynek azt a tö­rekvését, hogy nem az állami bevételek növe­lése, hanem az állampolgárokat arányosan, il­letve méltányosabban terhelő költségek irányá­ba hat. A különböző kérdések megvitatásakor gyakran találkoztunk ellentétes, más és más körülményeket figyelembe vevő véleményekké!. Például egyes vélemények szerint nagyon ma­gas a házastársi bontó perek tervezett illetéke. Akik magasnak tartiák, azzal érvelnek, hogy az összeg nagysága konzerválhatja a rossz, a társadalom részére is káros családi kapcsola­tokat. Ezzel összefüggésben érdemes szólni ar­ról, hogy 1984-ben a megindított válónerek 60 százalékában visszalépés történt. Ami az állam­polgárok részéről bizonyos fokú elhamarkodott bírósághoz fordulást mutat. Mások, akik ez il­leték változatlan hagyását javasoliák, azzal ér­velnek, hogv ezzel is segítsük elő a rossz há­zasságok felbontását. Nekünk az a véleményünk, hogy társadal­miig a házasságok fennmaradásához fűződik elsődleges érdekünk. Az illeték nagysága a

Next

/
Thumbnails
Contents