Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

387 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 388 használati jog megszerzésére és egy szűkebb körben ingóságokra. Mindenütt érvényesül az a szabály, hogy ha többen vesznek részt egy vagyontárgy-jogosultság megszerzésében, akkor megosztva viselik az illetékterhei. Ez a régi törvényekben nem teljesen így volt. Most egy méltányosabb szabály fog érvényesülni. Tehát például ha haszonélvezettel terhelt ingatlant örököl valaki, akkor a haszonélvező is fizet valamit, az örökös is fizet valamit. Az öröklési és ajándékozási illetékek megállapítása egy sor fontos kérdést vetett fel. Hogyan ítéljük meg például azt a vagyonszerzést, amely az öröklés útján megy végbe? Ennek esetleges erősebb illetékezése, adóztatása nem veszélyezteti-e azt az ösztönző erőt, amely ma a családok jelentős részénél érvényesül az utódokról való gondoskodás során? Másfelől az igen jelentős mértékű örökségek nem veszélyeztetik-e a társadalmi esélyegyenlőségről való felfogásunk érvényesülését? Ezeket az ellentmondó szempontokat igyekeztünk összehangolni és ennek alapján alakultak ki az illetékrendszer javasolt mértékei. Ez honorálja a családoknak azt a törekvését, hogy életük munkájának eredményeiből utódaikat is részeltessék, de azért az illeték fékezi a jelentős társadalmi esélyegyenlőtlenséget előidéző túlzott és tulajdonképpen saját munkával meg nem alapozott vagyonfelhalmozást. Mindezek figyelembe vételével öröklés, ajándékozás esetén a fizetendő illeték továbbra is függ a rokoni kapcsolat jellegétől és a vagyon értékétől. Csekély az illetékteher közeli hozzátartozók közötti öröklés esetén, vagy ha az ingatlan, általában az örökség értéke nem túlzottan magas, lényegesen nagyobb az illeték, ha nem rokonról van szó, vagy pedig ha a vagyon értéke nagy. Az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel az öröklési és ajándékozási illetékek a javaslat szerint általában 20—40 százalékkal alacsonyabbak lesznek, mint a ma hatályban lévő táblázatok, kulcsok szerintiek. Ezt még kiegészítik különböző mentességek: például a 100 ezer forint alatti ingó örökség, a takarékbetét, vagy -a kötvényöröklése illetékmentes. A visszterhes vagyonátruházás, tehát az adásvétel esetén fizetendő illetéket jelentős értékű és forgalmukban ellenőrizhető vagyontárgyak esetén kell fizetni, ingatlanok és egyes jelentős értékű más tárgyak után, például gépkocsik átruházása esetén. Csak olyan esetben írjuk elő az illetékkötelezettséget, amikor az adásvételről a hatóságnak biztos tudomása lehet, és így egy hatástalan illetékfizetési kötelezettség elkerülhető. Mai és előrelátható gazdasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja, és ennek az igénynek a javaslat igyekszik következetesen eleget tenni, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illetékek érzékelhetően ne fokozzák. Ennek szemléltetésére elegendő arra utalnom, hogy a régi illetékjogszabály szerint, amikor azt meghoztuk, még 17 százalék volt a lakások átruházása, adásvétel esetén fizetendő illeték, ezt közben a kormány fokozatosan csökkentette, ma 5 százalék, az új törvényjavaslat szerint ez 2 százalékra csökken. A lakásépítést szolgáló telekszerzés pedig, ha azon a lakást meghatározott időn belül tényleg felépítik, illetékmentes lesz. Egyébként is az általános illetékkulcsokhoz mérten lakások öröklése, ajándékozása esetén, vagyon figyelembevételével kiszabandó illetéknek csak felét kell fizetni. Ha valaki lakás haszonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell illetéket fizetni. A nem lakás céljait szolgáló ingatlanok megszerzésekor a fizetendő illeték kulcsa eddig az esetek többségében 17—20 százalék volt, most egységesen 15 százalékban kerül megállapításra. Az egységesítés és a megváltozott körülmények persze nem tették elkerülhetővé, hogy egyes esetékben az illeték mértéke emelkedjék, így például nagyobb lesz az üdülő haszonélvezetének illetéke,, vagy némileg emelkedik a gépkocsik átruházásának illetéke is, ami egy nagyon régi tételes összeg szerint volt megállapítva. A törvényjavaslat előirányozza az illetékeljárás javítását is. Ebből csak néhány példát emelnék ki. A forgalmi értéket például a jövőben az illetékhivatalok hivatottak megállapítani, megszűnik tehát a tanácsok által kiadandó értékbizonyítvány, és megszűnnek az ebből adódó viták, hogy két államigazgatási szerv esetleg eltérő értéket állapított meg. Az ügyfelek érdekét szolgálja az a javaslat, hogy a jövőben ingatlanszerzés esetén előbb megy végbe a földhivatali eljárás, és csak ezt követően az illetékeljárás, így ez összhangba kerül az általános, polgári törvénykönyvbeli szabályokkal. Egy-két esetben változtatni kellett az eddigi rendelkezéseken annak érdekében, hogy az állami költségvetési szempontok múltban talán túlzott előtérbe állítása megszűnjék. így például ha kiskorú örököl ingatlant, akkor nem kell azonnal illetéket fizetni, hanem csak a nagykorúságának elérte után, mégpedig akkor is két év haladékkal. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az. illetékek második nagy csoportja az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki igénybe veszi egy államigazgatási szerv vagy a bíróság szolgálatait, az vállaljon valamilyen részt ennek költségeiből. Itt arra azonban természetesen tekintettel vagyunk, hogy ez az illeték ne legyen olyan mértékű, hogy valakit meggátoljon jogainak érvényesítésében. Az egyes államigazgatási konkrét eljárások költségei természetesen nemigen állapíthatók meg, hiszen különböző költségigényűek. Ezért célszerű, hogy széles körben egy átalányilleték kerüljön megállapításra. Ennek mértéke a törvényjavaslat szerint 100 forint, s ez az összeg egyben helyettesíti az eddigi eljárásokban lévő beadványi és külön kiadványi illetéket, tehát nem kell kétszer illetéket fizetni. Vannak persze eljárások, amelyek költségesek, vagy nagy vagyoni értékhez fűződnek, itt — miként a régi szabályozásokban is — magasabb illetékterhek fognak kialakulni. Ugyan-