Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

385 Az Országgyűlés 6. ülése, 19> PESTA LÁSZLÓ — jegyző (olvassa) Interpellálni kíván dr. Bánffy György képviselőtársunk a szolgáltató és kereskedelmi hálózatban mértéktelenül elszaporodott idegennyelvű elnevezések megtiltásának tárgyában a belkereskedelmi miniszterhez; Farkas Lajos képviselőtársunk egyes munkaszüneti napok áthelyezése tárgyában az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez; Szálai Istvánné képviselőtársunk a magyar ipar védelme tárgyában az importtermékek belföldi forgalmazása során az Országos Anyag- és Árhivatal elnökéhez. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom a következőket: 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalását; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 3. Az építésügyi- és városfejlesztési miniszter beszámolóját az építő- és építőanyagipar helyzetéről és feladatairól; 4. Az interpellációkat. A beszámolóról szóló tájékoztató anyagot képviselőtársaim között szétosztattam. Kérdem, elfogadja-e az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e ellene valaki? — Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? — Nem. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az ülésszak tárgysorozatára tett javaslatot elfogadta. Napirendünk szerint következik az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. • Dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtársat illeti a szó. Dr. HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A kormány megbízásából most olyan törvényjavaslatot nyújtunk be, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. Az illetékek végig kísérik egész életünket. A hatóságok okiratot állítanak ki születésünkről, halálunkról, családi állapotunk megváltozásáról, ha tulajdont szerzünk, vagy másra átruházunk, ha az államigazgatást igénybe vesszük, vagy ha — sajnos — bírósághoz kell fordulni jogaink érvényesítéséért. E tárgyban a kormány azért kezdeményez törvényt, mert az 1966-ban alkotott jogszabály, amely egyébként pénzügyminiszteri rendelet volt, most már végképp elavult. Az akkor meghatározott illetékek mértékei, az ár- és jövedelmi viszonyok változása miatt elavultak, részben túl alacsonnyá, egyesek túl terhessé váltak. De ami ennél is fontosabb: társadalmigazdasági fejlődésünk más rendező elveket tett magáévá; ma másképp vélekedünk például a személyi vagyon ésszerű mértékéről, a tulajdon köréről, mint 20 évvel ezelőtt. Sok vonatkozásban megváltozott a lakáspolitika is. Ez különös indokot adott arra, hogy az illeték-rendelkezéseket jobban a lakáspolitikai célokhoz igazítsuk. A VII. ötéves terv elfogadásakor is szó volt arról a tisztelt Országgyűlésben, hogy a pénzügypolitikai koncepció egyik sarkallatos pontja a méltányos közteherviselés, ennek jobb érvényre juttatása. Ez természetesen nagyon széles téma, az egész adórendszert érinti a jö'. március 20-án, csütörtökön 386 vőben. Ennek egy rész« az illetékrendszer. Most ennek a részterületnek a szabályozását javasoljuk — hozzáteszem: legjobb tudásunk szerint szélesebb összefüggések és távlati szempontok figyelembevételével. Mivel az illetékek igen széles körűek és társadalompolitikai értékítéleteket is kifejeznek, ezért tartottuk indokoltnak, hogy az illetékekről az Országgyűlés törvényt alkosson. Amikor ezt a törvényjavaslatot a kormány előterjeszti, rögtön hangsúlyozni kell: ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési terhek növekedjenek. Ennek nyomán nem nő a lakosság illetékterhe, az egyes illetékek azonban arányosabbá, illetve méltányosabbá válnak. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat kidolgozásakor arra törekedtünk, hogy a bevált, megszokott tradicionális illetékeket az ésszerűségnek, a társadalmi méltányosságnak megfelelően társadalmi-gazdasági céljainkhoz igazítsuk. Az illeték persze csak meghatározott körben fejti ki hatását. Egy részük valójában nem más, mint egyes vagyontárgyak megszerzése esetén egyszeri alkalommal fizetett, vagyonadó-jellegű fizetési kötelezettség. Méltányosnak és igazságosnak tartjuk, hogy aki vagyont szerez, az a közterhekből arányos részt viseljen. Az illetékek másik neme az eljárási illeték, amelyet bírósági, államigazgatási szervek eljárásaiért kell fizetni. Ez hozzájárulást jelent ezek költségeihez, de az esetek többségében semmiképp sem az eljárás önköltségének megfizetését. A kétfajta illeték a törvényjavaslat szerint továbbra is fennmarad. A rendelkezések egyszerűsítése érdekében egy harmadik, eddig ugyancsak hagyományos illetéknemet, az okirati illetéket viszont megszüntetjük. Egy részük feleslegessé vált, más részüket be lehetett építeni az előző két illetéknembe. A törvényalkotásnál követtük azt a régi tapasztalatot is, hogy egy rendelkezés jobban eléri célját, ha a méltánylást érdemlő körülményeket, legalábbis annak a legáltalánosabb eseteit maga a jogszabály tartalmazza és ennek figyelembevételével állapítja meg a mentességek vagy kedvezmények ésszerű körét. Ha az illeték mértéke méltányos, tehát nem túlzott, akkor a mentességek, kivételek száma is egy józan körre szorítható. Figyelemmel voltunk arra is, hogy az illetéktörvény beilleszkedjék a jogrendszerbe. Az eddigi hézagokat megszüntetve ez a törvényjavaslat biztosítja a teljes összhangot a Polgári Törvénykönyvvel és az államigazgatási eljárás általános szabályaival. Engedjék meg, hogy miután a törvényjavaslatot és az indokolást benyújtottuk, csupán néhány kiegészítést tegyek egyes illetéknemekkel kapcsolatban. A vagyoni javak újraelosztásához kapcsolódó illetékek — ez alatt a bonyolult kifejezés alatt az öröklést, ajándékozást, adás-vételt értjük — a társadalom értékítéletét hivatottak kifejezni egyes vagyontárgyakról, illetve a megszerzés módjáról. Ezen illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyonra, a haszonélvezet,