Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-5
343 Az Országgyűlés 5, ülése, 1985. december 21-én, szombaton 344 ben reális célkitűzésként csak azt fogalmazhatjuk meg magunknak, hogy ezt a folyamatot fékezzük le, s egyben hozzá kell fűzni azt is, hogy ennek a célnak a megvalósítása is a társadalom egészétől kiemelt figyelmet és fegyelmet, célszerű magatartást igényel és azt tételezi fel, hogy erőforrásaink egy részét e területen fogjuk felhasználni. Ezzel a helyzettel a törvényhozás VII. ötéves tervi munkájában számolnunk kell. A legjelentősebb gondot a veszélyes hulladékok elhelyezése, bizonyos veszélyeztetett régiókban a légszennyeződés és amiről itt már nagyon sok vonatkozásban szó volt — az ivóvízbázisoknak a védelme jelenti. Nem véletlenül került be e három témakör kiemelt feladatként a törvénytervezetbe is. Hiszen e területeken olyan károk keletkezhetnek, amelyeknek a helyrehozása a megelőzéshez szükséges ráfordítások többszörösét igényelheti, ha egyáltalán helyre lehet hozni ezeket a károkozásokat. Ezért nagyon fontos, hogy a VII. ötéves tervben ezeknek a programoknak a megvalósításához szükséges erőforrások létrejöjjenek és rendelkezésre álljanak. A VII. ötéves terv a 'környezetvédelmi beruházásokra és célokra minden eddiginél jelentősebb erőforrásokat irányoz elő. Erről részletesen szólt Faluvégi elvtárs szóbeli kiegészítésében. Ha a népgazdaság teherbíró képességét és helyzetét, a lehetőségeket nézzük, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy egy ugrásszerű előrelépésről számolhatunk be, majdhogynem a népgazdaság erejét szinte meghaladó mértékű feladatra válllakozik ezzel. Ha az igények oldalát nézzük, akkor viszont azt kell megállapítanunk, hogy a célprogramok összetett volta és bonyolultsága miatt mindezek az erőforrások is csak nagyon racionális felhasználás mellett, takarékos felhasználás mellett tudják biztosítani a legfontosabb programok végrehajtását. Ezért megnyugtató a minisztertanácsi határozatban azon rögzített kormányálláspont, mely szerint ezeknek a kiemelt programoknak a folytatásához a pénzügyi feltételeket az éves tervekben biztosítani kell. Tisztelt Országgyűlés ! Környezetvédelmi programunk reális meghatározása mellett és a végrehajtáshoz szükséges erőforrások hozzárendelésén túl a környezetvédelem dolga nagymértékben azon múlik, hogy a társadalom miként szerez tudomást környezetvédelmi programjainkról, miként ismeri azt meg, miként vallja azt magáénak és miként vállal részt ezeknek a programoknak a megvalósításából. Tárgyilagosan le kell szögeznünk, hogy társadalmunkban a kultúrált környezet iránti igény és a természeti értékek megóvása terén tanúsított magatartásban jelentős lemaradással kell számolnunk más területekhez képest. Ezt a lemaradást magyarázni lehet, de tudomásul venni nem. Magyarázhatjuk talán azzal, hogy a környezetvédelem, mint a társadalmi tevékenység egy része, viszonylag rövid múltra tekint viszsza, hiszen a hatvanas években vált ez társadalmi méretű problémává még a legfejlettebb ipari országokban is, vagy 1972-ben a stockholmi világkonferencia fogalmazta meg először a környezetvédelem korszerű szemléletét, amely szerint a környezetvédelmi kihívásra nem az egyetlen válasz a termelés visszafogása, és a környezetvédelmi megfontolások nem szembenállnak a fejlődéssel, hanem be kell hogy épüljenek a fejlődés folyamatába, és a legmagasabb szintű magyar jogszabályunk, az emberi környezet védelméről szóló törvény még egy évtizedes sincs, amely magyar viszonyokra fogalmazta meg ezt a korszerű szemléletet, nevezetesen, hogy a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem a fejlődés egész folyamatának két egymástól elválaszthatatlan és összeegyeztetendő oldala. Ezt a korszerű szemléletet, sajnos, a gyakorlatba még nem sikerült átültetnünk. A társadalmi tudatba még nem illeszkedik be harmonikusan a környezetvédelmi szemlélet, s a termelési folyamat minden szakaszába sem épültek be a környezetvédelmi követelmények, beleértve természetesen a tervezésnek a szakaszát is. Ha nem mondunk le arról az igényről, hogy környezetünket az utókor számára emberhez méltó minőségben megőrizzük, illetve továbbfejlesztjük, akkor tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a környezetvédelem nem lehet csak a kormány ügye. A környezetvédelmi feladatok végrehajtását nem lehet csak az állami szervezetektől, kutatóintézetektől várni; a környezetvédelmet társadalmi üggyé, az egész társadalom ügyévé kell tenni, mégpedig nem abban az értelemben, hogy az állami feladatokat hárítjuk át a társadalomra, hanem abban az értelemben, hogy ezeknek a programoknak a társadalmi hátterét teremtjük meg, alkalmassá tesszük a társadalmat ezeknek a programoknak a befogadására, és mozgósítjuk a társadalmat, a társadalom minden rétegét és minden tagját, hogy a saját érdekében, a saját területén vállaljon részt a környezetvédelmi gondok megoldásában. Természetesen, amíg eddig eljutunk, számos tennivaló van. Teljeskörűen nem kívánom ezeket a tennivalókat fölsorolni, két nagyon fontos kérdéskörre utalok csupán. Meggyőződésem szerint nagyon sok tennivalója van az oktatásnak, hogy reálisan bemutassa az ember és a természet nagyon sokoldalú kapcsolatát a tananyagokban, mégpedig nem elkülönített tantárgyként, hanem a szaktantárgyakba beépítve, minden szakterületnél bemutatva, demonstrálva, hogy milyen sokoldalú kapcsolat van a környezet és a szakmai tevékenységek között. A másik nagyon fontos terület a tömegkommunikáció, a sajtó, amelynek meggyőződésem szerint folyamatosan, rendszeresen, szakszerűen és tárgyilagosan kell képet adni a társadalom számára környezetünk helyzetéről, annak érdekében, hogy mindenki reálisan tudja megítélni, mik a feladatok, hogy kell a feladatokat rangsorolni.