Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

345 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 346 Tisztelt Országgyűlés! Ezen gondolatok előrebocsátása után — hangsúlyozva, hogy a tervjavaslatban, illetve a törvénytervezetben megfogalmazott környezetvédelmi célokkal egyetértek —, a végrehajtásról szeretnék néhány gondolatot a Tisztelt Ház tudomására hozni, figyelmébe ajánlani. Megjegyzem, hogy javaslataim a környezetvédelmi és településfejlesztési bizottság legutóbbi ülésén élénk vitában kifejtett állásponttal összhangban vannak. Az első javaslat, hogy a környezetvédelmi tennivalók pontosabb meghatározása, a feladatok reálisabb rangsorolása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a környezet állapotának változására vonatkozó megfigyelő és mérőhálózat kiépítésére, és az információs rendszer korszerűsítésére, fejlesztésére. Nagy vita volt ugyanis a bizottság ülésén, hogy vajon egy bevalláson alapuló rendszerhez lehet-e szankciókat kötni, lehet-e rangsorolni a feladatokat, ha pontos mérési rendszerrel objektív módon ezt nem tudjuk alátámasztani? A kiemelt célok között is megfogalmazódott ivóvízbázisok védelmét számos térségben elsősorban a közműolló nyílása veszélyezteti. Ezért a VII. ötéves tervben törekedni kell az egyensúly megteremtésére a vízellátás, valamint a szennyvízelvezetés és a tisztítás bővítése között. Tudom, hogy a teljes összhang megteremtésének pénzügyi feltételei ma még nincsenek meg, de azt hiszem, ezt a célt mindenképp meg kell fogalmazni, illetve ebbe az irányba haladnunk kell, egységes rendszernek tekintve az ivóvízgazdálkodást oly módon, hogy kezdődik ez a rendszer a természetből való vízkinyeréssel és befejeződik a tisztított víznek a természetbe való visszabocsátásával. Azzal a törvénytervezetben megfogalmazott célkitűzéssel összhangban, amely szerint a fejlesztések ne növeljék a természeti környezet terhelését, a VII. ötéves tervben induló beruházásoknál a reális környezetvédelmi követelmények az egyéb előírásokkal azonos súlyt kapjanak. Végül a vállalatoknál, gazdálkodó egységeknél a környezetvédelmi beruházásokhoz olyan közgazdasági feltételeket kell teremteni — hitelékkel, kedvezményekkel —, hogy a jelentős szennyező források minél előbb megszűnjenek. És célszerűnek tartom az ötéves terv során megvizsgálni annak lehetőségét, hogy olyan esetekben, amikor egyértelműen megállapítható, hogy az adott beruházás környezetvédelmi célokat szolgál, akár egyedi elbírálás alapján is legyen mód a felhalmozási adó elengedésére. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslattal egyetértők, mértéktartónak, reálisnak tartom. "Ügy ítélem meg, hogy próbálja megtalálni az optimumot a lehetőségek és az igények között, ezért a magam részéről elfogadom és a Tisztelt Háznak elfogadásra javasolom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kovács Mátyás Komárom megyei .képviselőtársunkat illeti a szó. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves tervvel összefüggő előterjesztéseket, a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Véleményem szerint a törvényjavaslat alkotói reálisan számba vették gazdaságunk külső és 'belső feltételeit, és eddigi eredményeinkre építve fogalmazták meg a következő öt év legfontosabb célkitűzéseit. Külön erénye a törvényjavaslatnak, hogy nyitott, számol azzal is, hogyha a külgazdasági körülmények a feltételezettnél, a termelés hatékonysága pedig a tervezettnél kedvezőbben alakulna, illetve azzal is, hogyha ezek a tényezők a számítottnál kedvezőtlenebbül alakulnának. Azt hiszem, természetes, hogy mindannyian szeretnénk, ha menet közben, a tervciklus során a dinamikusabb fejlődést biztosító változatra térhetnénk át, ha többet fordíthatnánk beruházásokra, a fejlett technológiák megvásárlására, a reálbérek, a nyugdíjak emelésére és lakásépítésre, vagy a távközlés fejlesztésére. Rajtunk múlik, hogy ezek a célok ne csak vágyak, óhajok maradjanak. A külgazdasági körülményeket nem mi alakítjuk, azokhoz esetleg alkalmazkodni tudunk, és ha tudunk, az már komoly eredmény. Igazi lehetőségeink a termelés hatékonyságának javításában, belső tartalékaink feltárásában vannak. Ehhez viszont az eddigiéknél következetesebb intézkedésekre, egyszerűbb és célirányosabb szabályozó rendszerre van szükség. Ne csak az öntudat, vagy a szakmai presztízs ösztönözzön a hatékonyabb munkára. A magyarázkodásból, a nehézségek felsorolásából azok leküzdése helyett egyetlen vállalatnál se lehessen megélni. Az utólagos, események után kullogó szabályozásnak nincs sok értelme. Példának hozhatnám a bányászat bérezését, vagy a bányászat veszteségeinek az utólagos rendezését is. Vegyük a bérezést. A bányászat központilag meghatározott bérgazdálkodási formába tartozik, gyenge az összefüggés a bérfejlődés és a teljesítmények között. Általában év vége felé, amikor a vállalatoknál lemaradás, vagy a szénellátásban zavar mutatkozik, tűzzük ki a bérpreferenciákat, feladatokhoz kötve. Két-három hónap viszont kevés arra, hogy gondolkodva gazdálkodva a mélyebben levő tartalékokat feltárjuk, marad tehát az a lehetőség, hogy újabb szabadnap! műszakokat szervezünk. Mi azt valljuk, hogy reális tervezés mellett, már a tervkészítés időszakában előre meghatározott normatívabb szabályozásnak van létjogosultsága a bányászatban is. Például az év elején kitűzött, nagyobb teljesítményekhez kötött többletbér-felhasználási lehetőség nemcsak év végi hajrára ösztönözne, hanem egész évben szervező erőt jelentene a tartalékok mozgósítására. Minden szinten érdekeltté kell tenni a dolgozókat a hatékony eredményes munkában. Ilyen módon még a szénbányászatban fellelhető tartalékok is feltárhatók. Oroszlányban több évtizedes, következetes műszaki fejlesztéssel, munkaszervezéssel, reális és világos ösztönzőrendszer kialakításával elértük, hogy a frontfejtésekben és az előváj ásókban dolgozó bri4 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ