Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

285 Az Országgyűlés 5.-ülése, 1985. december 21-én, szombaton 286 csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit, nagy horderejű javaslatait. A világbéke megőrzése szempontjából — ahogyan az a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közelmúltban nyilvános­ságra hozott állásfoglalásából is világosan kitű­nik — mint kiemelkedően fontos eseményt üd­vözöltük Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elnök novem*ber 19—21. közötti genfi találkozó­ját. A Szovjetunió számos lépést tett, hogy ked­vező légkört teremtsen a genfi csúcstalálkozó számára, és hogy megalapozza az eredményes munkához elengedhetetlen kölcsönös megértést. A világ békeszerető népei és minden reálisan gondolkozó politikai tényező nagyra értékeli a Szovjetuniónak a katonai szembenállás szintjé­nek csökkentésére tett intézkedéseit — csakúgy, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsola­tainak javítására tett kezdeményezéseit. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a genfi csúcstalálkozó előkészítő szakaszában került sor a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének szófiai ülésére, amelyen a résztvevő or­szágok vezetői áttekintették és behatóan ele­mezték a nemzetközi helyzet alakulását. E talál­kozón ismét megmutatkozott egységünk a vi­lághelyzet megítélésben és annak a vélemény­nek a megerősítésében, hogy — amint azt a nyi­latkozat hangsúlyozza — ,,a nemzetközi viszo­nyok megjavítása új, korunk realitásainak meg­felelő politikai megközelítést, kölcsönös önmér­sékletet követel. Olyan halaszthatatlan intéz­kedésekre van szükség, amelyek lehetővé ten­nék a fegyverkezési verseny megállítását és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályo­zását, a fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverzetek nagymértékű csökkenését". A Var­sói Szerződés tagállamai ebből az alapállásból tekintettek a genfi találkozó létrejöttére. A genfi csúcstalálkozó az alapvető nézet­eltérések fennmaradása ellenére jelentős ered­ményeket hozott. Közülük is kiemelkedik, hogy a két nagyhatalom vezetője közös közlemény­ben kinyilvánította: megengedhetetlennek tart­ja a nukleáris háború kirobbanását, el kíván ke­rülni bármiféle, akár nukleáris, akár hagyomá­nyos fegyverekkel vívott háborús konfliktust az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, továbbá nem törekszik erőfölényre egymással szemben. A találkozón elfogadott dokumentum megjelölte a kapcsolatok fejlesztésének számos további konkrét teendőjét. Mindezeknek a kö­vetkezetes érvényesítése és a gyakorlatba való átültetése megteremtheti a későbbiekben a köl­csönös bizalom erősítésének, a nemzetközi lég­kör megjavításának tartós alapjait, így lénye­gesen könnyebb lenne az elmozdulás a nem­zetközi életben és a kétoldalú kapcsolatokban felhalmozódott egyéb problémák megoldása felé. A genfi találkozó eredményeit reálisan az elmúlt években felgyülemlett problémák, az el­térő és ellentétes törekvések fényében kell ér­tékelni. A csúcstalálkozó egy olyan átmenet kezdetének bizonyulhat, amely a jelenlegi veszé­lyes, konfrontációs helyzetből a konstruktív megoldások keresése felé vezethet. Kedvezőbb körülményeket és légkört biztosíthat az együtt­működés erősítését szolgáló közös erőfeszítések számára. Mindent egybevetve: a genfi csúcstalálkozó megfelel a világ népei alapvető érdekeinek, ked­vezően befolyásolhatja a kelet—nyugati kap­csolatok egészét. Egyben pozitív hatást gyako­rolhat saját külpolitikai törekvéseink valóra vál­tására is. Az érdemi előrehaladáshoz azonban olyan politikára és gyakorlati lépésekre van szükség, amelyek nem veszélyeztetik a Genfben kialakí­tott légkört és megállapodásokat. Az elmúlt évek kitartó erőfeszítései, a nagy­számú kezdeményezések azt a szilárd meggyő­ződést alakították ki bennünk, hogy a Szov­jetunió részéről eddig is megvolt, és a jövőben is meglesz az együttműködés fejlesztéséhez szükséges, bátran kezdeményező, határozott po­litikai akarat. A szovjet javaslatok közül itt csak egyet kívánok kiemelni: mint ismeretes, 1985. augusz­tus 6-tól 1986. január l-ig a Szovjetunió egyol­dalú moratóriumot jelentett be a nukleáris fegy­verkísérletekre és javasolta, hogy az Egyesült Államok hasonlóképpen járjon el. Az idő sürget, a pozitív válasz azonban késik. Pedig mind a katonai, mind a békés célú nukleáris kísérletek felfüggesztése esetén az ellenőrzés kérdését is meg lehet oldani. A Szovjetunió pozitívan reagált arra a javaslatra, amelyet hat ország: Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svéd­ország állam- és kormányfője tett Üj-Delhiben, miszerint területükön telepítsenek ellenőrző esz­közöket. A napokban elhangzott szovjet nyilatkozat­ból közismert, hogy a szovjet—amerikai mo­ratórium bejelentésével együtt meg lehetne ál­lapodni még a helyszíni ellenőrzés bizonyos mó­dozataiban is, ha ilyen igény mutatkozik. Tá­mogatjuk a Szovjetuniónak azt a többször el­hangzott javaslatát is, amely a nukleáris fegy­verkísérletek általános és teljes betiltásával fog­lalkozó háromoldalú szovjeté—amerikai—angol tárgyalások felújítását szorgalmazza. Tisztelt Országgyűlés! A tíz évvel ezelőtt Helsinkiben megfogalma­zott célok iránti elkötelezettségünk jegyében, a madridi találkozó felkérésére vállaltuk az Euró­pai Kulturális Fórum házigazdájának szerepét. Ebben a megbízatásban mi a Magyar Népköz­társaság iránti megbecsülést, hazánk nemzet­közi tevékenysége elismerésének jelét láttuk. A tíz éve folyó, kontinentális méretű pár­beszéd keretében most első ízben fordult elő, hogy a házigazda szerepe a Varsói Szerződés egyik tagállamának jutott. Szakmailag pedig az volt a Fórum sajátossága, hogy a fő tárgyaló partnerek az érintett országok kulturális sze­mélyiségei: alkotóművészek, írók, költők, építé­szek, kritikusok, valamint a kulturális és mű­velődési intézmények irányításában jelentős szerepet játszó személyiségek voltak. A Kulturá­lis Fórum különböző szakaszaiban összesen 872 fő jött el Budapestre. Átéreztük a rendező ország felelősségét, és arra törekedtünk, hogy megfeleljünk a bizalom­nak, a lehető legjobb körülményeket alakítsuk

Next

/
Thumbnails
Contents