Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

283 Az országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 284 (ELNÖK: Sarlós István. — 10.00) ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Folytatjuk a tanácskozást. Várkonyi Péter külügyminiszter elvtársat illeti a szó. VÁRKONYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Faluvégi Lajos elvtárs előadói beszédében, Ha­vasi Ferenc elvtárs pedig hozzászólásában érin­tette azokat a nemzetközi feltételeket, amelyek között a népgazdasági terv megvalósításán dol­gozunk. Szó esett arról, hogy a most záruló VI. ötéves tervben a külső feltételek, mind a nem­zetközi politikában, mind a világgazdaságban, a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Most, a VII. ötéves terv indulásakor, ha visszagondo­lunk a jelentős nemzetközi eseményekben bő­velkedő idei évre, talán nem alaptalan az a fel­tételezés, hogy az elkövetkező években a koráb­binál némileg kedvező»bbé válhatnak a nemzet­közi feltételek. Az elmúlt időszakban népünket aggodalom­mal töltötte el azoknak a kedvezőtlen nemzetközi folyamatoknak a térhódítása, amelyek veszélybe sodorták az enyhülésnek a hetvenes években ki­bontakozott eredményeit. Nem kívánom sorra venni a szélsőséges imperialista köröknek a katonai erőfölény meg­szerzésére, a kölcsönös bizalom aláásására irá­nyuló lépéseit, csupán arra kívánok emlékeztet­ni, milyen súlyos veszélyt jelent a világ biz­tonságára a fegyverkezési hajsza, a közepes ha­tótávolságú amerikai nukleáris fegyverek telepí­tése Nyugat-Európában, milyen károkat okoz­nak nemzetközi kapcsolatokban a szocialista or­szágok ellen indított propagandakampányok, a politikai indíttatású különböző gazdasági és pénz­ügyi korlátozó lépések. Mindezt tudva, nem túl­zás azt állítani, hogy jelentősen megnőtt kon­tinensünk veszélyeztetettsége, és nem kis mér­tékben károsodtak az államok közötti kapcso­latok. Kézenfekvő, hogy szocialista céljaink meg­valósítása szempontjából a legfontosabb külső feltétel a *béke. Ezért az elmúlt időszakban — szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagálla­maival egyeztetett külpolitikát folytatva —, nem mulasztottunk el egyetlen lehetőséget sem, hogy fellépjünk a béke megőrzése, a feszültség csök­kentése, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok párbeszédének folytatása, az együttmű­ködés kialakult rendszerének megőrzése és fej­lesztése érdekében, mert meggyőződésünk, hogy a világhelyzet, az emberiség sorsának alakulá­sáért minden népnek, minden kormánynak meg­van a maga felelőssége. Tettük ezt annak tudatában is, hogy ezek a lépéseink, ha szerény mértékben is, de hoz­zájárulhatnak olyan feltételek kialakításához, amelyek közepette mód nyílik az előrehaladásra a legfontosabb nemzetközi problémák megoldá­sa terén. Ennek megfelelően igyekeztünk aktívan be­kapcsolódni a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását célzó erőfeszítésekbe. A nem­zetközi fórumokon és a kétoldalú tárgyalásokon egyaránt síkraszálltunk a feszültség enyhítéséért, a fegyverzetek csökkentéséért, a világ számos pontján létező veszélyes válsággócok felszámo­lásáért. Kezdeményezőén vállaltunk részt a szo­cialista országoknak a Varsói Szerződés kereté­ben egyeztetett politikája kidolgozásából és ak­tívan törekedtünk annak érvényesítésére. Tá­mogattuk a Szovjetuniónak az általános nem­zetközi helyzet javítása érdekében a szovjet— amerikai viszony normalizálására tett javasla­tait. Meggyőződésünk, hogy azok megvalósítása jól szolgálja a világ minden népének, így a mi népünk érdekeit is. Fontos körülmény az is, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetiben a szocialista országoknak a konfrontáció ellensúlyozását célzó erőfeszítései találkoztak az enyhülés vívmányainak megőr­zésében érdekelt más erők, köztük a fejlett tő­kés országok jelentős részének közvéleménye, józan politikai vezető körei törekvéseivel is. Természetesen a külpolitika sem az óhajok, hanem a realitások világába tartozik: szilárd háttér kell hozzá, amit a mi esetünkben hazánk kiegyensúlyozott belső helyzete és a szocialista társadalom eredményes építésével kivívott nem­zetközi megbecsülés biztosít. Növeli tekinté­lyünket, nemzetközi fellépéseink hitelét, hogy soha nem hagyunk kétséget hovatartozásunk felől, s hogy ugyanakkor az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával kor­rekt partnerei vagyunk a más társadalmi be­rendezkedésű államoknak is. Ebben a szellemben kellő figyelmet for­dítottunk a tőkés országokkal fenntartott köl­csönösen előnyös kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elv­társ hivatalos angliai látogatására és találkozó­jára Kirchschläger osztrák szövetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e héten fogadtuk George Shultz-ot, az Amerikai Egyesült Államok kül­ügyminiszterét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasz­nos véleménycserét folytattunk a kétoldalú kap­csolatok helyzetéről és fejlesztésének lehetősé­geiről, valamint a legfontosabb nemzetközi kér­désekről. Ez utóbbiak megítéléséiben álláspon­tunk sok tekintetben eltérő, vagy éppen ellen­tétes, de a genfi csúcstalálkozó fontosságában és a megindult kedvezőbb folyamatok továbbvi­telének szükségességében megegyező volt. Aligha vonhatja bárki is kétségbe ugyanis, hogy korunkban a világpolitikai helyzet meg­határozó tényezője a szovjet—amerikai viszony alakulása. Aggodalommal láttuk, hogy a kon­frontációs politika következtében a két nagy­hatalom kapcsolatai mélypontra jutottak. A már amúgy is létező veszélyeket tovább fokozta az Amerikai Egyesült Államok kormányzata ál­tal meghirdetett és stratégiai védelmi kezdemé­nyezésnek elnevezett terv, amely a fegyver­kezési verseny rendkívül veszélyes új forduló­ját nyithatja meg. Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési hajszának a világűrre való kiter­jesztése olyan ellenőrizhetetlen folyamatok for­rása lenne, amelyek nemhogy biztonságosabbá tennék a világot, hanem ellenkezőleg: minden eddiginél nagyobb veszélybe sodornák az em­beriséget. Kormányunk ezért teljes támogatásá­ról biztosította és biztosítja továbbra is a Szov­jetuniónak az űrfegyverkezés megakadályozása I és a meglévő nukleáris fegyverzetek radikális

Next

/
Thumbnails
Contents