Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

271 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 272 a gépkocsit 100, 150, 200 ezer forintért, nem tudom, hogy nem lehetne-e bizonyos térítéshez kötni azt. Vagy kérdezem, hogyha valaki nagyon sokszor változtat munkahelyet és arra ő nem volt rákényszerítve, s nekünk szemészeti, vérvizsgálat, tüdővizsgálat és egy csomó vizsgálatot el kell végezni. Kérdezem: miért kell annak teljesen ingyenesnek lenni. Vagy szeretném megkérdezni: a fogászati ellátásban — elnézést, itt egy kicsit magyarázatba bocsátkoznék — az iskolafogászatnak, a megelőző szűréseknek, a fogszuvasodásnak, vagy egy akut fogászati ellátásnak, annak természetesen ingyenesnek kell lenni. De ami már egy konzerváló eljárás, vagy pedig porcelánhidat kér vagy különböző igényei vannak, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ehhez teljesen ingyenesen kell a magyar egészségügynek adnia az orvosi munkát is. Szólnék még egy pár rövid szót arról, hogyan áll az érdekeltségi rendszer az egészségügyben. Nagyon sok műszert vizsgálunk, nagyon sok gyógyszerkipróbálást végzünk, nagyon sok külföldi beteget látunk el, és ezekben nincs meg az intézményeknek az érdekeltségi rendszere. Hogyha az egészségügyi intézmények és a kormányzat ezekből — például csak a külföldi betegeket emelném ki — kaphatna valamit vissza az egészségügy, akkor ezért tudnánk beszerezni devizális műszereket, gyógyszereket vagy az akut ellátásra szorulóknak még jobb ellátást tudnánk biztosítani. Én kérem a kormányzatot, úgy, ahogy eddig is az egészségügyet segítette, a továbbiakban is segítse. A tervjavaslattal egyetértek és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tolna megyéből dr. Solymosi József képviselőtársunk következik. DR. SOLYMOSI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat azzal szeretném kezdeni, hogy a VII. ötéves tervről szóló javaslatot időben megkaptuk, volt lehetőségünk áttanulmányozására, megvitatására a megyei képviselőcsoporti üléseken, illetve a bizottsági üléseken. A Tolna megyei képviselők szerint a törvényjavaslat tükrözi az ország jelenlegi helyzetét, megfogalmazza azokat a tennivalókat, amelyek a következő öt év során a magyar társadalom fejlődését hivatottak biztosítani, ezért a megyei képviselőtársaim és a magam nevében a VII. ötéves tervről szóló javaslatot elfogadom azzal a megjegyzéssel, hogy a következő öt év egyes éveinek a tervezése során lesz még véleményünk, aminek szeretnénk majd alkalom adtán szót adni. Tisztelt Képviselőtársak! Ügy gondolom, hogy egy ötéves terv átfogó értékelésére, elemzésére még rutinos, tapasztalt képviselők is nehezen vállalkoznak, nemhogy egy olyan képviselő, mint én, aki először áll véleményével a Tisztelt Ház előtt. Éppen ezért arra vállalkozom csupán, hogy szakmámhoz kapcsolódóan a VII. ötéves terv mezőgazdasággal kapcsolatos részéről mondjak véleményt, alátámasztva azt olyan Tolna megyei tapasztalatokkal, amelyekből talán az egész országra vonatkozó következtetéseket is lehet levonni. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy Tolna megye mezőgazdasági adottságai jobbak az átlagosnál és ezt a tényt a következtetések levonásánál mindenképpen figyelembe kell venni. Tolna megyében az ország gabonatermelésének 7 százalékát, közel egymillió tonna gabonát termelnek. Dinamikus fejlődés volt jellemző megyénkben az elmúlt ötéves tervciklusban az állattenyésztés létszám- és termelési mutatóinak alakulására egészen az elmúlt év végéig. Növekedett az egyéb növényi és állati termékek előállítása is. És lehetne még tovább sorolni az eredményeket, ha ez lenne hozzászólásomnak a célja. Tolna megyében azonban ma nem a múlt eredményei foglalkoztatják elsősorban a mezőgazdasági szakembereket, hanem azok a felerősödött, negatív jelenségek, amelyekről sokat hallottunk az utóbbi időben országos összefüggésben is. 1985-ben a korábbi évek dinamikus fejlődése után megyénkben is csökkent az állatállomány létszáma úgy a nagyüzemekben, mint a háztáji gazdaságokban. A szarvasmarha-állomány 6 százalékkal, a sertésállomány 9 százalékkal. Ennek megfelelően az állati termékek értékesítésében is 5—6 százalékos visszaesés várható. Ez a tény mindenképpen összefüggésben van az állattenyésztés jelenlegi jövedelmezőségi helyzetével. A mezőgazdasági nagyüzemek nyeresége megyénkben, ezzel együtt az érdekeltségi alap is, várhatóan 3—4 százalékkal kevesebb lesz az elmúlt évinél. Még Tolna megyében is növekedett az olyan mezőgazdasági nagyüzemek száma, amelyek állandó pénzügyi gondokkal küzdenek, mégha nem is a veszteséges üzemek számával fejezzük ezt ki, mint ahogy a Borsod megyei és a Zala megyei képviselőtársam tette. A legutóbbi felmérés szerint a legfontosabb termelési eszközök, a traktorok, a tehergépkocsik, a kombájnok 50 százaléka nulláig leírt állapotban van, felújításra, rekonstrukcióra vár a korábbi évtizedekben épített állattenyésztő telepek nagy része is. Ez az utóbbi évek szűkös fejlesztési, beruházási lehetőségeit tükrözi. Állandó zavaró tényező a termelési költségek nagyarányú növekedése, a beáramló szabadáras cikkek szinte ellenőrizhetetlen, követhetetlen áralakulása. Foglalkoztatja még a megye közvéleményét az is, hogy miért kell évről évre nagy veszteséggel dolgozni a megye legnagyobb élelmiszeripari üzemének, a néhány évvel ezelőtt kiemelt beruházásként felépült szekszárdi húskombinátnak. A mi megítélésünk szerint az ottani problémákat most már házon belül nem lehet megoldani, de még megyén belül sem, mindenképpen központi segítségre van szükség. Megjegyzem, hogy ezzel kapcsolatban már történtek intézkedések, várjuk az eredményét. Ilyen és még sok ehhez hasonló kérdés foglalkoztatja ma a mezőgazdasági szakembereket Tolna megyében, ezért tanulmányoztam