Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

265 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 266 radéktalanul, ha azzal a közvélemény egyetért és érzelmileg mellé áll, Finnországban egy nemzet tette le a cigarettát, mert meggyőzték annak tragikus hatásáról. Szerveződjön most hát nálunk a gazdasági megerősödés jó ügye mellé családokban, munkahelyeken az a takarékos, önmagának takarékos szellem, ami eddig sokszor hiányzott. Közvéleményünk némi meghökkenéssel értesült a közelmúltban arról, hogy néhány baráti országban kemény energiakorlátozást vezettek be. Sokakban felmerül a kérdés: mi talán nem jutunk el idáig? Ebben a teremben, ahol most mondom első szavaimat önök előtt, tisztelettel adózunk mind a tervjavaslat, mind az ezzel kapcsolatos tájékoztató és törvénytervezet készítői előtt. Hatalmas munka ez és bízunk benne, lehetőséget teremt arra, hogy előrelépjünk. Mondják sokszor: igényeink előreszaladtak lehetőségeinktől. Csakhogy ezt az igényt be is lehet fogni a szívós, az eddiginél felelősségtelibb munkálkodás vitorlájába. Az előttünk levő tervezetben a szakemberek a maguk szakmai nyelvezetével egy üzenetet is megfogalmaztak az ország számára. Ez pedig arra ösztönöz, hogy tévézők és végrehajtók együtt küzdjenek az okos, energiatakarékos, értelmes megoldásakért. Érezze mindenki, hogy minden olyan téren, amelyhez bármi csekély köze van, állhatatos és kitartó takarékosságra van szükség. A legkisebb pazarlástól kezdve, legyen az áramfogyasztás, éjjel-nappal égő ívlámpa gyár vagy termelőszövetkezet udvarán, hivatalokban, üzemekben, lakásokban, legyen az benzinfogyasztást fokozó, erőltetett autóvezetés, legyen az gépkocsik által letiport fü, fa, bokor eltékozlása, legyen valutáért vásárolt műtrágyahalom az eső áztatta szántóföld sarkában, legyen az szállítási fegyelmezetlenség miatt elfolyó tej, cukor, liszt, cement, vagy a feltörekvő szellemi kapacitás ki nem használása, vagy anyanyelvünk gazdagságának tékozlása. Történelmünk folyamán voltunk már nehéz helyzetben. Mégis élünk, itt vagyunk. Legyünk most Össznépességi szinten okos, jól gazdálkodó, otthonában és munkahelyén, vagy messzebbi tájon kis országgunknak minden négyzetméterét magáénak, sajátjainak érző felelős állampolgárok. Ennek igénye ott él a tékozlást évszázadok óta mélyen elítélő nép lelkében. Ezzel a belső tartalékkal, ennek a felszínre hozásával járuljunk hozzá a törvényjavaslatok megvalósításához. Kérem a Tisztelt Házat, minden képviselőtársamat, hogy ki-ki a maga területén szívósan fáradozzon ennek megvalósításáért, nagy távlatban is, történelemben is gondolkodva, (Taps.) ELNÖK: Tőzsér Gáspár Nógrád megyei képviselőtársunk következik. TŐZSÉR GÁSPÁR: Tisztelt Országgyűlés! Nógrád megye 4. számú választókerületének képviselője vagyok, a Nógrádi Szénbányák dolgozója. Mérei képviselőtársam Dél-Magyarország szénybányászatának eredményeiről, gondjairól szólt, én az ország megyéjében lakom és dolgozom, tudok-e másként szólni, mint tette ő, a felszólalásom végén majd kiderül. Mint az iparban dolgozó képviselő, figyelemmel kísérem a népgazdaságban, megyénkben és saját vállalatomnál lezajló gazdasági folyamatokat. Felelősséggel részletesen tanulmányoztam a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot. Bányászképviselőként a törvényjavaslat azon részéhez kívánok felszólalásommal kapcsolódni, mely a bányászat és a bányászok helyzetére utal. Teszem azt azért, mert ismereteim alapján a szénbányászat dolgozói olyan társadalmi szükségletek kielégítését biztosítják — energiahordozók —, melyek a jelen és az elkövetkező időszakban, nélkülözhetetlenek lesznek a magyar gazdaságban az állampolgárok jelentős részére. Elsőként szűkebb hazám, Nógrád megye szénbányászatáról szólnék, mely 1986-ban fogja ünnepelni fennállásának 125.. évfordulóját. Nógrád megye történetében fontos szerepet töltött be a szénbányászat, mely ma is a legtöbb dolgozót foglalkoztató vállalat. Képviselőként nap mint nap meggyőződhetek arról, hogy bányászaink élvezik a környezetük megbecsülését, tapasztalatom pedig, hogy ennek szeretnének megfelelni. A nógrádi szénbányák vállalata súlyánál fogva alapvetően nem meghatározó a magyar szénbányászat vonatkozásában, de fontos a megye számára, hogy amit a népgazdaság elvár, azt becsülettel teljesítse. A VI. ötéves, ötmillió tonnás termelési tervünket már november 22-én teljesítettük. Ezen belül nagy jelentőségű, hogy a tervezett 475 ezer tonna lakosságnak szánt szénmennyiség helyett 527 ezer tonnát teljesítettünk. Az idei télre történő felkészüléssel a lakossági széntermelésünket 20 százalékkal túlteljesítsük. Ez fontos politikai kérdéssé vált, különösen a tervidőszak második szakaszában, mert sok kritika érte a lakosság részéről a szénbányászokat a szénellátási nehézségek miatt. Jól éltünk a szénkutatási lehetőségekkel, melynek eredménye, hogy a műre való földtani vagyonunk 20 millió tonnával szemben közel 58 millió tonnára növekedett. örvendetes, hogy előrelépés történt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. Tudjuk, hogy a bányászat létszámmegtartó képessége nem csupán a pénzen, hanem a jó munkahelyi légkörön is múlik. Ezért a tervciklusban nagy gondot fordítottunk a szociálpolitikai feladatok végrehajtására. Így többek között sikerült csökkenteni a nehéz fizikai munkát, előreléptünk a kulturális és az üzemegészségügyi és egyéb szolgáltatások területén, de sorolhatnám tovább az eredményeket. Persze, nehézségek is akadtak bőven. Az eredmények ellentmondásokat is takarnak. Lassú a műszaki fejlődés üteme, a mélyművelésű termelés visszaesett, gondunk, hogy egyre nagyobb a produktív létszámhiány. Meggyőződésem, hogy hazánkban a szénbányászatnak hosszú távon jövője van. Àz iparág elkészítette a VII. ötéves koncepcióját, megfogalmazódtak a feladatok. A Nógrádi Szénbányák 800 millió forint beruhá-