Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

267 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 268 zással gazdálkodhat, melyért évi egymillió tonna széntermelést kell biztosítani, növelve a minőségi, a lakossági széntermelést. Mi, nógrádiak, készek vagyunk a tervünk, így a széntermelésünk 40-50 százalékos növelésére, ha ehhez az anyagi-műszaki feltételek megteremthetők. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat utalt az ipar legfontosabb feladatára, hogy az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá az adósságállomány csökkentéséhez és a lakosság életszínvonalának az emeléséhez. A feladatok csak úgy teljesíthetők, ha hatékonyabban dolgozunk és feltárjuk a belső tartalékokat. A törvényjavaslatban szerepel a következő megfogalmazás: a termelő és a feldolgozó ipari ágazatok közötti aránynak a feldolgozó ipar javára kell módosulnia. Ezzel egyetértek. Mindezek mellett — összhangban az MSZMP XIII. kongresszusi határozatával — ne feledkezzünk meg továbbra sem arról, hogy a hazai energiaigényünket is biztonsággal ki kell elégíteni, természetesen a szénbányászat megfelelő fejlesztésével. A jövőben a népgazdaságnak többletenergiára lesz szüksége, a fajlagos felhasználás erőteljes csökkentése ellenére is. Nem erről szólnék, hanem a lakossági igények kielégítésének szükségességéről. Mindannyiunk számára fontos, hogy ne ismétlődhessen meg a tavalyi és az idei kedélyeket felkorbácsoló szénhiány. A háztartásoknak szüksége van a hazai és viszonylag olcsó szénre, ha kevesebb is a kalóriája, mint az importé. Indokolják ezt az eltérő anyagi viszonyok is. A vidéken élő lakosság jelentős része tartósan a széntüzelésre rendezkedett be a nagy számban épülő családi házak esetében is. Tapasztalataink szerint a közvélemény nem úgy reagál a drágán beszerzett importszénre, mint más árucikkekre. A lakosság nincs felkészülve tüzelőberendezésekkel az importszénnel történő fűtésre. Érdemes azon elgondolkodni, hogy a most tárgyalandó VII. ötéves tervi javaslatban is jelzett nehéz gazdasági helyzetben, amikor a fő irányelv a népgazdaság egyensúlyának és fizetőképességének megszilárdítása, hogyan lehetne növelni a hazai széntermelést, kímélve ezzel a valutatartalékainkat is. Az élet teszi sürgetővé számunkra, hogy a hazai energiaforrásainkat az eddiginél nagyobb mértékben állítsuk a gazdasági fejlődésünk szolgálatába. Ismereteim alapján az országos szénigényt a szénbányászat sem volumenében, sem a minőség szerint nem tudja kielégíteni. Éppen ezért felhívom a figyelmet a szükséges import, különösen a lakossági szénimport időbeni behozatalára. Friss tapasztalatok ezek, ezért a népgazdaság VII. ötéves tervi törvényjavaslatában ajánlatos figyelembe venni a fentieket. Az ország szénvagy onkészlete — feketeszén, barnaszén, lignit, — ismert. Reális, tényleges világpiaci árviszonyok, a beszerzés, a szállítás gondjai, a valutaszegénység összehasonlítása után eldönthető, hogy érdemes-e Magyarországon bányászkodni. Az idei import szénárakat ismerve, bátran kijelenthetem, hogy igen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy nekünk, magunknak is sokkal többet kell tennünk a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználása érdekében. Jobb munka- és üzemszervezéssel oda kell hatnunk, hogy mind az élő-, mind a holt munka hatékonysága javuljon. Növelni kell az irányítás felelősségét és időtálló szabályozó rendszert kell kialakítani. Az eszközöket — műszaki, technikai fejlesztést, a bérezést, a szociálpolitikát — folyamatosan kell fejleszteni, karbantartani, hogy a megtorpanásokat, visszaeséseket elkerüljük. Legyen biztosítva a szénbányászat folyamatos működőképessége. A bérezés tekintetében, úgy gondolom, hogy a szénbányászat mindenkor érje el a pótlék és túlórák nélkül azt a kereseti szintet, amely hűen kifejezi a bányamunka nehézségi fokát, az itt végzett munka elismerését és megbecsülését. Jelentős kormányszintű intézkedések történtek, ezeket értékelni, becsülni kell, mert korszerűsítési folyamatok indultak be, előrelépés történt a technikai színvonal terén és egyes vállalatoknál javulás várható a létszámmegtartó képesség terén is. A kormány intézkedéseit Mérei képviselőtársamhoz hasonlóan én is köszönöm a bányásztársaim nevében, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is tudott némi kedvezményeket biztosítani számunkra. Bányászaink nagy megelégedéssel fogadták a BDSZ XXIII. kongresszusán a föld alatti dolgozók számára jelzett többletbérfejlesztési lehetőségeket, a lakásépítési támogatások emelését, ha rendeződik a katonai kedvezmény, azaz a szolgálathalasztás, lesz bányászutánpótlás, vagyis nem múlt még el fölöttünk a 24. óra. Ezen túlmenően szükségesnek látom a bányászat oktatási rendszerének, különösen a vájárképzés fejlesztését, a rehabilitációs rendeletek korszerűsítését, a bányászmunka presztízséneik emelését. Ha az előzőek megvalósulnak, úgy gondolom, hogy nem kell külföldi munkaerő, mely a népgazdaság számára sem előnyös. Ez azért is indokolt, mert a korszerűsödő bányákban közel sem elegendő a nyers fizikai erő. A több milliót érő erőt pótló, teljesítményt növelő bányagépekhez megfelelő műszaki kultúra is szükséges. Enélküli aligha lehet a korszerű bányászkodást elképzelni. Végezetül és nem utolsósorban kérem, hogy az iparág vezetése tegyen hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy a bányaipar egészében a termelői munka zavartalanul folytatódhasson. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság VII. Ötéves tervi törvényjavaslatában megfogalmazódtak az elvárások. Ezek a bányászattal szemben is nagyobb követelményeket támasztanak, A feltételek biztosítása mellett, főként a vájár szakmunkások számának növelésére gondolok, az ország energiaigényét, a széntermelés fokozásával képesek vagyunk nagyobb mértékben kielégíteni. A fenti gondolatok jegyében a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot és Faluvégi elvtárs szóbeli előterjesztését elfogadom és a Tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)