Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

259 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 260 tozás történik, képletesen mondom, egy ilyen hosszú cső cseréjét költségre, egy ilyen hosszú csövét már csak beruházási költségre lehet elszámolni. Mit tesz ilyenkor a vállalat? Nyilvánvaló, az ilyen hosszút, több ilyen piciből egymás mellé rakja és úgy számolja el. Persze Hetén yi elvtárs is hallja, illik ilyenkor óvatosnak lenni, hiszen, ha a pénzügyi revízió feltárja a szabálytalanságot, az hazugságnak minősül, s következményakikel jár. Az óvatosság pedig indokolt, néhány hete ugyanis Hajdú-Bihar megyében, tudomásom szerint Berettyóújfaluban rendeztek országos hazugságversenyt, s mint a rádió is hírül adta, az első díjat éppen egy pénzügyi revizor nyerte. (Derültség.) Mindezek által erősítem és támogatom azt a gondolatot, hogy a rugalmasabb vállalati magatartás igényli és határozottan igényli legalább az állóeszközfenntartási és beruházási költségek merev megkülönböztetésének oldását, ebbéli szabadságfok növelését. Ezzel és éppen ezzel jutnak a vállalatok abba a helyzetbe, hogy érdemben dönthessenek erőforrásaikat új termelőeszközre, vagy a meglévők felújítására fordítják. S ha már a szabadságfoknál tartok. Nem tartom helyesnek azt a kialakulóban lévő közszellemet, hogy vállalataink érdekeltségi alapjának felhasználására vonatkozó döntéseket a szabályozórendszeren túli, finoman, vagy enyhén szólva erkölcsi szempontok is befolyásolják. Terjedőben van az a gyakorlat, hogy az átlagosnál dinamikusabban és jövedelmezőbben dolgozó vállalatok akkor sem vállalkoznak például dolgozóik munkáslakásépítési támogatási keretének növelésére, ha erre a lehetőségük meglenne, mert a környezet ezt nem tűri, s a vállalatvezetőket ettől visszatartja. Ha már eljutottunk odáig, és remélem, hogy ebből is ki fogunk lábalni, hogy az akár teljesítményarányos magasabb jövedelmeket is csak akkor lehet törvényesnek tekinteni, ha az népi ellenőrzési vizsgálattal alátámasztott, én javaslom, hogy legalább ebben a helyzetünkben a szociálpolitikára ezt ne engedjük meg kiterjeszteni. Tisztelt Képviselőtársaim! A tervjavaslat több megközelítésben épít a lakossági erőforrások bevonására, a helyi célok, a termelés, a kereskedelem, az infrastruktúra, sőt az idegenforgalom terjesztése, fejlesztése terén is. Szívből igazolhatom vissza tapasztalataim alapján, hogy a lakosság kész az ilyen okos együttműködésre, de feltételeket támaszt. Elvárja minimum azt, hogy befektetései megtérüljenek, hozzájárulása pedig személyes közérzetét javító megoldásokra fordítódjék. Ezért nekünk valamennyien őrködnünk kell azon, hogy elvárásaik teljesüljenek, mert azáltal — és elsősorban ezáltal — válik települése részvényesévé! Ismét hadd mondjak két példát: egy rosszat és egy jót. Először a rosszat! A településeken belüli önerős közműfejlesztés ma már általánosan elfogadott forma. Különösen gázvezetékre igaz, hiszen a földgázellátás biztonsága, komfortérzete csábító tényező. A megépülő rendszerre később csatlakozni kívánók bekerülési összegét nem más, nem az állam, nem a tanács, hanem az összefogók hitelezik meg. Ám az utólagos hozzájárulási kötelezettséget nem a hitelezőknek, hanem *a tanácsnak kell, hogy befizessék. Általában ezzel a gyakorlattal, amelyet egyébként az 1977. évi vonatkozó NIM-utasítás rögzít, a lakossági hozzájárulási kedvet mérsékelni vagy visszatartani lehet, elégedetlenséget szül, hiszen elvi értelemben a pénzügyi törvény szellemének megsértéséről is van szó, ezért javaslom ennek mielőbbi felülvizsgálatát és módosítását. Mondom a jót is. Lakóhelyemen, Hajdúszoboszlón az egészségügyi intézmény fejlesztését közösségi hozzájárulással — kommunális kötvény biztosításával — oldottuk meg — talán az országban elsőként. A lakosság azonban nemcsak azt várja, hogy befektetése révén javuljon a szolgáltatás színvonala, hanem várja és elvárja, hogy pénzéhez legalább olyan arányban, mint amilyen mértékben ő befektetett, helyi vagy központi erőforrások is csatlakozzanak, különösen akikor, ha a létesítmény megépítése vagy befejezése csak így lehetséges. Ügy gondolom, általában helyes lenne általános 'követelményként is • megfogalmazni, hogy ahol a helyi összefogás nagyobb erőket produkál értelmes és elfogadható célok esetén, oda nagyobb összegű támogatás is adódjék. Megfelelő célnak tűnik a lakossági erőforrásnak az idegenforgalom fejlesztésébe való bekapcsolása. Ez azonban önmagában nem szolgálhatja a világszerte jövedelmező iparág kibontakoztatását. Külföldi és belföldi tőkekoncentráció is szükségeltetik hozzá. Ezúton is kérném: a külföldi tőkét a Dunától keletre is engedjük át, mert az eddigi idegenforgalmi fejlesztések a Duna-hidak szűk keresztmetszete miatt a keleti országrészre nem tudtak átjutni. (Derültség.) Ezt kéri és várja Hajdú-Bihar megye is, amikor Debrecen, Hajdúszoboszló és a Hortobágy komplex idegenforgalmi térség országos jelentőségű területté való nyilvánítását igényli. Debrecen nemzeti történelmünk nemes hagyományaival, a Hortobágy páratlan értékű természetvilágával, Hajdúszoboszló gyógyító, életet adó vizével és klímájával erre régen rászolgált. Tisztelt Képviselőtársaim ! Befejezésül : örömmel tölt el, hogy a tervjavaslatot át- és átszövi a takarékosság, s benne előkelő helyen az energiatakarékosság szemlélete. Mint -ennek az iparágnak egyik képviselője, csak erősítem e szellemet. Leljünk meg minden lehetőséget, hogy készleteink fedezzék az igényeket. Talán csak egy kivételt tehetünk: ez a szellemi energia, amellyel nem kell, nem is szabad takarékoskodni ! Évek óta járva az országot, egy álamkép rajzolódik ki bennem. Elképzelem, hogy október—november táján nem gyullad lángra a határ, nem terül sötét füstfelhő fölénk, köhögésre ingerelve, könnyezésre kényszerítve. Helyette ügyes és okos gépek aratják a tarlót, szedik az elhullott szalmát és csomóba kötik, hogy azután kályhákban ropogva, elégve hideg téli estéken meleget adjon — úgy, ahogyan ezt apáink, nagyapáink mesélték! őszintén remélem, hogy egyszer ez az álom is valósággá válik! Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tulok András, Veszprém megyei képviselőtársunk következik.