Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

261 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985, december 20-án, pénteken 262 TULOK ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Veszprém megye képviselőjeként a térség akut és idült problémájáról, a közműves vízellátásról, a vízbázis szennyezéséről, az egészséges ivóvíz, mint nemzeti kincs megóvásáról szólok. Mondanivalóm priori elmélete a december 10-i Emberi Jogok Napja. Alapvető emberi jog az élethez való jog, amelyet a világ különböző helyein veszély fenyeget és a veszélyek megszüntetése egyetemes emberi érdek. Az élet egyik nélkülözhetetlen eleme a víz. Ügy, mint az élethez, az egészséges, tiszta ivóvízhez joga van minden magyar állampolgárnak. Az ilyen emberi jogok biztosításáról van mit felmutatnunk, és tiszta lelkiismerettel vallom, a kormányzat, a tanácsok, az állampolgárok sokat tettek az egészséges vízellátás érdekében szocialista társadalmunk építése során. Megyénkben a lakosság 80,6 százaléka, mintegy 312 ezer fő részére biztosított a közműves vízellátással szolgáltatott ivóvíz, amely országosan kedvezőnek mondható. Amiért mégis szót kértem: a megye sajátosságai. Aprófalvas településrendszer karsztos hegyvidéken, jelentős karsztvíz-bázissal, amelyből három megye is táplálkozik. Nagymértékű bányászati tevékenység, vízbázis-fertőződés veszély. Ezek a sajátosságok figyelmet kell, hogy kérjenek, figyelem híján veszélyeztetett vízellátású megyévé válhatunk, amelynek már figyelmeztetően megjelentek érzékelhető jelei. Megyénk 126 települése közművesített vízzel ellátott, 103 még nem. 73 településen a víz alkalmatlan egy éven aluli csecsemők részére, fogyasztásra, ebből négy község vezetékes vízellátással rendelkezik. 73 községben ötliteres műanyag kannákban termoszkocsik hordják a csecsemővizet. Dicséret a megyei Vízmű Vállalatnak és a KÖJÁL-nak, hogy megszervezték, ami óriási anyagi áldozatokat követel a népgazdaságtól. A jövő nemzedékének betegségmegelőzéséről gondoskodnak, de nem tekinthető végleges megoldásnak. 73 veszélyeztetett ellátású településen a felnőtt lakosság negyven milligrammig bírja a nitrátfertőződést, de van hely, ahol tízszerese a megengedett értéknek. Pedig az őszi ülésszakon a betegségmegelőzésről beszélt dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettes: hogy arra költsünk többet, ne a gyógyításra! Az elmúlt időszakban megyénk vízbázisának minősége tovább romlott. Ásott kútjaink fertőzöttek, rétegvízből táplálkozó kútjaink fertőződnek és kiapadnak, de megjelent a nitrát féltve őrzött nemzeti kincsünkben, a mélységi karsztvízben is. Megjelent az ammoniumion, jelentkeznek a bakteriológiai problémák. Megyénk települései vízellátásának helyzetét súlyosbítja, egyben segíti a bányászat, amely fontos népgazdasági tevékenység. Az élet- és vagyonbiztonság érdekében kényszerűségből termel a bányászat karsztvizet, amelynek meny-! nyisége ma meghaladja a természetes utánpótlás mértékét. A vízszintcsökkenés miatt vízbázist jelentő karsztvízforrások apadtak el, mint Tapolcafő, Zalahaláp. a tapolcai Tavasbarlang forrásai — fúrt kutakból tűnt el a víz, mint Ugodon. Taliándörögdön, Hegyesden, karsztvízbe nyúló ásott kutak apadtak el, mint Pulán. Közel hét köbméter/másodperc kitermelés depressziós távolhatása már neves fürdőink vízhozamát is érinti, mint Hévíz, Borgáta, Mesteri. Hévíz hozama közel felére csökkent, bár a folyamat reverzibilis, a bányászat komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy majd ma ismét nő a forrás vízhozama. Tisztelt Országgyűlés! Nem azért kértem szót, hogy a bányászatot felelőssé tegyem a kialakult helyzetért. Ellenkezőleg: ismerem a bauxitbánya tevékenységének népgazdasági jelentőségét, kártérítési akaratát. Az elmúlt öt évben közel kilencvenmillió forint bányakárt fizetett ki az érintetteknek a költségvetésből. Szakemberek tudják, hogy ebből a 90 millióból mit lehet megépíteni öt év alatt, de a szándék tisztességes. Nem lebecsülendő a Bauxitbányák Vállalat által 1985-ben kitermelt és értékesített közel 20 millió köbméter tiszta, egészséges ivóvíz, amellyel hozzájárult a lakosság, a mezőgazdaság és az ipar igényeinek kielégítéséhez, továbbá a két köbméter/másodperc tiszta víz, amely a Balaton vízminőségét javítja. A megye vezetésének hosszabb távon kell gondolkodni, mert a vízellátást karsztvízre kell, hogy építse. 1995 után a kitermelt karsztvíz menynyisége jelentősen csökken, ez új helyzet elé állítja a megye vezetését, melyre időben fel kell készülni. Legkritikusabb terület jelenleg Pápa környéke, Veszprém megye északi része. A térség helyzetét súlyosbítja a Fenyőfői Bauxitbánya beüzemelése, ahol a vízkitermelés miatt 1995-re 10 kilométer sugarú körben érvényesül a depressziós távolhatás. Szakvélemények szerint negyven települést érint. Ellátatlan terület az Ajkától nyugatra eső rész is, ahol a helyi vízkészletek felhasználásával az ellátást biztosítani lehetne. A megye vízellátásának helyzetelemzéséből érzékelhetők gondjaink, melyek azonnali intézkedéseket igényelnek, és a biztonságosabb megoldás érdekében feladatokat határoznak meg. Azonnali intézkedést igényel a veszélyeztetett vízellátású települések közműves vízzel való ellátása, a vízbázisvédelem és a fenyőfői regionális rendszer építése. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság VII. ötéves tervének törvényjavaslata V. fejezetében fogalmazza meg a vízgazdálkodás feladatait. A 48. § 3. bekezdése utal a felszín alatti vízkészletek fokozottabb védelmére, a veszélyeztetett vízellátású települések közműves vízellátásának megoldására. A megyei tanács, a helyi tanácsok, a Vízés Csatornamű Vállalat, a Bauxitbánya Vállalat, a Vízügyi Igazgatóság közös erőfeszítésekkel ezeket a gondokat akarják megoldani. A tanácsi és a vállalati források, az érintett települések lakosságának akarata és anyagi ereje nem elegendő a halasztást nem tűrő beruházásokra. A megyei tanács november 21-én döntött, 1986-ban megkezdjük a fenyőfői regionális rendszer építését, a Fejér Megyei Bauxitbányák, a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat közös beruházásában, a helyi tanácsok és lakosság erejének bevonásával. A negyven települést érintő beruházás huszonnégy, közegész-