Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

257 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 258 befektetése megtérül-e. Ha elfogadom, s ezt kell tennem, hogy a gazdaságossá nem tehető tevékenységek szűnjenek meg, akkor ebből az is következik, hogy ott munkaerő szabadul fel ipari és mezőgazdasági munkás, alkalmazott válik átmenetileg munkanélkülivé. Márpedig egy feltételezett felgyorsuló folyamat esetén tömegesen. Ki gondoskodjék róluk, az állam, a vállalat, vagy saját maguk? E témát már többen érintették, én is szeretném megközelíteni. Nézzük először a vállalatot. Átvitt értelemben kötelessége, a törvény, az 1977. évi VI. törvény erejénél fogva fennáll, hiszen az kimondja, amellett, hogy a vállalat elsősorban gazdasági feladatot lát el, társadalmi szervezet is. S mint ilyen, a dolgozóiról való gondoskodás feladata, kötelezettsége. Igen ám, de felmenti a vállalatot és úgy gondolom, helyesen a hatékony foglalkoztatás gazdasági kényszere, melyet ma így szokás megfogalmazni; a vállalat feladata a hatékony, az államé a teljes foglalkoztatás megoldása. Csakhogy úgy vélem, csatlakozva az előttem szólókhoz, az állam intézményrendszere erre a feladatra ma még teljeskörűen nem alakult ki, megoldására jelenlegi formájában nem felkészült. Az eddigi viszonylag kevés számú, de annál nagyobb megütközést és érdeklődést kiváltó tömeges munkaerő felszabadító intézkedés egyik fő tapasztalata szerintem, az: ha a imunkaerőkereslet és -kínálat térbeli és szerkezeti egybeesése nem biztosított, közösségi, családi, lokális, egyéni konfliktusok sorával keil szembenézni. Marad tehát egyelőre a munkavállaló maga, aki a környezeti infra struktúrába már szervesen beépült. Köti a ház, a föld, a család, a megszokott környezet. Elvándorolni lassan már alig hajlandó, legfeljebb az ingázát vállalja, vagy szakértelmét helyben, alacsonyabb áron bocsátja áruba, újratermelve ezzel a gazdaságtalan tevékenységet, mely éppen általa került megszüntetésre. Ráadásul míg állást nem talál, mai értékrendünk szerint munkakerülőnek minősítjük, pedig egyszerűen ott és amit akar dolgozni, arra nincs lehetősége. Valós-e ez a probléma Magyarországon? Jogos ellenvetések sorakoztathatok. Hogy történelmünkben már többször lezajlottak hasonló átrétegződések anélkül, hogy a társadalom megsínylette volna. Hogy évente ma is közel egymillió munkavállaló cserél munkahelyet különösebb nehézség nélkül. Hogy az iskolát végzetek többsége, ha nem is mindig ott, ahol szeretne, és nem is olyan formában, de gyorsan elhelyezkedik, talál kedvéhez illő munkát. Általában ez ma még igaz is. Területenként és helyenként, de főként vidéken ma már kevésbé. Ezért úgy érzem, a foglalkoztatáspolitika mai gondjai mindenképpen már fennállnak, de holnap mindenképpen éleződni fognak. Hiszen az egyértelmű, legalábbis számomra, hogy a felerősödő hatékonysági követelmények álláshelyek megszüntetését eredményezik. Azt pedig már csak halkan mondom, bár, szintén Faluvégi elvtárs már jelezte prognózisában, hogy a ma középiskolába lépő generáció, akik többen vannak, mint korábban, holnap munkahelyet, életteret követelnek, a mi kapunkon fognak dörömbölni. És még valamit. Talán lehet önkényes, de talán nem az a feltételezés, hogy a helyben vagy lokálisan történő foglalkoztatási biztonság hat a családtervezésre, a népszaporulatra is. Márpedig, és erről is szó esett itt, e tekintetben soha ilyen rosszul nem állt az ország. Egykor az a mondás járta : az ember két dolgot nem választhat szabadon, a főnökét, mert azt ugye kinevezik fölé, s a testvérét, azt meg odaszülik mellé. Sajnos és szerencsére, ez a mondás elhalóban van, mert ugye a főnököt most már választjuk, és az a sajnos, hogy testvér pedig egyre kevesebb születik. Mert a szülők nem vállalják és én úgy vélem, hogy erősödő elvándorlási kényszer esetén egyre kevésbé fogják. Ezért is javaslom, több képviselőtársammal összhangban és hozzájuk csatlakozva, hogy a kormányprogramok részeként vagy ahhoz kapcsolódó cselekvési programiként, a tervező szervek a foglalkoztatáspolitika ilyen követelményrendszerére dolgozzanak ki átfogó, hosszú távra szóló programot. S azt is. igenlően támogatom, amelyet szintén többen szóvátettek, hogy a mai világban, amikor képesek vagyunk technikailag arra, hogy évszázadokkal ezelőtt épült építményeket, mondjuk parlamenti nagyságúakat is, ha nem is nálunk, de másutt meg tudunk mozgatni és el tudunk vinni több száz méterre azért, mert a fejlesztés útjába áll, akkor a technikát is át lehet és át kell tudni rendezni. Tehát a munkaerő és a technika mobilitásának mindig időben és aktuálisan való vizsgálata és együtt való vizsgálata szükséges. Azért is nyugtázom örömmel az iparvezetés ilyen irányú törekvését is, annál is inkább, s ebben önző kell, hogy legyek, mert választókerületem, Hajdúszoboszló is remél és vár Hajdú megye több településével együtt ilyen lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemzeti vagyonunk az elmúlt évek gazdaságpolitikai kényszere következtében fokozatosan elöregedett. A tervjavaslat a nemzeti jövedelem növekvő belföldi felhasználását ígérve sem vállalja az erkölcsi, a fizikai kopás megállítását, legfeljebb annak mérséklését. Én úgy vélem, a helyzet javításában azonban nemcsak az erőforrások szűkössége, hanem felhasználásuk alacsony vagy a szükségesnél alacsonyabb szabadságfoka is gátló tényező. Tudjuk, Magyarországon csak a turista, vagy a boltba menő állampolgár részére létezik egyfajta forint, vagy a turistaforgalomban megengedem, hogy kétfajta, fekete árfolyamon és hivatalos árfolyamon. A vállalatgazdálkodási gyakorlatban azonban és ezt a vállalati kategóriában dolgozók jól tudják, annyi fajta és annyi címkével ellátott forinttal rendelkezünk, ahány fajta célra azt fordítjuk. Hadd ne soroljam fel, ismertek ezek a címek, fejlesztésre, bérkifizetésre, jóléti kiadásra vagy költségre. Megintcsak hadd merítsek egy példát a szakmámból. A kőolaj- és földgáztermelése, szállítása több ezer kilométer hosszú csővezeték üzemeltetését, építését követeli meg, amelyek egy idő után elhasználódnak, cseréjük indokolttá válik. A jelenleg érvényes szabályok szerint, s remélem, ebben is a közeljövőben vál-