Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

255 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 256 lett garantálható. Nem lehet céljait teljesíteni, jövedelmezőbben és jobban dolgozni, ha neim javul a munkaidőalap védelme, ha nem növel­jük a munka becsületét, ha nem leszünk képe­sek a fegyelmezetlenségek erőteljes visszaszorí­tására. Egyetértek Havasi elvtárssal, hogy ha­tározott lépések indokoltak a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkáért az állam, a párt, a mozgalmi szervek részéről az irányítás, a végre­hajtás minden szintjén, területén beleértve ön­magunkat is. Hadd tegyem hozzá, hogy számom­ra a fegyelem neim a munkapadnál kezdődik, hanem ott végződik. A törvényjavaslatot a be­terjesztettek és a kiegészítések szerint elfoga­dom, észrevételeimet kérem, hogy a VII. ötéves terv végrehajtása során, a munkája során vegye figyelembe a kormány. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Lékai Gusztáv Hajdú megyei kép­viselőtársunk szól. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Régóta barátkozom a törvényjavaslattal, no­ha már korábban a szívembe zártam, de az eszem még sokáig kételkedett. A kétkedésem oka több­irányú volt. Egyfelől, imint kezdő, vagy ahogy mondani szokták gúlya-képviselő első ízben élem át azt a felelősséget, hogy választóim megbízá­sából igent mondjak az ország, s benne termé­szetesen választókerületem következő öt évét megalapozó programra. Másfelől azon töpreng­tem, vajon valóban az. itt vitatott változat az, amely legjobban megfelel adottságainknak, hely­zetünknek, s főképp érdekeinknek. Bevallom, naiv csintalansággal azt is kutattam, találok-e el­térést az előző ülésszakon elfogadott kormány­program és a tervjavaslat között, hogy aztán ar­ra törvényhozói büszkeséggel a kormány figyel­mét felhívhassam. Sietek megmondani, meg­nyugtatva a kormányt, hogy ilyen eltérésre nem bukkantam. Ami pedig a személyes és az igenlő felelősségvállalást illeti, azzal is könnyen meg­birkóztam, hiszen e tervjavaslat kibontakozást ígér, dinamizálódó gazdaságot, növekvő belső felhasználásit, életszínvonalunk kétségkívül kez­detben lassú, majd fokozatosain érzékelhető ja­vulását. Az ilyen, mondhatni világosodó színek­kel kirajzolt jövőképpel való érzelmi és értelmi azonosulás gondolom másoknál, s az egész nép­gazdaságnál könnyebb és gyorsabb feladat lesz. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a lakos­ság, az ország tűrőképességét az elmúlt években bizony sokszor kemény próbának kellett alávet­ni. Megérdemli tehát most már aktív kereső és nyugdíjas, fiatal és idős, gyermekeket vállaló és eltartó egyaránt, hogy társadalmi közérzete ja­vuljon, s ezt ez a terv biztosítja. Ezért tiszta szívből képviselőtársaimnak elfogadásra aján­lom. Gondolataimat a továbbiakban most már csak azokra a kételypontokra koncentrálom, amely a tervjavaslat néhány gondolatköréhez fűződik. Egyik központi és átfogó eleme, általá­nos célja a tervjavaslatnak a hatékony és a gaz­daságos tevékenység kibontakoztatása, s vele együtt, vele párhuzamosan a gazdaságtalan visz­szaszorítása vagy megszüntetése. Szóltak erről már képviselőtársaim, én is megismétlem, nem újkeletű igényről, nem új találmányról van szó, hiszen az utóbbi terheit lassan évtizedek óta hor­dozzuk vállunkon, hovatovább fejlődésünk alap­kérdésévé válik. Hiszen tágabb értelemben a gaz­daságtalan tevékenység is erőforrásokat fo­gyaszt, tőkét, anyagot, energiát és munkaerőt is emészt, s e megközelítésben fenntartása intéz­ményesített pazarlás. Felvetődik a kérdés: mi lehet az oka az ed­dig e téren tapasztalt lassú, bár az utóbbi egy­két évben kétségtelenül felgyorsuló előrehaladá­sunknak. Erre bizonyára számos magyarázat ad­ható. Ogy gondolom, én két lényeges elemre lel­tem. Az egyik a gazdasági tisztánlátás hiánya, a másik az ezzel összefüggő foglalkoztatáspoliti­kai következményrendszer zavara. De valóban látjuk-e ma elég tisztán, hogy mely tevékenység gazdaságos és melyik nem. Azt gondolom, hogy nem eléggé. Talán a tervjavaslat maga is bizony­ság erre, hiszen a gazdaságtalan tevékenységet az általános és a konkrét célok megjelölése kap­csán kizárólag az ipar vívmányának tekinti, míg a népgazdaság más ágazataiban ennék meglétét nem feltételezi. Zavarja a megítélést az is, hogy mint eddig számtalanszor történt, a külső és bel­ső egyensúlyi követelményeknek a gazdaságos­ság kritériumát olykor, sőt volt időszak, amikor rendszeresen alá kellett rendelni. Űgy gondolom, bizonyára előfordul ez majd a jövőben, de kü­lönösen a közeljövőben is. A legnagyobb ho­mályt azonban kétségtelenül áz idézi elő, amikor a tevékenység értékítéletét nem a piac, hanem az azt közvetítő, esetenként torzító állami szabá­lyozás mondja ki. A bonyolult és sokcsatornás elvonási rend­szer gyakran élesen szembeállítja a népgazda­sági és a vállalati érdekeket. így van ez például — mint hallottuk már korábban —, az energe­tikai ágazatok többségében, köztük munkaterü­letemen, a kőolaj- és földgázbányászatban is. A magyar bányavállalatok ma csak ráfizetéssel tudnak kőolajat és földgázt termelni. Azt jelen­ti ez, hogy a tevékenység gazdaságtalan? Alig­ha, hiszen e tevékenység világszerte jövedelme­ző, ami pedig a hazai termelés hatékonyságát il­leti, mint arról már Juratovics kollégától hal­lottunk, az a külföldi beszerzési ár egyötöde-egy­nyolcada. Ezért is érdekünk tehát többek között a földgáz hazai elterjesztése, az erőművekből való kivonás útján a lakossági célokra való át­rendezése. De az elmúlt nagyon szigorú és re­mélem többé vissza nem térő tél arra is megta­nított bánunkét, hogy importfüggő rendszerün­ket jó és biztonságos hazai rendszerrel is páro­sítani kell. Ezt biztosítja többek között a hazai födgáztárolás fejlesztésének programja, amely­nek egyik bázisa éppen választókerületem, Haj­dú-Bihar megye, Hajdúszoboszló. Tudom, mai helyzetünkben adó- és elvo­nási rendszerünk bizonyos mértékig kényszer­pályán mozog, örömmel hallottam Faluvégi elv­társ beajánló szövegében azt is, hogy alapvető változásokat tervez a kormányzat ezen a téren. Azt javaslom, hogy ezek a változások olyanná formálják jelenlegi rendszerünket, hogy minden­ki világosan lássa, munkája mennyit ér, s hogy

Next

/
Thumbnails
Contents