Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

253 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 254 érintett térségekben a hatékonyabb foglalkozta­tás, ezzel együtt az infrastruktúra dinamikusabb fejlesztéséhez, a lakosság helyben tartásához és merem remélni, kedvezőbb korösszetételének alakulásához is. Ugyanakkor az eddig elhangzottakhoz hadd tegyem hozzá azt is, hogy a gazdaságilag elma­radott térségek problémája nemcsak hiányok­kal, lemaradásokkal függ össze, hanem az oly sokat és joggal emlegetett gazdaságosság problé­májával is. Ma folyamatos politikai ösztönzés és a vezetői felelősség ébrentartása szükséges ah­hoz, hogy drasztikusan ne csökkenjen a keres­kedelem, a szolgáltatás, a közlekedés, az egész­ségügy, a szociális gondozás. Mert a gazdálkodó szervezetek arra panaszkodnak, és nem alapta­lanul, hogy számukra ezek a térségeik vesztesé­geket okoznak. Más ellátó ágazatok pedig esz­közeik elaprózásáról beszélnek. Meggyőződésem, ide is érvényes az, hogy nem lehet mindig gaz­dasági számításoktól függővé tenni, hogy mű­ködnek-e boltok, bemegy-e az autóbusz, jár-e a mozgó gyógyszertár, ABC vagy patyolat, vagy éppen vetít-e a moziüzemi vállalat. Ezeket a szolgáltatásokat biztosítanunk kell, még a támogatási rendszer bővítése és korszerű­sítése árán is. Meggyőződésem az is, hogy éppen e térségeken belül kialakult, bonyolult, nagyon eltérő viszonyok, lehetőségek miatt az, hogy szinte két azonos település sincs, ezt a programot eredményesen nem lehet kizárólag központi ve­zérléssel biztosítani. A felhasználható eszközök feletti rendelkezést részben arra a szintre kell levinni, ahol a szükséges ismeretek a döntéshez biztosítottak. Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves terv eredményességének egyik fontos feltétele az élő­munka hatékonyságának fokozása. Ennek érde­kében a lehetséges lépések nagyon sokrétűek. Én helyesnek ítélem meg, hogy a középtávú terv a munkaerő-átcsoportosításban, a foglalkoztatás­ban az állami irányítószervek, a helyi tanácsok szerepének, felelősségének növekédesével szá­mol, ezt határozza meg. A társadalompolitikai felelősség terhét veszi le a vállalatok válláról, megkönnyíti a hatékonyságot szolgáló döntések meghozatalát. A dokumentumok ugyanakkor csak átkép­zésről, munkaerő-közvetítésről intézkednek, de tudnunk kell, hogy itt többről is szó lehet. Ezt megyénkben már kész munkaerőmérlegek tá­masztják alá. Intenzív és szelektív gazdasági fej­lődést feltételezve sem csak strukturális, de glo­bális foglalkoztatási nehézségeket is jelez: ne­künk előre a tervidőszak vége, azaz térségileg a munkahelyet teremtés igénye is felvetődik, akár a működő vállalati szférán kívül is. Mind ez ideig nem kellően tisztázott, hogy a tanácsok foglalkoztatási felelősségüknek milyen garan­ciákkal, eszközökkel tudnak eleget tenni, közre­működésük pedig mivel támasztható alá. Az utóbbi évtizedben mindnyájunk számára egyér­telműen bebizonyosodott, hogy a munkaerő földrajzi mobilitása lelassult. Nem várható, de nem is lenne jó, hogy kiáramoljon egyes térsé­gekből a munkaerő, mindenképpen véleményem szerint is az tekinthető racionálisnak, ha a gé­pet visszük hozzá. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először ve­tődik fel a kedvezőtlen termőhelyű adottságú szövetkezetek gondja. Itt is történt rá utalás. De a hetedik ötéves terv agrárágazatra vonatkozó terveinek tükrében sem tehetem meg, hogy ne szóljak róluk. Ebben a kérdésben is a tervezés társadalompolitikai felelősségére apellálok. Ná­lunk a megyében sem csekély, akiket érint, hi­szen a mezőgazdaságban dolgozó 35 ezer ember többségének gondja ez. A gazdaságilag művelt terület 70 százaléka kedvezőtlen adottságú, emiatt a termelés mindig a népgazdasági hasz­nosság küTSzöbértékén táncolt. A normatív sza­bályozás szelektálta volna, de általában utólag kiderült, hogy az ott végzett tevékenység a tár­sadalom számára mégis hasznos. A hasznosság és a perspektíva rendkívül fontos abban az ösz­szefüggésfoen is, hogy a szövetkezetben dolgo­zóknak van-e biztonságos, tartós megélhetési perspektívája, a gazdaságoknak pedig megúju­lást garantáló távlata. A velük kapcsolatos sza­bályozás évről évre visszatérően utólagos számí­tásokon alapuló adamányjellegű. Meggyőződé­sem ugyanakkor, hogy az e területen élők fele­lősségteljesen végzik munkájukat. Sokszor az átlagos vagy az átlag alatti erdmények mögött is egyenértékű vagy nagyobb erőfeszítések hú­zódnak, mint kedvező adottság esetén. Mégis, egyszerű újratermelésük feltétele is utólagos tá­mogatásokból alakul ki. Nem tudom a pillanat­nyi képet olyan komolyra fogni és rajzolni, mint ahogy Ladányi elvtárs tette, joggal tette, én a jövőért abban a vonatkozásban emelek szót, hogy a törvény, valamint az összefoglaló tájé­koztató azt mutatja, hogy középtávra a gazda­sági egységek a már megismert, 86-os szabályo­zás fennmaradását feltételezve terveznek. Ez általában javuló feltételéket teremt a szövetkezeteknek, de nem oldja meg az általam említettek gondját. Ezzel továbbra sem lehet re­ményük a jelenleginél lényegesen kedvezőbb po­zícióba kerülés prespektívajába, pedig vala­mennyiüknek nagy szüksége lenne erre. Tisztelt Országgyűlés ! E problémák felvetése természetesen nem azt jelenti, hogy a feszültségek feloldásának fe­lelősségét, annak valamennyi terhét át kíván­nánk ruházni. Magunkat, a megyében élőket tartjuk a legilletékesebbnek arra, hogy keressük a továbblépés garanciáit, amire nekünk vannak meg a tartalékaink. Ezeket elsősorban a meglevő lehetőségek okos kihasználásában, jobb szerve­zettségben, cselekvő jóakaratban, a fejlődés em­beri tényezőiben találjuk meg. Véleményem sze­rint is — mint ahogy itt többen hangsúlyozták, nagy tartalék rejlik a fegyelem kategóriájában. Változatlanul szükségesnek tartom, hogy a népgazdasági tervnek erős maradjon a gazdasági mozgásokat orientáló, befolyásoló szerepe, táv­lati biztonságot mutasson az országnak, a gaz­dasági szervezeteknek és az egyéneknek is. A terv mindannyiunk által méltányolható és indo­kolható nyitottsága és rugalmassága viszont nem jelentheti a tervfelelősség csökkenését sehol, ahol az eredeti, az itt elfogadásra kerülő célokért tenni lehet. Ugyanakkor világos számomra az is, hogy a tervfegyelem egy általános, a mainál lé­nyegesen jobb társadalmi, munkafegyelem mel-

Next

/
Thumbnails
Contents