Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

253 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 254 érintett térségekben a hatékonyabb foglalkoztatás, ezzel együtt az infrastruktúra dinamikusabb fejlesztéséhez, a lakosság helyben tartásához és merem remélni, kedvezőbb korösszetételének alakulásához is. Ugyanakkor az eddig elhangzottakhoz hadd tegyem hozzá azt is, hogy a gazdaságilag elmaradott térségek problémája nemcsak hiányokkal, lemaradásokkal függ össze, hanem az oly sokat és joggal emlegetett gazdaságosság problémájával is. Ma folyamatos politikai ösztönzés és a vezetői felelősség ébrentartása szükséges ahhoz, hogy drasztikusan ne csökkenjen a kereskedelem, a szolgáltatás, a közlekedés, az egészségügy, a szociális gondozás. Mert a gazdálkodó szervezetek arra panaszkodnak, és nem alaptalanul, hogy számukra ezek a térségeik veszteségeket okoznak. Más ellátó ágazatok pedig eszközeik elaprózásáról beszélnek. Meggyőződésem, ide is érvényes az, hogy nem lehet mindig gazdasági számításoktól függővé tenni, hogy működnek-e boltok, bemegy-e az autóbusz, jár-e a mozgó gyógyszertár, ABC vagy patyolat, vagy éppen vetít-e a moziüzemi vállalat. Ezeket a szolgáltatásokat biztosítanunk kell, még a támogatási rendszer bővítése és korszerűsítése árán is. Meggyőződésem az is, hogy éppen e térségeken belül kialakult, bonyolult, nagyon eltérő viszonyok, lehetőségek miatt az, hogy szinte két azonos település sincs, ezt a programot eredményesen nem lehet kizárólag központi vezérléssel biztosítani. A felhasználható eszközök feletti rendelkezést részben arra a szintre kell levinni, ahol a szükséges ismeretek a döntéshez biztosítottak. Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves terv eredményességének egyik fontos feltétele az élőmunka hatékonyságának fokozása. Ennek érdekében a lehetséges lépések nagyon sokrétűek. Én helyesnek ítélem meg, hogy a középtávú terv a munkaerő-átcsoportosításban, a foglalkoztatásban az állami irányítószervek, a helyi tanácsok szerepének, felelősségének növekédesével számol, ezt határozza meg. A társadalompolitikai felelősség terhét veszi le a vállalatok válláról, megkönnyíti a hatékonyságot szolgáló döntések meghozatalát. A dokumentumok ugyanakkor csak átképzésről, munkaerő-közvetítésről intézkednek, de tudnunk kell, hogy itt többről is szó lehet. Ezt megyénkben már kész munkaerőmérlegek támasztják alá. Intenzív és szelektív gazdasági fejlődést feltételezve sem csak strukturális, de globális foglalkoztatási nehézségeket is jelez: nekünk előre a tervidőszak vége, azaz térségileg a munkahelyet teremtés igénye is felvetődik, akár a működő vállalati szférán kívül is. Mind ez ideig nem kellően tisztázott, hogy a tanácsok foglalkoztatási felelősségüknek milyen garanciákkal, eszközökkel tudnak eleget tenni, közreműködésük pedig mivel támasztható alá. Az utóbbi évtizedben mindnyájunk számára egyértelműen bebizonyosodott, hogy a munkaerő földrajzi mobilitása lelassult. Nem várható, de nem is lenne jó, hogy kiáramoljon egyes térségekből a munkaerő, mindenképpen véleményem szerint is az tekinthető racionálisnak, ha a gépet visszük hozzá. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először vetődik fel a kedvezőtlen termőhelyű adottságú szövetkezetek gondja. Itt is történt rá utalás. De a hetedik ötéves terv agrárágazatra vonatkozó terveinek tükrében sem tehetem meg, hogy ne szóljak róluk. Ebben a kérdésben is a tervezés társadalompolitikai felelősségére apellálok. Nálunk a megyében sem csekély, akiket érint, hiszen a mezőgazdaságban dolgozó 35 ezer ember többségének gondja ez. A gazdaságilag művelt terület 70 százaléka kedvezőtlen adottságú, emiatt a termelés mindig a népgazdasági hasznosság küTSzöbértékén táncolt. A normatív szabályozás szelektálta volna, de általában utólag kiderült, hogy az ott végzett tevékenység a társadalom számára mégis hasznos. A hasznosság és a perspektíva rendkívül fontos abban az öszszefüggésfoen is, hogy a szövetkezetben dolgozóknak van-e biztonságos, tartós megélhetési perspektívája, a gazdaságoknak pedig megújulást garantáló távlata. A velük kapcsolatos szabályozás évről évre visszatérően utólagos számításokon alapuló adamányjellegű. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az e területen élők felelősségteljesen végzik munkájukat. Sokszor az átlagos vagy az átlag alatti erdmények mögött is egyenértékű vagy nagyobb erőfeszítések húzódnak, mint kedvező adottság esetén. Mégis, egyszerű újratermelésük feltétele is utólagos támogatásokból alakul ki. Nem tudom a pillanatnyi képet olyan komolyra fogni és rajzolni, mint ahogy Ladányi elvtárs tette, joggal tette, én a jövőért abban a vonatkozásban emelek szót, hogy a törvény, valamint az összefoglaló tájékoztató azt mutatja, hogy középtávra a gazdasági egységek a már megismert, 86-os szabályozás fennmaradását feltételezve terveznek. Ez általában javuló feltételéket teremt a szövetkezeteknek, de nem oldja meg az általam említettek gondját. Ezzel továbbra sem lehet reményük a jelenleginél lényegesen kedvezőbb pozícióba kerülés prespektívajába, pedig valamennyiüknek nagy szüksége lenne erre. Tisztelt Országgyűlés ! E problémák felvetése természetesen nem azt jelenti, hogy a feszültségek feloldásának felelősségét, annak valamennyi terhét át kívánnánk ruházni. Magunkat, a megyében élőket tartjuk a legilletékesebbnek arra, hogy keressük a továbblépés garanciáit, amire nekünk vannak meg a tartalékaink. Ezeket elsősorban a meglevő lehetőségek okos kihasználásában, jobb szervezettségben, cselekvő jóakaratban, a fejlődés emberi tényezőiben találjuk meg. Véleményem szerint is — mint ahogy itt többen hangsúlyozták, nagy tartalék rejlik a fegyelem kategóriájában. Változatlanul szükségesnek tartom, hogy a népgazdasági tervnek erős maradjon a gazdasági mozgásokat orientáló, befolyásoló szerepe, távlati biztonságot mutasson az országnak, a gazdasági szervezeteknek és az egyéneknek is. A terv mindannyiunk által méltányolható és indokolható nyitottsága és rugalmassága viszont nem jelentheti a tervfelelősség csökkenését sehol, ahol az eredeti, az itt elfogadásra kerülő célokért tenni lehet. Ugyanakkor világos számomra az is, hogy a tervfegyelem egy általános, a mainál lényegesen jobb társadalmi, munkafegyelem mel-