Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

249 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 250 meggyőzné a tulajdonost kihasználatlan eszközeinek más gazdálkodókhoz történő átcsoportosítására, akár értékesítés vagy bérbeadás útján. Az 1986. január 1-től érvénybe lépő módosítások várható hatását ugyan még nehéz megítélni, de valószínű, hogy ezek az intézkedések még nem fognak olyan jelentős változást hozni, mint amilyenre és amilyen gyorsra már szükségünk lenne. Az alacsony hatékonysággal dolgozó gazdálkodó egységek helyzetének a rendezése során —, a gazdasági szabályozás eszközén túlmenően — gazdaságszervező intézkedésekkel is célszerű lenne elősegíteni a nem kellően kihasznált, illetve alacsony hatékonysággal, korszerűtlen tevékenységgel terhelt gyártókapacitások szervezett átcsoportosítását. A beterjesztett törvényjavaslat rögzíti a népgazdaságban foglalkoztatott munkaerőnek a magasabb hatékonysággal működő munkahelyek irányába történő átáraimlásának szükségességét. Ez a szándék nem mostani keletű, szükségessége eddig is fennállt. Sajnálatos módon meg kell állapítanunk, hogy nem tudtunk számottevő eredményt elérni az elmúlt időszakban ezen a téren. Nem vitatom természetesen e feladat sokrétű, bonyolult öszefüggéseit. A hatékonysági követelmények emelése, az ebből remélhetően következő differenciáltabb vállalati jövedelemképződés és ezzel Összhangban lévő differenciáltabb egyéni jövedelemalakulás várhatóan élénkíteni fogja a munkaerő — céljainkkal összhangban lévő — áramlását. Az elimúlt évek ez irányú negatív tapasztalatai azonban csak óvatos derűlátásra adhatnak okot. A dinamikus fejlődésre képes gazdálkodók — s ezzel együtt a népgazdaság — érdekében nagyobb következetességre lenne szükség a jövedelempolitikában à jövedelemarányokat módosító egyedi, vagy a gazdálkodók kisebb csoportját érintő döntések meghozatalakor. A népgazdasági érdeket szolgáló munkaerő áramlásra csak akkor számíthatunk, ha a magasabb hatékonysági mérce által kikényszerített differenciálódást egyedi kedvezményekkel nem fogjuk mérsékelni, esetleg semlegesíteni, mint amilyen gyakorlatot követtünk az elmúlt időben. Tisztelt Országgyűlés! Az iparral szemben megfogalmazott reális követelmény, hogy javítani kell exportképességét, erősíteni a piac-orientáció meghatározó szerepét a vállalati fejlesztési politikában, a termelési folyamat, a vállalatok egész tevékenységének szervezésében. Ügy gondolom, ezzel a reális célkitűzéssel nem lehet vitatkozni. Konvertibilis elszámolású export piacokon az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerülő versenyszempont a vállalatok között a megbízhatóság, az ütemes, spacifikus, jó minőségben történő szállítás. A piac-orientált vállalati tevékenység eredményes megvalósításának, az export piacokon való eredményes és tartós jelenlétnek fontos előfeltétele a megbízható belföldi kooperációs kapcsolat, a jó minőségű alapanyagot, félterméket, részegységet ütemesen szállító partnerek hálózata, a sokat emlegetett háttéripar. Az exportra szállító vállalatok tudják legjobban, hogy mit jelent a hazai háttéripar vállalkozókészsége, szállítási határideje, a szállítások minőségi helyzete, amikor a termékszerkezet fejlesztéséről, az export bővítéséről van szó. Az esetek többségében a hazai háttéripari termékek piacán a keresleti helyzet a jellemző, vagyis nincs olyan hathatós gazdasági, piaci kényszerítő erő, ami a vállalkozókészséget, az alkalmazkodás rugalmasságát felgyorsítaná. A szakosított féltermék, alkatrész és részegység gyártók hiánya, az ezt kényszerűségből helyettesítő „csináld magad" mozgalom nemcsak a piacképességünk, a rugalmas szállítókészségünk negatív befolyásolásában jelent versenyhátrányt, hanem fékezi a termékszerkezet korszerűsítését, növeli az új gyártmányok bevezetésének időtartamát. Fékez olyan fontos folyamatokat, mint az egyre magasabb technikai színvonalú finommechanika és a gyorsan bővülő elektronika együttes fejlesztésén alapuló »mechatronika, amely a gépipar fejlődésének nemzetközi fő iránya. Ügy gondolom, egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy feldolgozóiparunk nemzetközi versenyképességét, piaci alkalmazkodóképességét jelentősen korlátozó, behatároló szűk keresztmetszet a háttéripari probléma. Az ismert feszültségek feloldására hozott eddigi intézkedések csak szerény eredményekkel jártak. A nagyvállalatok szervezeti rendszerének a korszerűsítése — legalábbis a jelen időpontig — nem jelentenek e vonatkozásban alapvető kibontakozást. A kisvállalkozások létrejötte már több biztató helyzetet teremtett, de még további hatékony szabályzásra, intézkedésre van szükség ahhoz, hogy ezen a területen a kívánatos változások gyorsuló ütemben megvalósuljanak. A külkereskedelmi mérleg egyenlegének a tervezettnél várhatóan kedvezőtlenebb alakulása az eddigieknél is hangsúlyozottabban irányította rá a figyelmet a konvertibilis elszámolású exportnövelés lehetőségeire, az azt elősegítő ösztönzési rendszerre. A hagyományosnak tekinthető áruexport mellett a jövőben egyre fokozottabb szerephez juthatnak a külkereskedelmi mérleg javításában a korszerű együttműködési formák, a nemzetközi kooperációk. Ezek a megteremtődő szállítási lehetőségek mellett a technikai, műszaki színvonal emelését, termék és kapacitás korszerűsítéseket is eredményezhetnek. Példaként szeretném felhozni a MECMAN pneumatikus automatikai vezérlőrendszer svéd és nyugatnémet cégekkel 18 év óta tartó kooperációs együttműködésünket, amely egy jelentős export—import forgalmon túl hathatós segítséget biztosít az ipar automatizálási feladatainak megoldásához, és a működtető vállalatnál ikorszerű termékkialakításokat tett lehetővé, mint például a pótlólagos automatizálási egységek, vagy az IKARUS autóbusz ajtóműködtető berendezése. A kooperációs kapcsolatok kedvező irányban befolyásolják a termelés irányítását, szervezését, rugalmasságát, a kereskedelmi tevékenységet. A kedvező hatások kisugároznak a vállalat szinte valamennyi területére.