Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

251 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 252 Mint ismeretes, a tőkés cégekkel létesített nemzetközi kooperációk mintegy két évtizedes múltra tekintenek vissza. Az első időszakot jellemző és a 70-es évek végéig tartó fokozatos fejlődés után megtorpanás, majd átmeneti visszaesés volt tapasztalható a működő nemzetközi kooperációk számát és a lebonyolított forgalmat érintően. A nemzetközi helyzet alakulása sem kedvezett mindig a kooperációs kapcsolatok kialakulásának, de nem segítette ezt több belső intézkedés sem. A megítélésnél, a szabályozásoknál nemigen kerültek figyelembevételre azok az előnyök, amelyek a kooperációk működtetéséből az azt működtető vállalatokon túl területekre is kihatnak, nem beszélve arról, hogy egy ilyen együttműködés sokkal bonyolultabb tevékenységet igényel, mint egy értékesítési aktus. Gondolok itt továbbá — az egyébként kiegyenlített forgalmat biztosító — kooperációk keretében megvalósított import beszerzéseknek a hagyományos importtal való azonos kezelésére, valamint a pénzmozgás nélküli nullszaldós kooperációk hátrányos megkülönböztetésére az export ösztönzés vonatkozásában. A hosszabb távú kooperációs megállapodások létrejöttét, a meglevők bővítését a pénzügyi szabályozásoknak jobban kellene támogatni. Szükséges volna felülvizsgálni az exportforgalom jelenlegi támogatási rendszerét, a fejlesztésekhez szükséges preferált pénzügyi források bővítésének lehetőségét, és azok elbírálásánál előnyben kellene részesíteni a hosszabb távú együttműködésre vállaik ozókat. Javaslóim ezt azért is, mert a jól működő kooperációs tevékenység elősegítheti, meggyorsíthatja a közös vállalatok létrejöttét is. Tisztelt Országgyűlés! E gondokra azért kívántam a figyelmet felhívni, hogy azok megszüntetésével, a megoldást biztosító folyamatok gyorsításával is segítsük a törvényjavaslatban megfogalmazott célkitűzések sikeres megvalósítását, amelyért legjobb tudásunk szerint tevékenykedni mindannyiunk kötelessége lesz a későbbiek során. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.28—16.48. — Elnök: Sarlós István.) ELNÖK: Bejelentem, hogy szólásra következik dr. Karvalits Ferenc, Zala megyei képviselőtársunk. DR. KARVALITS FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Több mint két éve a jövőalakítás, a jövő megragadásának terhével élünk együtt és annak ellenére, hogy a tervezés munkájának máskor sem könnyű feladatainak a körülményei váltak nehezebbé, a népgazdaság VII. ötéves tervt Örvénytervezetét mégis olyannak tekintem, amely a politikai, közgazdasági gondolkozás nagyen értékes, tudományos megalapozottságú, felelős dokumentuma. Elfogadását javaslom azért is, mert kereste és meggyőződésem, nemcsak kereste, hanem meg is találta a lehetséges legteljesebb összhangot azzal a politikai programmal, amit az ország lakossága nemcsak megismerhetett, hanem el is fogadott a XIII. kongresszus társadalmi, gazdaságfejlesztési célkitűzéseiben. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok, a szóbeli előterjesztés meggyőző erővel bizonyította számunkra azt, hogy bármennyire óhajtanánk mást, tudomásul kell venni, hogy a gazdasági növekedésnek még ezt a küszöbét is gyötrelmesen nehéz átlépni, és az intenzív fejlődés kibontakoztatásának folyamata a vártnál elhúzódóbb, amiért az előttünk álló évek terveit továbbra is áttérési tervnek kell elfogadnunk. Amikor ezt megszavazzuk és azonosulunk vele és végrehajtásáért dolgozni akarunk, ugyanakkor a kormánynak, de mondhatom, valamenynyiünknek azt is kell érzékelni, hogy azoktól a határértékektől, ami a növekedés dinamikáját, a belső felhasználás tervét, a beruházásokra fordítható eszközök nagyságát, az életszínvonal emelkedésének tervezetét illeti, ezektől lefelé eltérni komoly, ma még talán eléggé be sem látható következményekkel lehet csak. A törvényjavaslat alapvonása számomra, hogy a gazdasági, társadalmi viszonyok változó követelményeivel összhangot teremt. Számomra a terv sokoldalú közgazdasági és pénzügyi megalapozottságával azonos értékű annak társadalompolitikai végiggondolta ága is. Indokoltan nevezhetném tehát a tervet a népgazdaság terve helyett akár a magyar társadalom, a gazdaság középtávú tervének is. A tervezetnek olyan három kérdését kívánom megemlíteni, amelyek korábbi fórumainkon erőteljesebben vetődtek fel, ezáltal a szélesebb politikai és szakmai közvélemény által is megerősítettek, másrészt megegyeznek részben azokkal a gondolatokkal, amelyek az ország egy másik szögletéhez, Szabolcshoz kötődnek. Bíró Miklós által említettekkel azonos. Én gondolatunk azonosságában is azok hitelességét vélem felfedezni. Bebizonyosodott, hogy bármennyire is törekszünk az anyagi és szellemi javak igazságos elosztására, a megszerzés esélyeinek kiegyenlítettebb lehetőségére, fejlődésünknek természetes velejárója, hogy kialakulnak a társadalomban olyan hátrányok is, amelyeknek az a jellemzője, hogy az egyének többsége, a társadalom egyes csoportjai saját hibájukon kívül kerülnek azokba, hátrányaikat fölszámolni önerejükből képtelenek, a nehézségükből való kivezetés társadalmi és közösségi gondoskodást igényel. Ez adja számomra az időszerűségét és indokoltságát, és mondhatom azt is, hogy elkerülhetetlen szükségességét annak a programnak, amelyről a tervezet 70. § (1) bekezdése rendelkezik, amely a gazdasági fejlődésben elmaradt térségek felzárkóztatását hivatott szolgálni. Ma már igen sok objektív összefüggéssel és ténnyel igazolható, hogy e hátrányok a térségekben élők szorgalmától, tehetségétől, munkájától függetlenül jöttek létre és saját erőforrásaikból, erőfeszítéseikből még hosszú távon sem lehet garantálni a felzárkózás esélyét. Nagyon helyes tehát, hogy felismerte ezt a kormány, ennek alapján már a tervidőszakban kibontakozhat egy célirányos, komplex program, amely hozzájárul az