Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

247 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 248 Választókerületem, Szentendre és Pomáz agglomerációs települések. Az agglomeráció sok gondjával és bajával, melyek nagyrészt abból adódnak, hogy az ország különböző helyeiről összekerült lakosok régi értékrendje, kapcsolatai megváltoztak, az újak pedig még nem alakultak ki. Ezért így gyakoribb az elmagányosodás, az alkoholizálás, a beilleszkedési zavarok. Az egészséges életmódra nevelésben, az egészségnevelésben szintén hasonló szerepe van a közösségeknek. Első helyen kellene megemlítenünk a család szerepét. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy a mai társadalom munkatempója, életritmusa mellett a család ezt a szerepet teljes egészében felvállalni nem tudja. A második fontos közösség a munkahelyi közösségek. Tudvalévő, hogy Magyarország élen jár a munkahelyeken eltöltött idő vonatkozásában. De azt is tudjuk, hogy az igazi munkahelyi közösségek nem mindig és nem mindenütt alakultak ki. A harmadik nagyon fontos terület a szabadidős tevékenység. Itt, és az előbbi kategóriákban is támogatnunk kell minden olyan közösséget, klubot, egyesületet, társaságot, amely hasznos időtöltést nyújt tagjainak, úgy a tagoknak, . mint a társadalomnak. És visszatartja főleg a fiatalokat az aluljáróktól, a galeriktól, a deviáns magatartástól. El kell érni, hogy a társadalmi és tömegszervezetek is fokozatosan és pontosabban beillesszék jövőbeni programjukba a lakosság egészségkultúrájának növelését. Mert ezeket a feladatokat, amit ez az ötéves terv és a későbbiek is megfogalmaznak, csak egy egészségesebb generációval tudjuk végrehajtani. Tisztelt Országgyűlés! A második gondolat a Dunakanyar és az idegenforgalom kapcsolatáról szól. Pontosabban a jobb part, Szentendre, Visegrád, Leányfalu problémájáról, de elképzelhető, hogy hasonló gondokkal küzd a másik Duna-parti rész, sőt az ország más üdülőterülete is. Jelenleg Szentendrén és környékén évente körülbelül kétmillió turista fordul meg. Mi, akik ebben a körzetben lakunk, alapvetően büszkék vagyunk erre. De jobb, ha azt is elgondoljuk, hogy Szentendre 18-20 ezer és a körzet 60 ezer lakos ellátására rendezkedett be. Elképzelhetjük, hogy milyen feszültséget okoz a nagy létszámú idegenforgalom a helyi lakosság ellátásában. A távlati településfejlesztési program mind belföldi, mind a külföldi idegenforgalom vonatkozásában növekedést irányoz elő erre a területre. A szűkebb anyagi lehetőségek miatt várhatóan növekszik a fővárosból idelátogatók száma, de növekszik várhatóan a gabcsikovo—nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos turista- és átmenőforgalom is. Ahhoz, hogy Szentendre és környéke kultúráltan fogadhassa vendégeit, és a helyi lakosság is jól érezze magát, mint vendéglátó, nagyobb anyagi erőre van szükség. A város vezetőinek elképzelései és a helyi lakosság kezdeményezései úgy érezzük, hogy ehhez kevesek. Az új tanácsi pénzügyi rendelkezések sem biztosítják a szükséges pénzösszegeket, nem teszik érdekeltté a területet a fogadóképesség feltételeinek javításában. E térség fejlesztésével foglalkozott a legutóbbi napokban az Országos Idegenforgalmi Tanács is. Reméljük, a fejlesztések során sikerül öszszehangolni a körzet lakosságának és az idegenforgalomnak az érdekeit, és elérjük, hogy Szentendre és a Dunakanyar jobban részesedjen az idelátogatókból, a turizmusból. A VII. ötéves tervjavaslatot elfogadom, s képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kócza Imre Heves megyei képviselőtársunk szól. KÓCZA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Valamennyien tapasztalihattuk, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazottak nem oldanak umeg több olyan gondot, mely eddigi munkánk során is feszültséget okoztak. Ezek a továbbiakban is velünk együtt fognak élni. Ennek ellenére áttanulmányozva a törvényjavaslatot, a hozzáfűzött indoklást, a jelenlegi körülmények ismeretében is a lehetőségek alapján a magam részéről a VII. ötéves népgazdasági tervjavaslatban megfogalmazott célkitűzésekkel egyetértek azzal, hogy körülményeink alakulásától függően — ilyen értelemben a terv egyébként is nyitott — folyamatosan keresnünk kell tovább azoknak a feltételeknek a megteremtési lehetőségét, melyek révén a megmaradt feszültségek feloldhatókká válnak, és a gazdaság fejlődése gyorsabb pályán elindulhat. Enélkül gondjaink tovább nőhetnek. A továbbfejlesztett ipari blokk-koncepció, de a VII. ötéves tervtörvényjavaslat is részletesen foglalkozik az ipar feladatával, melynek megvalósítása nélkülözhetetlen a népgazdasági terv egészének sikeres megvalósításához. Külön kihangsúlyozásra került a feldolgozóipar szerepe. Mivel a fejlesztési lehetőségeink, főleg az első két évben erősen korlátozottak, reálisan a jelenleg meglévő technikai bázisra alapozhatunk, és a gazdálkodás különböző területein meglévő tartalékaink feltárásával, mobilizálásával kell biztosítani a gazdasági fejlődés kibontakozásának megindítását. A gazdálkodás tartalékainak említése általá'ban igen eltérő véleményeket szokott kiváltani. A tartalékok létezését ugyan senki sem vitatja, mértéküket és a mobilizálás lehetőségét már annál inkább. Mire gondolok ezzel kapcsolatban? Az elvi egyetértés ellenére sem tudtunk eddig érdemi eredményt elérni a meglévő és még elfogadható technikai színvonalat képviselő, de átmenetileg vagy tartósan terheletlen kapacitások hasznosításában. A gazdasági munkaközösségek belépése helyenként javította ugyan az eszközkihasználás hatékonyságát, de ez nem tekinthető általánosnak. A szűkös beruházási lehetőségek időszakában még fokozottabb jelentősége van annak, hogy az olyan kapacitásokát, melyeket a tulajdonos gazdálkodó szervezet nem tud hatékonyan működtetni, szükséges lenne az eddigiektől gyorsabban átirányítani a megfelelő hatékonysággal dolgozó vállalatokhoz, szövetkezetekhez, ahol esetleg a bővülést az alacsony beruházási lehetőségek nem biztosítlak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig nem elég az a gazdasági ösztönzés, kényszerítő erő, amelyik