Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

245 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 246 költségvetés-tervezetről. Tiszteletre méltónak tartom az élet minden területét érintően a törekvést a felzárkóztatásban annál inkább, mert a következő tervidőszak sem lesz könnyű. Nagyon sokirányú és sokrétű feladat megfogalmazódott, amit meg kell oldani. Elkerülendő azonban az a veszély, hogy az erők és az anyagi lehetőségek szétforgácsolódjanak. A megyénkben én kulcskérdésnek tartom a foglalkoztatási gondjaink enyhítését és az infrastruktúra, vagy legalább is egy részének megkülönböztetett fejlesztését, ezért ezek lennének az elsődlegesek, amiket mindenképpen meg kellene oldani. Teljesülésük szükségessé teszi a központi kiemelt támogatást —, ami korábbi, különböző szintű egyeztetések során már felvetődött —, valamint azt, hogy az említett feladatok megoldásának előmozdítása érdekében az állami gazdaságirányítás differenciált eszközrendszert alkalmazzon. Magyarázatképpen hadd mondjam el, hogy a születések kedvező alakulása ellenére ismét a fogyó megyék sorába tartozunk. A foglalkoztatási gond 'megoldásának felvetésénél gondolom, egyértelműen ki kell mondanunk: nem cél az, hogy a munkaerő a megyéből elmenjen és az ország más részén olyan feszültségeket okozzon, mint korábban, amit a mai napig nem tudtunk megszüntetni. Az ipari vezetés elképzeléseivel összhangban el kell érnünk azt, hogy az ember és a technika találja meg egymást. A meglévő üzemek lehetőség szerinti fejlesztésével és a további ipartelepítéssel lehet a feladat jelentős részét megoldani, de itt figyelembe kellene venni a termelőszövetkezeti melléküzemágak, ipari tevékenységének fejlesztését, illetve a továbbiak létesítését is. A megyei tanács és egyes községek, ahol legsúlyosabb gond a foglalkoztatás, a rendelkezésre álló pénzeszközeikből is támogatnák a feladat megoldását. Szeretnénk megfelelő társai lenni a jó kezdeményezéseknek. Az infrastruktúra fejlesztésének szükségessége szoros kapcsolatban van a foglalkoztatási gond megoldásával, valamint a megye gazdaságának fejlődésével. A teljesség igénye nélkül egy témát emelnék ki, s ez a telefonhálózat fejlesztésének szükségessége. A száz lakosra jutó beszélőhelyek száma a megyében 4,5, az országos átlag, mely nemzetközi összehasonlításban igen rossz, 13. Gondjaink megoldásában a posta vezetése (megértő magatartást tanúsít, mely érezhető a VII. ötéves terv körvonalazott fejlesztési elképzeléseiben. A fejlesztések jelentősen javítják a megye egyes városainak távközlési helyzetét, viszont a megye többi településén élő lakosság továbbra is századelejei, kézikapcsolású, múzeumba való telefonközpontjain keresztül nagyon alacsony szintű szolgáltatást kap. Meg kellene vizsgálni az elképzelt fejlesztésekkel együtt ezek automatizálásának megoldását is. Befejező gondolatként szeretném elmondani, hogy nekünk is, akik Szabolcs-Szatmár megyében élünk, — dolgozzunk bármilyen területen vagy munkakörben —, nagyon sok a tennivalónk. Szervezettebben, fegyelmezettebben, minőségileg sóikkal jobban, és máshogy kell dolgoznunk, hogy céljainkat elérjük. A VII. ötéves terv teljesítéséhez még nem minden feltétel biztosított, de a meggyőződésünk az, hogyha a tervciklus első napjától az elmondottaknak megfelelően végezzük a munkát, a tervet minden részében teljesíteni lehet, illetve kell mindanynyiunk érdekében. Ehhez az erőt próbáló munkához kívánok képviselőtársaimnak és a jelenlevő vendégeinknek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, békés új esztendőt. A tervet elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Juhár János, Pest megyei képviselőtársunk. DR. JUHÁR JÁNOS: Kedves képviselőtársak! Hozzászólásomban két gondolattal szeretnék foglalkozni. Az első gondolat saját szak^ mámmal, az egészségüggyel kapcsolatos, a második választókerületemmel, Szentendrével foglalkozik. A lakosság egészségi állapotának javításánál lényeges, hogy a mai generációval is foglalkozzunk, de ennél sakkal fontosabb, hogy az ifjúság, a fiatalság egészséges életmódra nevelését tűzzük ki célul. Ha fiatal korban nem alakul ki a sport, a mozgás, a szabadidő hasznos eltöltésének igénye, a természetjárás, tehát maga az egészséges életmódra való törekvés, akkor ezt idősebb korában megoldani már sokszor szinte lehetetlen. Mint Faluvégi elvtárs szóbeli tájékoztatójában is hallottuk, de az országgyűlés anyagában is szerepel, hogy a következő ötéves tervben és tervekben kiemelt jelentőséget tulajdonítunk ismételten a prevenciónak. Ez csak abban az esetben lehet eredményes, ha ezt új tartalommal töltjük meg. Szerintem a preventív szemléletmód és a preventív tevékenység eddig azért nem volt elég hatékony, mert nem vette figyelembe kellőképpen a lakosság, a társadalom réteg- és életkori sajátosságait. Vegyük például a fiatalságot. Mert legyen bármilyen okos, tudományosan megfogalmazott programunk, amely az egészségneveléssel foglalkozik, nem lehet eredményes, ha nincs az ifjúság, a fiatalság gondolkodásmódjához igazítva. Mindezt úgy kell megfogalmaznunk, bemutatnunk, hogy azzal a fiatalság azonosulni tudjon. Miért nem lehetne jó értelemben vett divat az egészséges életmód, vagy az ehhez vezető út? Fel kellene használni a reklám, a propaganda, a tömegkommunikáció, a művelődésügy segítségét, hogy a nevelés a mai kornak, a mai fiatalság igényeinek megfelelően történjen. Csak abban az esetben érhetjük el, hogy javuljon a lakosság mai, de főleg a későbbi generációk egészségi állapota, ha gyökeres életmódváltoztatást érünk el. Ebben elsődleges szerepe az egyénnek van. Ezt hangsúlyozta az előttem szóló orvos képviselő kolléganő is. Én ebben nemcsak az egyén szerepét hangsúlyoznám, hanem az egyén érdekeltté tételét saját egészségének megőrzésében. De hangsúlyoznunk kell a közösségek visszatartó erejét is. Ezzel kapcsolatban egy választókerületi példával szeretnék élni.