Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

229 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 230 Tisztelt Országgyűlés ! Gazdaságpolitikánk és a terv megvalósításának fontos feltétele a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztésének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési feltételeinek javítása, s ennek révén gazdaságunk jövedelemtermelő képességének javítása áll. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése önmagában is jelentős lépéseket tartalmaz. Hatása azonban nem marad a szűkebben vett gazdaság területén. A gazdaságirányítás fejlesztésével változik a központi gazdaságirányító szervek és vállalatok közötti munkamegosztás, bővül a dolgozók rendelkezési és döntési joga a rájuk bízott vállalati eszközök és vagyon fölött; új érdekegyeztetési mechanizmusok alakulnak ki; mindezek igénylik a politikai intézményrendszer fejlesztését és korszerűsítését is. Társadalmunk demokratikus vonásai erősödnek, jól érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkormányzata lehetőségeinek bővítésére hozott intézkedések. A vállalatok önállóságának növekedése újszerű feladatokat állít a helyi vállalati, társadalmi szervezetek elé. Hazánkban a kibékíthetetlen osztályellentétek időszaka a történelemé, a múlté. De a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is léteznek különféle, egymásnak sokszor ellentmondó érdékek. Ezek felismerése, ellentéteik feloldása, a lehetséges összhangjuk megteremtése a politikai vezetés és irányítás egyik legfontosabb és legösszetettebb feladata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának, módszerének a megújítását is igényli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor, ha az előrevivő folyamatok kibontakozását a szűkös anyagi lehetőségek, vagy tőlünk nem függő okok korlátozzák. De a közhangulatot irritáló tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás vagy a végrehajtás hibái, a következetlenségek akadályozzák. Ez méginkább aláhúzza a káderpolitikai munka feladatait és felelősségét abban, hogy a társadalom érdekét értő és kénviselő, a társadalmi várakozásoknak megfelelő, a jelen és a jövő követelményeit kielégíteni kénes vezetőket megtaláljuk és megfelelő helyre állítsuk. Gazdasági feladataink eredményes megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fegyelmezett, okosan szervezett, jó minőségű munka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem használjuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglaltságokat, különböző becslések és számítások szerint a munkaidőalap egyötöde, egyhatoda elvész a termelésből. Ennek okai összetettek. Ezért a munkafegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályozási teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségi, szervezési intézkedéseket, valamint szemléletváltozást eredményező politikai és ideológiai munkát. Változásokra van szükség az ünnepnaook körüli munkarend kialakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási-rehabilitációs gyakorlatban, a munkaügyi viták eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybe vételi lehetőségének bővítésében, a különféle társadalmi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, éppen ellenkezőleg: a munka jobb kihasználása, a termelés ésszerűbb szervezése útján az elosztható jövedelem növelését, így a dolgozók érdekét szolgálja. A társadalom és a gazdaság irányításának minden szintjén már a legközelebbi jövőben megfelelő program alapján, meg kell tenni a szükséges lépéseket. Tisztelt Országgyűlés! Rövidesen szavazunk a VII. ötéves tervjavaslatról. A tervjavaslatot véleményező előzetes viták inkább kritikusak, kételkedők, mint elismerők vagy dicsérőek voltak. Illették ezt a javaslatot „araszolva előrehaladás", a „restrikció folytatása" tervének, amely nem jelöli meg a dinamizáláshoz vezető kitörési pontokat, és így tovább. A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos fordulatot, mert ennek nem teremthetők meg a feltételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítani és amit lehet teljesíteni. Ez a fejlődés lényegében megfelel a szocialista és a fejlett tőkés országok többsége által elgondolt átlagos növekedésnek. De hogy milyen ütemű és léptékű lesz a felemelkedés, az mindannyunktól, a teljesítésben résztvevő milliók munkájától függ. Éhhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósítani. A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, ha a Tisztelt Országgyűlés meggyőződéssel fogadja el és vallja sajátjának a VII. ötéves tervet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Csipkó Sándor, Bács megyei képviselőtársunkat illeti a szó. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Előző ülésünkön egyik képviselőtársunk úgy indította beszédét, hogy kormánypárti. Én is az vagyok, hát ezt nem nagy bátorság kijelenteni. Mit értek alatta? A velem szemben ülő, tőlem jobbra és balra elhelyezkedő képviselőtársaim nem különböző pártok programjával kerültek ide megválasztásra, hanem egy program vállalásával a Magyar Szocialista Munkáspárt programjának megvalósítását, annak terhét vették magukra és úgy kerültek ide. Választottak bennünket. Az eredetileg jelöltéket és a később, a választók által jelölteket is. Ebben a teremben, ha visszásságokat, a kormányzati munkában nekünk nem tetsző, vagy a lakosságnak nem tetsző dolgokat tapasztalunk, úgy gondolom, nekünk kell megtenni a jelzéseket, mert más helyettünk ezt nem teszi meg — helyzetünkből eredően. Tehát én annak a kormánynak a pártján vagyok, amelyik a jelzéseket fogja és munkájában hasznosítja. A kormány rendeletekkel és szabályzókkal irányít. Sok vita van arról, hogy a szabályzók gyorsan változnak.