Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

201 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 202 foglalása kialakításában az ad-hoc bizottság értékeléseit és javaslatait is figyelembe vehette. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a külső szakértők bevonását azért tart szükségesnek, mert tudományos kutatók közreműködése nélkül ma már egyetlen fejlett országban sem készülnek gazdaságpolitikai cselekvési rendszerek sem a kormányzati sem a törvényhozói szférában. A terv- és költségvetési bizottság tagjai a viták során elismeréssel szóltak azon gazdasági eredményékről, amelyeket az állandóan nehezedő külső feltételek közepette a VI. ötéves terv megvalósítása során elértünk. Hiszen fizetési mérlegünket nemcsak az eladósodás, a hitelválság, a magas kamatok, romló cserearányok és korlátozott importlehetőségek veszélyeztették. Méltányolták a bizottság tagjai a fajlagos energia- és nyersanyag-takarékosságban elért eredményeket is, noha a kezdeti lendület itt annak ellenére megtört, hogy a megtakarítások érdekében jelentős beruházások valósultak meg. Utaltak a bizottsági üléseken felszólaló képviselőtársaink arra is, hogy bizonyos területeken számottevő strukturális javulást értünk el, így például az atomenergia növekvő súlyával az energiatermelésben, az idegenforgalmi struktúra fokozott kiépítésében, valamint a mikroelektronikában, amelyekről Faluvégi elvtárs is szólt. Elismeréssel nyilatkoztak a hozzászólók arról a nyitottságról és rugalmasságról is, amellyel a gazdasági vezetésünk a kedvezőtlen és váratlan fejleményekkel szembenézett. Nyilvánvaló, hogy erre a kényszerhelyzetben megszületett rugalmasságra és nyitottságra a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszen egy, a világpiaci fejleményeket széles kölcsönhatásaiban figyelembe vevő tervezési rendszerben nem lehet pontosan előrelátni azon helyzeteket, amelyek 180 nemzeti gazdaság, a multinacionálisok, a szupracionálisuk különböző érdekeinek, helyzeteinek és döntéseinek kommulációja folytán keletkeznek. Ilyen körülmények között az előrelátás hiányát rugalmassággal kell helyettesíteni, ami nemcsak mozgékony döntési rendszereket, hanem a világpiacra jól reagáló rugalmas institucionális rendszert is kíván. Az életszínvonalat, amint arról Faluvégi elvtárs is szólt, nem sikerült megőrizni, de így is elismeréssel kell szólni azokról a nagy erőfeszítésekről, amelyeket a kormány és a gazdaságpolitika annak érdekében tett, hogy az ellenállhatatlan erővel betörő kedvezőtlen hatásokat moderálja és ellensúlyozza. Nagyon gazdag és hatalmas tradíciókkal és erőforrásokkal rendelkező országok sem tudták elkerülni a tömeges munkanélküliséget, a költségvetési kiadások lefaragását, a szociális szolgáltatások csökkentését. Egyes országokban pedig a válságot egyenesen az import és a lakosság terhére akarták megoldani, ami a felföldi piac dezorganizálódására vezetett. Természetes és jogos, hogy az országnak és azon belül bizonyos rétegeknek divatos kifejezéssel élve más elvárásai vannak, de aligha igazságos és ésszerű a kormánytól azt követelni, hogy a kedvezőtlen hatásokat teljesen megállítsa az országhatárnál. Helyeselték a bizottság tagjai azt is, hogy a kormányzat ilyen sok társadalmi vitára adott lehetőséget és biztosak abban, hogy a sok vita mindkét fél számára hasznos volt, hiszen a különböző elgondolások révén a terv gazdagodott, a közvélemény pedig reális képet kapott a gazdasági helyzetről, illetve az abban rejlő lehetőségekről és korlátokról. Rámutattak végül a bizottság tagjai arra is, hogy a cselekvési programnak a tervezés gyakorlatába történő bevezetésével, a koncepció és a közvetlen cselekvés közötti szférába hatoltak be, amit szükséges és nagyon értelmes fejleménynek minősítettünk. A továbbiakban engedjék meg, hogy a különböző bizottságok képviselőinek, vezetőinek azon megjegyzéseit és javaslatait, aggályait foglaljam röviden össze, amelyeket azok megfontolásra és továbbgondolásra ajánlanak az országgyűlésnek. Pesta László, az egészségügyi bizottság elnöke különösen a diagnosztika és terápia szempontjából egyaránt fontos műszerek problémájára, valamint a vidéki kórházak rekonstrukciójával összefüggő kérdések jelentőségére hívta fel a figyelmet. Bognár Rezső, a kulturális., bizottság elnöke, a szakemberszükséglet tervezésével kapcsolatos hiányosságokat tette szóvá, a közoktatási nevelési kérdések jelentőségét hangsúlyozta a műszaki-technikai előrehaladás szempontjából. Straub F. Bruno, a környezetvédelmi bizottság elnöke, az úgynevezett közműolló nyílásával kapcsolatban a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti szoros összefüggésekről szólt, valamint a felhalmozási adó elengedésére terjesztett elő javaslatot környezetvédelmi 'beruházások esetén. Stadinger István, az építési és közlekedési bizottság elnöke, különösen az építőipari struktúra és a szükségletek közötti ellentmondás kérdéseit tette szóvá, valamint a fővárost megkerülő MO autópálya és Budapesten egy új Duna-híd feltétlen megépítését javasolta. BÖlcsey György, a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a külföldön történő építkezések megszervezésével kapcsolatos hiányosságokról szólt. Hellner Károly, a kereskedelmi bizottság titkára, az idegenforgalmi alap szerepének növelését javasolta, valamint a működő tőke importjával összefüggő kérdéseket vetett fel. Dr. Gágyor Pál, az ipari bizottság képviselője, részletesen ismertette az ipari bizottság előkészítő munkáit a tervjavaslattal kapcsolatban; hiszen az néhány héttel ezelőtt az ipari blokk koncepcióját is megvitatta. Utalt továbbá az iparra háruló feladatok súlyosságára a feldolgozó ipar különleges szerepére az exportban, valamint a tudományos forradalom kibontakoztatásában előállott fáziskésésre. Javasolta végül, az ipari szerkezet átalakításával összefüggő gazdasági, technológiai és egyéb problémák megvitatását az országgyűlés plénumán. Mátyus Gábor, a mezőgazdasági bizottság titkára, a mezőgazdaság által felhasznált anyagok és eszközök drágulását tette szóvá, valamint a szarvasmarha-tenyésztés ösztönzésének többéves rendszerbe történő áttételét javasolta. Az Országos Tervhivatal elnöke válaszában kifejezésre juttatta, hogy a bizottságok által felvetett javaslatok és elgondolások nemcsak a vitát gazdagítják, hanem bizonyos esetekben a