Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-4
203 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 204 tervbe is még beépíthető, más esetekben olyan elemeket tartalmaznak, amelyeket a kormány további munkájában különböző formában hasznosítani tud. Az összevont bizottsági ülés az OT elnökének válaszát tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság hosszú és a legkényesebb kérdésekre is kiterjedő vita során arra a konklúzióra jutott, hogy a tervet elfogadásra ajánlja az országgyűlésnek aibból kiindulva, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi helyzetében a javasoltnál nagyobb növekedési ütem és export tervezése nem lenne reális. Továbbra is nyugtalanító azonban a tervben szereplő növekedési ütem megvalósítása, és exportnövekedés biztosítása esetén a magyar gazdaság világgazdasági pozíció térvesztése tovább tart, tekintettel más országcsoportok erőteljesebb növekedésére és várható piaci előretörésére a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár. Ez a veszély abban az esetben volna elhárítható, ha a gazdaságban szelektívebb cselekvési és erőteljesebb exportorientációt tudnánk megvalósítani. Szelektívebb cselekvési rendszerre azért is szükség lenne, mert a különböző típusú egyensúlyi hiányok fenyegetése miatt a makrogazdaságban változatlanul szükség van és lesz a jövőben is bizonyos fékezésre, az egyensúlyhiányt előidéző tényezők kiküszöbölése viszont ösztönzést kíván, mert a hosszú távú cselekvési rendszerbe tartozik. Az adott helyzetben nyilvánvaló, hogy az Ösztönzés csak exportorientált lehet, miután az import fékezésével az egyensúlyhiányt kiváltó okok sohasem szüntethetők meg. A szükséges cselekvés, halogatás, vagy éppen elmulasztása esetén azonban tovább folytatódik az a folyamat, amely a KGST-ben csak alacsony forgalmi növekedést tesz lehetővé, a konvertibilis, elsősorban a nyugati kereskedelemben pedig térvesztést és terms of trade romlását okozza. örömmel értesültünk a sajtóból, hogy a KGST-országok felsőszintű értekezlete összhangban az új követelményekre, új elvekre helyezi a hangsúlyt, az egymás közötti gazdasági együttműködésben, erre egyébként még visszatérek, de ez olyan időigényes folyamat, amely nem hoz azonnali eredményeket, amellett, hogy szintén exportorientációt és szelektivitást feltételez. A versenyképesség biztosítása nemcsak vállalati probléma, mert annak határozott makrogazdasági feltételei is vannak. Jelenleg a tőkés export nagyobb 'kockázatát, minőségi követelményeit és nagyobb jövedelemigényét a lineáris szabályozási rendszer nem mindig tudja figyelembe venni. A nyereséges vállalatoktól elvont anyagi eszközök jelentős részét az alaphiányos és veszteséges vállalatok támogatására kell fordítani. Nem élveznek az exportáló vállalatok vámkedvezményeket és imüortpreferenciát, noha ezek a módszerek a GATT-ban is megengedettek. Általában az a helyzet, hogy a gazdaságilag fejlett országok ma különböző formák között inkább az exportot támogatják, mint a belső piacot védik. Beruházási politikánkban még kevés az exportorientált fejlesztés. Nyilvánvalóan ezzel is összefügg az a körülmény, hogy az új termékek hányada annyira alacsony és a termékváltás lassú a magyar exportban, évi 3—4 százalék. A mai vállalatok versenyképességét a fejlett országokban új tudománypolitika támasztja alá, amely az egyetemeken és állami kutató intézetekben koncentrálódó alapkutatások támogatása mellett az alkalmazott és fejlesztési kutatásokat a termelésig viszi el. Tervezési, irányítási, műszaki vállalkozók értékes szolgáltatásaikat a termelő vállalatoknak, műszaki és fejlesztő társaságok vállalják speciális termékek tervezését és kezdetben termelését. Bizonyos értelemben a fejlesztési kutatás a kereslet-kínálati hatásoknak is kitett iparrá vált, helyettesítve a korábbi vertikális integrációt. Növekvő szerepe van és lehet a kereskedelempolitikának a versenyképesség feltételeinek biztosításában, a külső erőforrások bevonásában, valamint új piacunk belépésének előkészítésében. A versenyképesség feltételeinek e vázlatszerű, és hézagos felsorolására azért volt szükség, hogy érzékeltessük, hogy milyen nehéz feladatot jelent vállalataink számára az a külső verseny, ami gyakran multinacionálisokkal, ultranacionálisokkal vagy a különböző tőkés kormányok által különböző formában támogatott kis- és középvállalkozásokkal folyik. Különösen nehézzé teszi ezt a versenyt, az, hogy nálunk ilyen jellegű exporttámogatási rendszer még nincsen, s vállalataink a világpiacon közismerten kevés tapasztalattal rendelkeznek. Ezzel összefüggésben utaltunk arra, hogy a külgazdasági problémák kezelésében a szükséges fordulat még nem történt teljesen meg, azaz a szó konkrét gazdaságpolitikai értelmében még nem váltunk exportorientált gazdasággá. Értelmiségi közvéleményünk egy része hajlamos arra, hogy a versenyképességet kizárólag vagy elsősorban műszaki paraméterekkel mérje. E mérési rendszer azonban sem a valóságos viszonyokkal, sem a világpiac értékítéletével nincs összhangban. A versenyképességhez ugyanis a termék minőségén kívül, a technikai váltás, a szolgáltatások, az áruutánpótlás, a potenciális vásárlókkal való foglalkozás, az eladási képesség, valamint a szóban forgó vállalkozások vagy nemzeti gazdaságok megítélése is hozzá tartozik. E megállapítás helyességét olyan eladás-vételi, tehát kereskedelmi tapasztalatok is igazolják, amelyek azonos műszaki paraméterekkel rendelkező gépek import és export árai között a magyar gazdaságban 20 százalékos különbség mutatkozik az előbbiek javára. A magyar vállalatok értékesítési árainak összevetése, a versenytársak által elért árakkal azonos (már nem műszaki paraméterek alapján), még az említett 20 százaléknál is lényegesen nagyobb különbséget mutat, ami annyit jelent, hogy az exportbevételek emelése nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi probléma, hiszen szélsőségesen megfogalmazva, a jelenlegi árumennyiséggel is elérhető lenne a külkereskedelmi egyensúly versenyképességünk javításával. A mennyiségi megoldás egyébként az összefüggések szempontjából is elképzelhetetlen importszenzitív gazdaságban, hiszen az export mennyiségi emelkedése esetén az elkerülhetetlen import növekedéséhez szükséges deviza menynyisége gyakran meghaladja a többletexport ál-