Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1295 Az Országgyűlés 20. ülése, li az, hogy átalakuljon, korszerűsödjön a termékszerkezet. Ebben egyidejűleg és egymással szoros kölcsönhatásban két módon kell előretörnünk. A meglévő ágazati és termékszerkezet keretein belül javítanunk kell a termékek minőségét és korszerűségét, egyidejűleg csökkentve a fajlagos anyag-, energia- és munkaráfordításokat. Ez elsősorban a gazdálkodó szervezetek feladata, hiszen több tíz vagy százezer kisebb-nagyobb változtatásról, ésszerűsítésről van szó. Egy-egy új termék, új • technológia bevezetése, egy-egy részfolyamat gépesítése, a vállalatok közötti együttműködés legcélszerűbb formáinak megválasztása, a termelési fegyelem, a minőségi követelmények megtartása nagy tartalékot jelent a hatékony gazdálkodás szempontjából. A központi szerveknek ebben az a feladatuk, hogy az érdekeltség erősítése és fejlesztése révén ehhez megfelelő gazdasági szabályozást és környezetet hozzanak létre. Az előretörés érdekében ugyanakkor a központig kormányzati programoknak és a kutatási főirányoknak segíteniük kell kifejleszteni és arányaiban növelni a műszakilag fejlettebb, a csak nagyobb szakképzettséggel termelhető és jobb exportlehetőséggel kecsegtető termékcsoportokat, technológiákat. Meggyőződésünk, hogy a gazdaság ott működik jól, ahol a kormányzati törekvések a tudomány eredményeire, a vállalatok aktivitására, a piacok természetére és várható igényeire egyaránt támaszkodnak. Az előrehaladást segítő legfőbb szerkezeti változtatásokra a hosszú távú tervezés keretében olyan elgondolásokat dolgozunk ki, amelyek kijelölik a fő irányokat. Megvalósulásuk feltételeit a középtávú népgazdasági és vállalati tervekben kell kimunkálnunk. A távlati szerkezetpolitikában kijelöljük a műszaki és technológiai haladás súlypontjait, s ebben szerepet kell kapniok a fő arányokra, az áttörési pontokra, a visszafejlesztendő tevékenységekre vonatkozó és a húzó a piaci réseket kihasználó elgondolásoknak is. Több mint egy éve formálódik az a távlati iparpolitikai elképzelés, amely hosszabb távra kívánja meghatározni az iparfejlesztésben követendő irányokat. Az erre vonatkozó elgondolások a következő hónapokban kerülnek az illetékes vezető testületek elé. Ennek az elemzésnek és programnak nagyon nagy fontosságot tulajdonítunk, hiszen az ipar adja — az élelmiszeripar nélkül számítva — nemzeti jövedelmünk felét, exportunk nagyobb hányadát, még ezekben a nehezebb években is. Ami a szerkezet-átalakításban a rövidebb távú teendőinket illeti, most a műszaki fejlesztés középpontjába az exportképesség fokozását kell állítanunk. Ezért elsősorban a gépipar termékszerkezet korszerűsítésében kell előrelépnünk, szem előtt tartva a külföldi piacoknak, köztük a KGSTországok piacainak átalakuló igényeit. Figyelembe véve a jelenlegi és várható külső feltételeket, az is fontos feladatunk, hogy az alkatrészeknek, a közbülső termékeknek és a fehérjetakarmánynak gazdaságunk mai fejlettségéhez képest aránytalanul nagy behozatalát — ott, ahol az ésszerű és gazdaságos — hazai termékekkel, termeléssel helyettesítsük. Az anyagok, a félkész termékek és az alkatrészek importja az összes nem rubel elszámolású behozatalnak több mint 60 százalékát teszi ki. . június 23-án, csütörtökön 1296 Ezen belül is az utóbbi években gyorsan növekedett az alkatrészek behozatalának aránya. Különösen ezek az import-termékek azok, amelyek a vállalatok jobb együttműködése útján és a szocialista országokkal kooperálva gazdaságosan és megfelelő minőségű termékekkel helyettesíthetők, s amelyek révén ebbéli gazdasági függőségünk enyhíthető. £A kormány kiértékelte a központi fejlesztési programok végrehajtásának tapasztalatait is. Arra a következtetésre jutott, hogy kevesebb, de hatásosabb programra van szükség, ezért egy-két programot befejezünk, illetőleg átalakítunk. A központi programok akkor segítik jobban az egész gazdaság fejlődését, ha átfogó, ágazatközi jellegűek, ha reális piaci előrejelzésekből indulnak ki, s ha a műszaki fejlesztés csomópontjait ragadják meg. Mindezek keretében két olyan kulcsfontosságú feladatkört választottunk ki, amelyek a következő két évtizedben az egész gazdaság fejlődésére sorsdöntő hatással lehetenek, de amelyek már a közeli jövőben is érzékelhető változást kell, hogy hozzanak. A mikroelektronika, a számítástechnika és az informatika eredményeinek a gazdasági élet — de bátran hozzátehetjük : a társadalmi élet — minden területére be kell hatolniok. Különösen azért fontos érdekünk, hogy kiemeljük ezt a területet, mert ez elsősorban az emberek alkotó- és újítóképességére épül. Márpedig a világgazdaságban ma is, de a jövőben még inkább felértékelődik a szellemi munka, és az ilyen munkát megtestesítő termékek versenyhelyzete egyre javul. A mikroelektronikával összehasonlítva, a modern biológiai iparokról és a legújabb eredményeket alkalmazó biotechnológiákról azt mondhatjuk, hogy ezek mindenütt az útkeresés és a kibontakozás szakaszában vannak. A valóságos gazdasági lehetőségek még nem láthatók át teljes egészükben, de már a mai ismeretek és tapasztalatok arra mutatnak, hogy a modern biotechnológia előtt nagy jövő áll. Ezen a területen a hazai körülmények, eddig elért kutatási eredményeink, agrár-ökológiai adottságaink és egyik-másik ipari kultúránkban — például a gyógyszeriparban — meglévő hagyományaink megfelelő háttérül szolgálnak az eredményes és gyors kibontakozáshoz. Ha szellemi és fejlesztési erőforrásainkat összpontosítjuk és okosan használjuk fel, van esélyünk rá, hogy a modern biotechnológiához kapcsolódó némely gazdasági területen kedvező hadállásokat szerezzünk magunknak. Az előrehaladás másik kiemelt feltétele a társadalmi termelés ráfordításainak a csökkentése. Ebnői a szempontból elsőrendűen fontos, hogy az élőmunka-felhasználás az egész gazdaságban hatékonyabbá váljon. Ez részben az ágazati és szakmai struktúrák változását, részben magát a munkakultúrát és a teljesítményeket érinti. Ma az anyagi termelés négy fő ágazatában: az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben dolgozik az összes foglalkoztatottak 72 százaléka, míg a fejlett országok átlagában ez az arány jóval kisebb, Ebből kitetszik, hogy az anyagi termelés aránytalanul nagy élőmunka-ráfordítással megy végbe, közben pedig kevesen dolgoznak az ipar háttérterületein és a szolgáltatásokban, holott azok hovatovább az életkörülmények alakulásának meghatározó fontosságú összetevői lesznek. /