Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1291 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án csütörtökön 1292 átlagosnak megfelelőek. Ezek a követelmények egyértelműen többet kívánnak vezetőinktől. Heves megyében a megyei pártbizottság már az elmúlt évben világosan rögzítette, hogy tovább növekszik a személyi tényezők, mindenekelőtt a termelés területén dolgozó vezetők szerepe, felelőssége. Ezért a káderpolitikai elvek következetes érvényesítésével, a vezetők kiválasztásával és cseréjével el kell érni, hogy növekedjék az új iránt fogékony, felelősségre vállalkozni képes vezetők aránya. Azért fontos ez, mert gazdaságirányításunk fejlődése minden lényeges tényezőjét a vállalati és szövetkezeti gazdálkodásnak közvetlenül a vezetők feladatává tette. A mindennapos gyakorlatból érezzük, hogy a munkaerőgazdálkodás korábbi hiányosságainak kiküszöbölése a racionálisabb létszámgazdálkodás jelentős tartalék, melyért a gazdasági vezetők feladata elsősorban feltárni és hasznosítani. Meggyőződésünk, hogy a teljes foglalkoztatás tényének országunkban az fogja igazán a rangját biztosítani, ha a munkaerőgazdálkodás a szabályozókkal szoros összhangban üzemi szinten is, valóban a felelősségteljesebb, jobb munka ösztönző eszközévé válik. Ezzel egyidőben a vezetőnek megnövekednek a lehetőségei a fokozottabb követelménytámasztásra, belső igényességének megfelelően a termelés irányításának minden szintjén. Azért lényeges ez, mert látjuk, hogy a saját munkával szembeni igényesség nem azonos szintű minden dolgozónál és nem is általános. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyértelműen szükséges az, hogy az ösztönzés lehetőségei és a követelmények egységet képezzenek, harmonikusan segítsék az anyaggal, az energiával, az élő munkával való takarékosabb gazdálkodást, a költségek csökkentését. Vezetőinknek csak kisebb része tudta munkája során megvalósítani, hogy a jó munka a kiemelkedő teljesítmények megfelelően megkülönböztetésre kerüljenek anyagilag és erkölcsileg is. Többek véleménye, amellyel persze nem lehet egyetérteni, hogy nem lehet a jelenlegi szerény bérfejlesztés lehetőségei mellett a jó munkát a kevésbé jótól megkülönböztetni. Egyetlen alkalommal végrehajtott bérrendezés valóban nem nyújt erre lehetőséget, de ne feledjük el, hogy a munka, különösen a jó munka a folyamatos, becsületes hozzáállás általában tartós tendencia és néhány év alatt következetes vezetői magatartással jelentős differenciáltság alakítható ki, amelyben már érzékelhető a különbség a jól és a rosszul dolgozók között. Ez találkozna jobban az emberek igazságérzetével is. A vezetői munkában rejlő tartalékok feltárásával annak eredménynövelő hatására Heves megyében két példa is adódott a közelmúltban. Az egyik a két építőipari vállalattal kapcsolatos. 1981-ben mélypontra került mindkét vállalat gazdálkodása, elsősorban azért, mert vezetőik nem tudtak élni a rájuk bízott lehetőségekkel, nem fogadták el sem a párt, sem az állami tanácsi szervek segítségét. Az elmúlt évben kinevezett vezetők igen nehéz körülmények között koncepciót biztosítottak a vállalatok számára szívós, következetes munkával. Sorra számolják fel a veszteségforrásokat és napjainkra ha szerény mértékben is, de nyereségesen működnek ezek a fontos gazdasági egységek. A másik példa a mezőgazdaságból való. Néhány évvel ezelőtt a megye 54 termelőszövetkezetéből 13-nál kellett megnézni azt, hogy mi okozta áz összességében 100 millió forintot meghaladó pénzügyi hiányt. Az okok legtöbb esetben személyi, szubjektív jellegűek voltak és ezek megszüntetéséhez a megyei vezetés differenciáltan nyújtott segítséget. Ennek következtében évről évre csökkent a szövetkezetek pénzügyi hiánya, míg az elmúlt évben egyetlen veszteséges gazdaság sem volt a megyében. A szigorodó gazdálkodási feltételek mellett a növekvő elvonások ellenére 400 millió forint-ról fokozatosan 800 millió forintra nőtt ebben az ágazatban négy év alatt a nyereség. Az eredmény magáért beszél. De a fejlődés okai közül a leglényegesebbre szükséges rámutatni. Ezen idő alatt az 54 első számú vezetőből 30 kicserélődött, és ma elmondhatjuk, hogy agrárpolitikánkat értő, magasan kvalifikált alkalmas vezetők irányítják mezőgazdasági nagyüzemeinket. Meggyőződésünk, hogy a gazdálkodás nehezebb feltételei alkalmasak arra, hogy további tartalékok feltárására késztessék a hozzáértő vezetőket és munkatársaikat. Ez természetesen nagyobb szakmai hozzáértést, több politikai tapasztalatot, öszszességében nagyobb igénybevételt követel. Az eddig elmondottak nem teszik szükségtelenné annak külön hangsúlyozását, hogy mennyire fontos a vezetők munkájukkal, felelősségükkel arányos megbecsülése. Értjük és támogatjuk azt a központi döntést, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében a magasabb jövedelműek nagyobb teherviselő képességére kénytelen életszínvonalpolitikánk megvalósítása során támaszkodni, azonban azt is látnunk kell, hogy ez valóban csak átmeneti megoldást jelenthet. Tartósan nem ösztönözhetők a vezetésre alkalmas szakemberek azzal, hogy munkájuk, törekvéseik nem becsülhetők meg teljesítményeikkel arányosan. Az a meglátásunk, hogy a népgazdaság helyzetével, lehetőségeivel összehangoltan elő kell készíteni és meg kell teremteni a gazdaság kulcsfontosságú embereinek a jelenleginél fokozottabb és teljesítményeikkel arányosan ösztönző elismerését, amely fenntartja és segíti az arra alkalmasak természetes kiválasztódását is. Tisztelt Képviselőtársaim! A közelmúltban számolt be a Minisztertanács elért munkájáról a Fogyasztók Országos Tanácsának elnöke. Engedjék meg, hogy ennek kapcsán néhány szót szóljak a fogyasztói érdekvédelem Heves megyei tapasztalatairól. A megye lakosságának áruellátása az 1979—82. évek közötti időszakban a kereskedelempolitikai célokkal összhangban kielégítő színvonalú volt. Alapvető élelmiszerekből, a naponta használt vegyiárukból a kínálat megfelelőnek minősült. A napi cikkek körében előfordultak ellátási problémák, esetenként a korlátozott árualapokkal, részben azonban áruszervezési hiányosságokkal függtek össze. Visszatérő gond, hogy a helyi tanácsok részéről ezek felszámolására az operatív intézkedések elmaradtak. Nem kapott megfelelő hangsúlyt az olcsó cikkek kínálata, ebben a helytelen boltvezetői szemléletmódnak is szerepe volt. Az öszszesöégében kielégítő áruellátás és szolgáltatás biztosítása nem kis mértékben köszönhető a tanácsi és társadalmi ellenőrzéseknek, melyek közül az utób/