Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1289 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1290 zitív megállapítások summájára utalok, mert ez a kormányprogram megvalósulását is tükrözi. A társadalmi méretekben megőrzött életszínvonal mögött ugyanakkor látjuk egyes társadalmi és foglalkozási rétegek súlyosodó gondjait. Elsősorban a régebben nyugdíjba vonultakra, a nagycsaládosokra, a családalapító fiatalokra gondolunk. Vagy említhetném, hogy a nehéz helyzetben levő kohászati dolgozók közel egyharmada az idei év első három hónapjában kevesebbet keresett, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. örömmel hallottunk Lázár elvtárs beszámolójában a különösen nehéz helyzetben levők érdekében elhatározott intézkedések megerősítéséről, a családi pótlékról és a legalacsonyabb nyugdíjak szerény emeléséről. Arról is őszintén kell szólni, hogy a mi közvéleményünk az életszínvonal alakulását sokszor csak ár- és bér-összefüggésben méri. Az ilyen leszűkítés pedig könnyen félreértésekhez vezet. Elismeréssel kell szólni arról, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére most mégis sikerül tartani a béren kívüli juttatások, a szociális ellátás színvonalát, egészségesebbé és jobbá tenni a munkakörülményeket, napirendre tűzni a 40 órás munkahét bevezetését, és még sorolhatnám az életünk minőségét befolyásoló tényezőket. Ezek olyan eredmények, amelyekért nap mint nap, újra meg újra keményen meg kell dolgoznunk. A szakszervezetek véleménye szerint ilyen tekintetben nem szabad visszalépnünk. Mi is következtésen számításba vesszük a realitásokat. Folyamatosan tanulmányozzuk és elemezzük a tagság különbözőbb rétegeinek véleményét és igényeit. Csak azokat a célokat szorgalmazzuk, amelyeket a jelenlegi körülmények között valóra válthatónak tartunk. Más gondokat a hosszabb távon megoldandók közé sorolunk. Vannak igények, amelyekre az áUamigazdasági vezetéssel együtt, közösen vállalva a felelősséget, nemet mondunk, mert túlzóak, megalapozatlanok vagy nem időszerűek. Viszont ugyancsak közösen kell ügyelnünk arra, hogy általában a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva, véletlenül se maradjon ki egyetlen olyan lépés sem, az élet- és munkakörülmények javítására, amelyet megtehetnénk. A szakszervezetek, más okok mellett, ezért is igyekeznek erősíteni a különböző rétegek körében és érdekében végzett munkájukat. Csak akkor dolgozhatunk az eddigieknél eredményesebben, ha lehetőleg naprakész ismeretekkel, demokratikusan előkészített javaslatokkal rendelkezünk ilyen tekintetben is. A vasasszakszervezetben például pontosan ismerjük a több mint 80 ezer nyugdíjas szaktársunk életét, jelentős hányadának anyagi gondjait. Űgy gondoltuk, hogy saját erőből is tudunk valamit segíteni. A vasas üzemek, intézmények dolgozói egy kommunista műszak bevételét ajánlották fel saját nyugdíjasaik számára. Ebben az akcióban közel 197 ezer szakszervezeti tagunk vett részt: a 24 millió forintból több mint 17 milliót fordítottak majdnem húszezer nyugdíjasunk közvetlen segélyezésére; a többit más, közös szociális célokra fordítják. Azt hiszem, a nyugdíjas szaktársak nevében is megköszönhetjük ezt a tettet. S úgy gondolom, hogy ez méltó volt szakszervezetünk szövetséggé alakulásának 80. évfordulójához. Kedves elvtársak! A Minisztertanács és a SZOT, a szaktárcák és az ágazati, iparági szakszervezetek, a munkahelyi gazdasági vezetés és a helyi szakszervezeti testületek munkakapcsolata, együttműködése fejlődött az utóbbi időben. A munkamegosztás egyértelműbbé vált, és a partnerek mind határozottabban igyekeznek eleget tenni kötelezettségeiknek. Csak alátámasztani tudom Lázár elvtárs ezzel összefügő és az előrelépést elismerő megállapításait. Az is tény, hogy jóval több elvszerű és érdemi vita zajlik az állami-gazdasági vezetés és a szakszervezetek között annál, mint amennyiről a közvélemény tudomást szerez. Nem biztos, hogy ez így jól van. A magyar társadalom véleményünk szerint felnőtt ahhoz, hogy a helyzetünkből, kötelezettségeinkből fakadó eltérő véleményeket képviselő vitapartnerek az eddigieknél gyakrabban nyilvánosságra hozzák a közérdekű döntések megszületésének folyamatát, az érvek és ellenérvek ütköztetését. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának áprilisi határozata kijelölte további feladatainkat. Visszaigazolta a nehezedő körülmények között elért eredményeinket, amelyekben a fejlődő kormányzati munkának is része van. A szakszervezetek úgy látják, hogy a továbblépés legbiztosabb záloga a párt élőrelátó irányítása, a következetes és színvonalas kormányzati munka, a széleskörű jogokkal és felelősséggel rendelkező szakszervezeti szervezetek eredményes tevékenysége. A lehetőség adott, érezzük a felelősséget, amelynek tettekkel kell megfelelni. A kormány beszámolóját elfogadom, köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Sas Kálmán képviselőtársunk. SAS KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács munkájáról szóló beszámoló áttekintette országunk társadalmi, politikai, gazdasági helyzetét. Számot adott a végzett munkáról, elért eredményeinkről, feltárta fogyatékosságainkat és öszszegezte a megoldásra váró feladatokat. A VI. ötéves terv legfontosabb gazdaságpolitikai tennivalói a termelő ágazatok hatékonyságának növelése, a tartalékok feltárása köré csoportosítható. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai nyomán a Minisztertanács megfelelő intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy gazdaságunk piaci versenyképessége javuljon, termékeink keresettebbek legyenek és a világpiacon is egyre javuló minőséggel álljanak a belföldi fogyasztók rendelkezésére. Mi, Heves megyében úgy ítéljük meg, hogy az intézkedések és a kialakított szabályozók az országos tapasztalatoknak megfelelő eredményt hoztak, amely eredmények rendkívül differenciáltak és ágazatonként, de ágazaton belül is jelentős eltéréseket mutatnak. A szigorúbbá vált közgazdasági környezet szükségessé tette és teszi napjainkban is, hogy a vállalatok és szövetkezetek politikai ós gazdasági vezetői tudatosan készüljenek a növekvő elvonások kompenzálására, a gazdálkodás eredményességének fokozására, s ezt követeli tőlünk a népgazdaság, de elvárja a dolgozó kollektíva is, hogy erkölcsi és anyagi megbecsülése növekedjék és életszínvonalának anyagi feltételei is legyenek legalább az