Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1279 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1280 mátok, amelyek kibontakozását hosszabb ideje sürgetjük. Kifejezésre jut ez az ipari termelésnek az eddiginél differenciáltabb növekedési ütemében, az egyes iparágak és vállalatok differenciált fejlődésében. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek aránya. A kibontakozás iránya helyes, mértéke azonban lassú. . Mezőgazdaságunk jól szolgálja gazdaságpolitikai céljainkat, exportképessége jelentősen segíti külkereskedelmi erőfeszítéseinket, termékei a hazai ellátást magas színvonalon biztosítják. A népgazdaság egyensúlyának javítását elsősorban a beruházások visszafogásával és a lakossági fogyasztás korlátozásával tudtuk elérni, alapvetően azért, mert termelésünk hatékonysága nem javult kielégítő mértékben. A belföldi felhasználás korlátozása azonban nem lehet tartós, hosszú távú eszköze a külgazdasági egyensúly megszilárdításának, de annak mindenképpen feltétele, mint ahogyan a gazdasági növekedés lassulása sem cél, nem az egyensúly helyreállításának eszköze, hanem következmény. Minél gyorsabban és eredményesebben alakítjuk át gazdasági szerkezetünket, minél jobban nő a termelés hatékonysága, annál gyorsabb lehet gazdaságunk növekedése, nőhet belföldi felhasználásunk. Anyagi eszközeink célszerű és gazdaságos felhasználásán túl óriási feladat hárul a tudományos kutatásra, a termelésben dolgozók és az értelmiségiek alkotó munkájára a kibontakozás útjainak és módjainak meghatározásában. Kedves Elvtársak! Itt is külön figyelmet kapott miniszterelnökünk beszámolójában, Tóth elvtársnő felszólalásában a műszaki-technikai fejlesztés. Ez annyira a világ fejlődésének középpontjában áll, hogy a legutóbbi magas szintű magyar— bolgár találkozón is előkerült. Azt gondolom, hogy a magyar ipar fejlődésének is ez a műszaki—technikai fejlesztés az egyik kulcskérdése. Budapest iparával foglalkozva arra jut az ember, hogy a hazai ipartörténet néhány intő példával szolgál arra, hogy hogyan lehet ezt megoldani, legalábbis bizonyos időszakban hogyan oldották meg. A Ganz Művek ismert a tisztelt országgyűlés előtt, az ipartörténeti krónika szerint 1875-ben a Ganz súlyos válságot élt át Csepelen. A Ganz Igazgatótanácsa elnökének egy Mechwart nevű embert választottak, aki azóta mint iparos közismertté vált, és amikor odakerült az Igazgatótanács élére, a következő feladatot kapta: felismerni azokat a szükségleteket, amelyek kielégítéséről az európai gyárak még nem gondoskodtak, másodszor a gyártmányok műszaki színvonalával egyeduralmat biztosítani. A tervekben az is szerepelt, hogy Budapest és Bécs között már egy 250 kilométer óránkénti gyorsasággal közlekedő vasutat építenek meg. Miért mondom ezt ? Azért, mert ezekkel a feladatokkal Mechwart és a Ganz annak idején megbirkózott és mindaz, amit a magyar gépipar Mechwartnak köszönhet, az időszaktól számítódik, és mi az, ami ide vonatkozik ? Az, hogy merjenek műszakiaink ilyen bátran gondolkodni. És van még egy tanúiság: Bánki Donát, aki nem kevésbé ismert mint iparos, azt írta Mechwartról, hogy nagyon megbecsülte mérnökeit és nem hagyta,hogy műszakileg képzetlen emberek irányítsák őket. Gondolom, ennek még ma is lehet bizonyos aktualitása. A gazdaságirányítás rendszerének és szabályozóinak fejlesztését következetesen folytatni akarjuk. Ennek alapelvei beváltak, a rendszer működik és életképes. A továbbfejlesztésnek a gyakorlat által fölvetett problémák megoldására kell irányulnia és a változó körülményekhez való gyors igazodást kell szolgálnia. Az irányítási rendszer továbbfejlesztése tehát nem egy új, átfogó, úgynevezett második reform megvalósítását jelenti, hanem a meglevő rendszer egyes elemeinek összehangolt, fokozatos tökéletesítését irányozza elő. A szocialista építés egész szakaszában növekszik az állam szervező funkciója a gazdaságépítés legfontosabb területein. Ennek megfelelően foglalt állást a Központi Bizottság, amikor az állam szerepének erősítését hangsúlyozta a népgazdaság tervszerű fejlődését biztosító közgazdasági, intézményi feltételek megteremtésében és összehangolásában, valamint a tulajdonosi felügyelet ellátásának korszerűsítésében. A népgazdaság előtt álló feladatok megoldása valamennyi tartalékunk mozgósítását szükségessé teszi. Ilyen tartalékunk a termelési feladatoknak jobban megfelelő szervezeti formák kialakítása, ami az utóbbi időben különös hangsúlyt kapott. A vállalaton belüli szervezeti korszerűsítések és főleg a létrehozott új gazdálkodási, vállalkozási formák eredménye, hatása folyamatosan bontakozik ki. Türelemmel kell figyelni ezt a kibontakozást és azt kell segíteni, hogy maradéktalanul szolgálják céljainkat. A gazdasági munkaközösségek és más formák nem változtatnak a szocialista tulajdon és elosztási viszonyok lényegén, de ellátnak olyan feladatokat, amelyeket a nagy szervezetek egyálta-* Ián nem, vagy rosszabb hatásfokkal tudnának megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Életszínvonalpolitikánkban a XII. kongresszus által meghatározott célokat társadalmi méretekben sikerült megvalósítanunk. Számos, az élet- és munkakörülményeket javító intézkedésen kívül a gazdasági egyensúly javítása, nemzetközi fizetőképességünk megőrzése érdekében olyan intézkedéseket kényszerültünk hozni, például az áremeléseket, amelyek a korábbinál nagyobb terheket róttak a lakosságra. Világosan látjuk, hogy egyes rétegeknek és személyeknek, például a nagycsaládosoknak és főleg a magukra maradt, egyedülálló nyugdíjasoknak nehezebb lett a megélhetése, és az egy főre jutó reáljövedelmük valamelyest csökkent. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk enyhíteni gondjaikon. Továbbra is alapelvnek tekintjük, hogy csak olyan béremelésekre, a társadalmi juttatások olyan bővítésére kerülhet sor, amelyek mögött teljesítmény és árualap van. Csak így tartható fenn az ellátás elismerten jó színvonala. Gazdasági lehetőségeink korlátai szükségessé tették életszínvonalpolitikánkban súlypontok kialakítását. A teljesítmények szerint differenciált javadalmazás mellett tovább kell erősíteni a létbiztonságot, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekes családokra, családalapító fiatalokra, a nehéz körülmények között egyedülélő idős emberekre. Életszín vonalpolitikánk céljai összhangban vannak az egyéni törekvésekkel. A tisztességes, a közösségnek is hasznos munkával teremtett egyéni jólét el31 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ