Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1281 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1282 veinktől nem idegen, mitöbb szocialista célnak mondható. De fel kell lépni az olyan magatartás ellen, amikor jóravaló embereket kerít hatalmába a munkával arányban nem álló szerzés vágya. Nem a mi ideálunk, sőt nagyon is távol áll tőlünk, gondolkodásmódunktól ez az életforma, éppen ezért sokat kell és sokat akarunk tenni ellene. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök tudják, hogy a pártbizottságok mellett panaszirodák működnek, és a panaszirodába az utcáról tulajdonképpen mindenki bemehet, ha úgy gondolja, hogy ott a sérelmének az orvoslását elősegíti. Ide vonatkozóan egy ilyen ügyet szeretnék megemlíteni. Egy özvegyasszony kiskorú gyereke örökölt egy fél házat, de az örökhagyó nyilatkozatot a kerületi tanács megtámadta, és a bíróság a magyar állam javára ítélte oda. Ez az asszony írt egy levelet, és a következőt idézném: „Lehetetlenült anyagi helyzetemben nem ezt és ilyen eljárásmódot vártam szocialista társadalmunktól", már mint hogy a fél házat nem a gyermeke részére ítélik oda. Nagyon lelkiismeretesen utána néztek a munkatársaim. Mi derült ki mellékesen. Az illető özvegyasszonynak és kiskorú gyermekének az elmúlt öt évben három örökölt budapesti Öröklakása származott, három üdülőtelek, ebből egy a Balatonon, egy fél ház vidéken, amit a tanács kisajátított és adott érte valami 180 ezer forintot. Tisztelt Barátaim! Mégegyszer idézem: „Lehetetlenült anyagi helyzetemben nem ezt és ilyen eljárásmódot vártam szocialista társadalmunktól." Engedjék meg, hogy ne folytassam. Tisztelt Képviselőtársaim! Űgy vélem, a kormány beszámolójából is világosan kitűnik az a szándék és akarat, hogy az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények javításához szükséges feltételek biztosítása továbbra is az erőfeszítéseink középpontjában áll. Azt azonban itt is szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy az életszínvonal biztosításához csak a gazdaság teljesítménye ad alapot. Viszont a gazdaság teljesítménye maradt el legnagyobb mértékben a kongreszusi célkitűzésektől. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk mindinkább a munka társadalma lesz, népünk nagy többsége őszintén tiszteli a teljesítményt, legyen az munkasiker, művészi alkotás, vagy a közéleti—társadalmi tevékenység. A nemzetnek nemcsak a múltban voltak nagy fiai; korunkban igen jelentősen megnőtt az olyan ember értéke, aki átlagon felül ad önmagából, a köz javára. Az erre vállalkozót a társadalom megbecsülésének kell öveznie. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma ugye az emberek szoktak úgy fogalmazni, hogy sokan futnak a pénzük után szabad időben. Mégis a képviselői munka során s más kapcsán is ezrekkel, tízezrekkel és százezrekkel lehet találkozni, akik tanácstagként, népfront-aktivaként, KISZ-aktívaként, lakóterületünknek megbízásából is működnek. Elismerésre méltó, nagyszerű munkát végez. Űgy hiszem, hogy megkülönböztetett megbecsülés jár egy ilyen nehezebb időszakban ezeknek az embereknek. És azt gondolom, hogy az ilyeneket példaképpen kell állítani társadalmunk és példaképpen kell állítani ifjúságunk elé is. Manapság egész társadalmunkban gyakran beszélünk az ifjúságról. Joggal, hiszen új nemzedékünk társadalmunk alkotó eleme. Szocialista rendünk eddig is kiemelt figyelmet fordított az ifjúságra. Országgyűlésünk például a világon az elsők között ifjúsági törvényt alkotott. Pártunk, kormányunk a múltban is, a jelenben is, és a jövőben is szerető gondoskodással törődik a fiatalok neveltetésével, pályaválasztásával, családalapításának feltételeivel, lakáshoz juttatásával. De mint máskor, most is hangsúlyozom: mindebben nagy az ifjúság felelőssége, tennie, cselekednie kell önmagáért és a társadalomért, hogy mindez megvalósuljon! Amikor erről a felelősségről beszélünk, mi nem felejtjük el, hogy ez a sokak szerint gondtalan életkor — nem is olyan gondtalan. De az az életre szóló elhatározások korszaka. À fiatal előtt a pályaválasztás és a párválasztás nagy felelőssége. Egy középiskolás diák munkanapja hosszabb, .mint a gyárakban a törvényes műszak. Azon munkálkodunk, hogy a fiatalok élete tartalmas legyen. Jellemben, magatartásban, társadalmi gondolkodásban derék embereket akarunk nevelni. Ezért a szülő, a nevelő, a társadalom és maga a ifjúság is egyaránt felelős. A közvélemény formálására, a közgondolkodásra igen jelentős, napról napra megújuló hatást gyakorol a sajtó, a rádió, a televízió. Sajtónknak is köszönhető, hogy az ország, a világ eseményeiről lakosságunk tájékoztatása hiteles és sokoldalú. Azt várjuk a tömegtájékoztatástól, hogy értékének megfelelően mutassa be eredményeinket, erőfeszítéseinket, kerülje el a szenzációhajhászást és a lényegtelen ügyek felnagyítását. Sok elkötelezett, kiemelkedő tehetségű és tudású munkatársa van a sajtónak, akiknek munkáját igen nagyra értékeljük. Ám nem kevés a felkészületlen, a fölényeskedő modorú sem. Mindenkitől, aki itt dolgozik, társadalmunk igényli az eszmei-politikai felelősséget, szakmájuk alapos ismeretét. A tömegtájékoztatás politikai intézményrendszerünk szerves része, és ha most fogyatékosságait bíráljuk, tesszük ezt azért, hogy fontos funkciójának a jövőben még jobban feleljen meg. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A kormány beszámolója is tükrözi és Központi Bizottságunk ápribsi határozata is megállapította, hogy társadalmunk a megnehezült feltételek közepette is a XII. kongresszus által megjelölt úton halad. Ez a célunk a jövőre nézve is. A mérlegkészítés során jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy eredményeink' jelentősek, és mindazokat jó érzéssel tölthetik el, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak ezekhez az eredményekhez. A további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. Ahhoz, hogy ezeket valóra válthassuk, további erőfeszítésekre, közös cselekvésre és összefogásra van szükség. Népünk mindennnapos helytállásával bizonyította, hogy egyetért a kongresszuson megfogalmazott célokkal. Ez az élet minden területén kifejeződött az odaadó munkában, a javuló teljesítményekben. Ez adhat erőt és biztonságot ahhoz, hogy bátran nézzünk a jövő elé. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.)