Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1277 Az Országgyűlés 20. ülése, li és a gazdaság lényegi összefüggéseit érintő feladatokra összpontosítsák figyelmüket. Az elmúlt években tovább növekedett a helyi állami és gazdasági szervek önállósága és felelőssége. A helyi politikai, állami és társadalmi szervezetek egyre felelősebb gazdáivá válnak területüknek. Példaként említeném meg, hogy Budapesten ez év januárjától a kerületi tanácsok számos hatáskört, az azok gyakorlásához szükséges anyagi eszközöket és létszámot kaptak. Mind jobban sikerült bevonni a lakosságot, a helyi közösségeket a feladatok megoldásába. Ezt bizonyítja például az is, hogy az elmúlt két évben az ország lakossága több mint 15 milliárd forint értékű önkéntes társadalmi munkával járult hozzá életkörülményeinek javításához, lakóhelyi környezetének fejlesztéséhez. A nehezebb körülmények az állami és gazdálkodó szervektől a korábbiakhoz képest sok tekintetben más munkamódszert, munkastílust, szemléletet igényelnek, amiben — úgy látjuk — komoly lépések történtek. Ilyenek például a felelősségi rendszer és a hatáskörök pontosabb meghatározására irányuló intézkedések, vagy a tanácsok és más állami szervek kezdeményezései az egyszerűbb és gyorsabb ügyintézés érdekében. A Minisztertanács fontosabb döntéseiről kiküldött tájékoztatóból láthatóan a jogi szabályozás korszerűsítésében is történt előrelépés. De a jogi szabályozás nem mindenható orvosság. Feladataink megoldásához gyakran más lehetőségeket is kell keresnünk. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt módom, úgy is meg lehetne szervezni egyes ügyek intézését, hogy az állampolgárnak ne kelljen kérnie azt, ami neki törvényesen jár, vagy amire adott esetben rászorul, hanem előrelátó gondoskodással adjunk, szolgáltassunk. Ide tartoznak például a különféle segélyezések és más társadalmi juttatások, a rászoruló időskorúakról való szükséges gondoskodás és egyéb szociális ügyek. De az élet minden területére érvényes: ne az események után intézkedjünk, hanem gondolkozzunk és dolgozzunk előrelátó módon. Mint Lázár elvtárs is utalt rá, mindenütt, így a Minisztertanács tevékenységében is indokolt még több figyelmet fordítani a döntések várható hatásának felmérésére és mérlegelésére. Gondosabban kell megszervezni a végrehajtást, annak feltételeit és szigorítani az ellenőrzést. Az állami funkciók és a kormányzati munka jobb ellátásának nélkülözhetetlen feltétele a szocialista demokrácia fejlesztése. Munkánk feltételeinek nehezebbé és bonyolultabbá válása megköveteli a dolgozók mind szélesebbkörű, aktívabb és érdemibb részvételét a döntéshozatalban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben egyaránt. Ebben megkülönböztetett szerepe van az állampolgárok által választott képviseleti szerveknek. Működésük fejlesztésében még jelentős tartalékaink vannak. Tevékenységüket úgy kell alakítani, hogy hozzák felszínre és minél teljesebben fejezzék ki a társadalomban meglevő véleményeket, törekvéseket és érdekeket. Ennek a gondolatnak a jegyében tűztük ki magunk elé a választási rendszer továbbfejlesztését is. Szeretném hangsúlyozni azonban: a demokráciát nem lehet felülről elrendelni vagy bevezetni. A legjobbb intézkedések sem helyettesíthetik a demokratikus vezetési módszereket, munkastílust, ami azt is jelenti, hogy igazán odafigyeljünk a dolgozók véleményére és minden, ügyünket előrevivő, *83. június 23-án, csütörtökön 1278 segítő javaslat lehetőség szerinti megvalósítására, ami óriási erő rendszerünk számára. A demokratikus szellemnek egy kollektíva légkörét és az adott közösséget körülvevő társadalmi légkört kell jellemeznie. Vezetői munkastílus és egyéni gondolkodásmód egyaránt összetevői annak a szemléletnek, ami a valóságos, szocialista demokráciát jellemzi. Ehhez eddig is jelentős segítséget adtak a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront és a többi társadalmi és tömegszervezet. Elengedhetetlen, hogy a vélemények és javaslatok feltárásával, az alulról jövő kezdeményezések megismerésével ezután is alkotóan működjenek közre a döntések előkészítésében. Az állami munkában, a központi döntések konkrét helyzetre történő alkalmazásában nagyon sokan vesznek részt: minisztériumok, főhatóságok, tanácsok és több más intézmény, szervezet tisztségviselői, munkatársai. Ha a vállalatok vezetőitől joggal azt igényeljük, hogy felelősséggel hozzáértő döntéseket hozzanak, akkor az állami irányító posztokon tevékenykedőktől még inkább meg kell követelni ugyanazt. A jó társadalmi közérzet fenntartásának egyik jelentős eszköze az állam és az állampolgárok ügyeinek hozzáértő, lelkiismeretes, gyors és bürokráciamentes intézése, az állami szervek megbízható működése. A kormány programjának elfogadásakor Kádár János elvtárs megállapította hozzászólásában, idézem: „Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját és feladataik jó megoldására törekednek." Eddig az idézet. Bizalmunkat eddigi munkájukkal megszolgálták és továbbra is megérdemlik. Dolgozó népünk elvárja, hogy ezzel a bizalommal éljenek továbbra is felelősségteljesen. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság félidős értékelése során megállapította, hogy a legfőbb gazdaságpolitikai célokat alapvetően elértük. Külön is elismerően szólt arról, hogy megőriztük népgazdaságunk belső egyensúlyát, fenntartottuk az ország nemzetközi fizetőképességét, hogy összességében a lakosság életszínvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határozatnak megfelelően megőrizni, javultak a lakosság életkörülményei. Külön örömünkre szolgál, hogy az adott feltételek között a kormány a főváros sokoldalú fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordított. Legyen szabad egy kiemelt példát mondanom, amely talán állami ráfordításban nem is a legnagyobb, mégis önmagában sokat mond. Budapesten gyakorlatilag megoldódott az óvodai ellátás. Gazdasági munkánk alapja továbbra is a VI. ötéves népgazdasági terv, amelynek fő irányait és céljait változatlanul érvényesnek tartjuk. Ez akkor is igaz, ha ma azt kell megállapítani, hogy a VI. ötéves népgazdasági terv megvalósítása jóval nehezebb kül- és ennek folytán belső gazdasági feltételek között folyik, mint ahogyan a tervezés időszakában is feltételeztük. A körülmények elsősorban nem jellegükben, nem minőségükben térnek el attól, amivel számolni lehetett, hanem méreteikben és hatásukban. A tervben meghatározott fő gazdaságpolitikai célok eddig ilyen feltételek között is teljesültek. Életjelt adnak már magukról azok a pozitív folya-