Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1269 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1270 lágátlagban a technikailag legfejlettlenebb orszá­gok is bennefoglaltatnak. Hazánk az elektronikai iparban nem tudott lépést tartani a világ fejlődésével, pedig hagyomá­nyokkal rendelkezik és az iparág ma is számottevő része a magyar népgazdaságnak. A gépipar, ezen­belül a műszer- és híradástechnikai ipar termelése 1981—1982-ben is az ipari átlagot meghaladó ütem­ben emelkedett. A szakmában 1982-ben 135 ezer ember dolgozott, és az imént említett két ágazat állította elő a gépipari termelés 25 százalékát. En­nek ellenére, amikor a világban megkezdődött a mikroelektronika robbanásszerű fejlődése, a hazai készülékgyártás, a háttéripar hiánya miatt megtor­pant. ' Az elmaradás felszámolása létkérdéssé vált, mert az elektronika alkalmazása nélkül ma már a népgazdaság egyetlen ágazata sem tudja feladatait versenyképes színvonalon megvalósítani. Ehhez fejlett berendezésgyártó ipar kell. Korszerű alkat­részeket termelő ipar nélkül viszont nem lehet elektronikai berendezéseket gazdaságosan gyárta­ni, és nem lehet a népgazdaság elektronikus eszköz­igényét sem kielégíteni. Ilyen körülmények között a Minisztertanács 1981 decemberében elfogadta az elektronikai alkat­részek és részegységek központi fejlesztési program­ját, röviden az EKFP-t. A minisztertanácsi határo­zat célkitűzései az elektronikai alkatrészek gyártá­sát illetően helytállóak voltak a határozat megjele­nésének időszakában, és azok ma is. Ez nagy dolog, ha belegondolunk, milyen óriási fejlődésen megy át ez a technika a világban, és èz a fejlődés még nap­jainkban is jellemző. Nem kívánom képviselőtársaimat a program részletes ismertetésével terhelni, csak annyiban, amennyiben ez mondandómat érinti. Az iparpoli­tikai szempontból is fontos elektronikai alkatrész­fejlesztési program két nagy feladatcsoportot fog­lal magában: egyfelől a mikroelektronikai, másfe­lől az egyéb elektronikai alkatrészek hazai fejleszté­sét és gyártását. A program végrehajtásában fél­időhöz érve nem lehet célunk, és az enyém sem az, hogy már ma véleményt alkossunk a várható befeje­zésről. Siettetése sem célszerű, bár a felhasználó ipar türelmetlenségét is meg lehet érteni, ha arra gon­dolunk, hogy a ma még nagy mennyiségben im­portált alkatrészek jelentős részét konvertibilis va­lutáért szerezzük be. Viszont időszerűnek érzem egy-két olyan gon­dolat felvetését, amely a program végrehajtása so­rán ma már gondként jelentkezik, de még időben vagyunk ahhoz, hogy ez a program sikeres befejezé­sét ne zavarja. A program első nagy feladatcsoport­jának végrehajtására megalakult a Mikroelektroni­kai Vállalat, rövid nevén, a MEV, amelynek fő fel­adata a mikroelektronikai alkatrészek tervező rend­szerének kialakítása, a gyártási technológia kidol­gozása, a mikroelektronikai alkatrészek gyártása. A program ezen részének megvalósítása állami alap­juttatással történik. Hazánkban még nincsenek ha­gyományai az ilyen magas technológiai fegyelmet követelő, magas technikai színvonalon történő tö­meggyártásnak, így természetesen adódnak problé­mák, de ezek nem jelenthetnek akadályt a végső megoldásban. Mint ahogy a vállalat kialakítása körüli szer­vezeti és pénzügyi gondok sem jelentik azt, hogy a programot ne lehetne 1985-re megvalósítani. Telje­sen érthető az is, hogy az ország jelenlegi helyzeté­ben többször meg kell gondolni minden forint he­lyét. Mindezek figyelembevétele mellett azonban a program reális teljesíthetősége a főhatóságoktól is megköveteli a rugalmas alkalmazkodást. A mikro­elektronikai beruházás előrehaladási üteme a kor­mányszervek eddigi megállapításai alapján elfogad­ható ütemben folyik, és biztosítottnak látszik a cél­kitűzések teljesítése. Nem mondhatom mindezt ilyen egyértelműen el a berendezésgyártó iparban használatos másik al­katrészcsoportrol, amelyet összefoglalóan egyéb elektronikai alkatrészeknek nevezünk, mivel a mik­roelektronikai elemek kivételével az iparágban hasz­nálatos valamennyi egyéb alkatrészt magában fog­lalja. Véleményem szerint a mikroelektronikai áram­körök sikeres gyártásával a berendezésgyártás hát­téripara még nem megoldott, mivel az iparág jelen­tős részében az egyéb elektronikai alkatrészek néven emlegetett termékcsoport felhasználása nemcsak hogy összemérhető, de meg is haladja az integrált áramkörök és egyéb félvezető alapú alkatrészek fel­használását. Például a felhasználó ipar jelentős ré­szét képező műszer- és híradástechnikai ipar alkat­rész-felhasználásának átlagban körülbelül 30 száza­lékát adják a félvezető eszközök^ és 70 százalékát az egyéb elektronikai alkatrészek. De ez az arány áll akkor is, ha ezen alkatrészek importját nézzük, melynek jelentős része dollár-vonzatú. Az ilyen célra kiadott valuta jelentős része megtakarítható lenne, ha a minisztertanácsi hatá­rozat végrehajtása után ezek az alkatrészek is meg­felelő mennyiségben, minőségben és főként válasz­tékban állnának a hazai felhasználó ipar rendelkezé­sére. Látszatra ennek a megvalósítása nem nehéz, hiszen nem új iparágat kell teremteni, mint a mikro­elektronikai alkatrészek esetében, hanem a már meglevő gyártó vállalatok struktúráját kell fejlesz­téssel alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. És éppen ebben rejlik a feladat nehézsége. Ez ma komoly akadály elé állítja a szóban forgó alkat­részeket előállító vállalatok egy részét, mivel az el­várt fejlesztéseket saját alapból, illetve bankhitel­ből kell megoldaniuk. Ez az egyes vállalatok eseté­ben a fejlesztési alap hiánya és az ezzel járó hitelkép­telenség miatt olyan gondot jelenthet, amelyet — úgy érzem — egyedül megoldani nem fognak tudni. Gond az is, hogy az alkatrészgyártásnak ez az ága ma még nem rendelkezik egy olyan átfogó fej­lesztési elképzeléssel, mint amilyennel a mikroelekt­ronikai alkatrészeké. Időszerű lenne ezért kialakí­tani egy olyan fejlesztési és gyártmánystruktúrát az egyéb elektronikai alkatrészek vonalán is, amely találkozik a felhasználó ipar igényeivel. Nincs szándékomban a kérdést eltúlozni — ma­gam is a szakmában dolgozom, a műszeriparban —, ezért tapasztalatból mondom, hogy ha az alkatrész­gyártásnak ez az ága a fent említett gondok miatt nem tud a követelményekhez felzárkózni, az egy időre megkérdőjelezheti a háttéripar kialakításának sikerességét. Véleményem szerint tehát elő kell segíteni, hogy a háttéripar e fontos részét képező alkatré-

Next

/
Thumbnails
Contents