Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1269 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1270 lágátlagban a technikailag legfejlettlenebb országok is bennefoglaltatnak. Hazánk az elektronikai iparban nem tudott lépést tartani a világ fejlődésével, pedig hagyományokkal rendelkezik és az iparág ma is számottevő része a magyar népgazdaságnak. A gépipar, ezenbelül a műszer- és híradástechnikai ipar termelése 1981—1982-ben is az ipari átlagot meghaladó ütemben emelkedett. A szakmában 1982-ben 135 ezer ember dolgozott, és az imént említett két ágazat állította elő a gépipari termelés 25 százalékát. Ennek ellenére, amikor a világban megkezdődött a mikroelektronika robbanásszerű fejlődése, a hazai készülékgyártás, a háttéripar hiánya miatt megtorpant. ' Az elmaradás felszámolása létkérdéssé vált, mert az elektronika alkalmazása nélkül ma már a népgazdaság egyetlen ágazata sem tudja feladatait versenyképes színvonalon megvalósítani. Ehhez fejlett berendezésgyártó ipar kell. Korszerű alkatrészeket termelő ipar nélkül viszont nem lehet elektronikai berendezéseket gazdaságosan gyártani, és nem lehet a népgazdaság elektronikus eszközigényét sem kielégíteni. Ilyen körülmények között a Minisztertanács 1981 decemberében elfogadta az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztési programját, röviden az EKFP-t. A minisztertanácsi határozat célkitűzései az elektronikai alkatrészek gyártását illetően helytállóak voltak a határozat megjelenésének időszakában, és azok ma is. Ez nagy dolog, ha belegondolunk, milyen óriási fejlődésen megy át ez a technika a világban, és èz a fejlődés még napjainkban is jellemző. Nem kívánom képviselőtársaimat a program részletes ismertetésével terhelni, csak annyiban, amennyiben ez mondandómat érinti. Az iparpolitikai szempontból is fontos elektronikai alkatrészfejlesztési program két nagy feladatcsoportot foglal magában: egyfelől a mikroelektronikai, másfelől az egyéb elektronikai alkatrészek hazai fejlesztését és gyártását. A program végrehajtásában félidőhöz érve nem lehet célunk, és az enyém sem az, hogy már ma véleményt alkossunk a várható befejezésről. Siettetése sem célszerű, bár a felhasználó ipar türelmetlenségét is meg lehet érteni, ha arra gondolunk, hogy a ma még nagy mennyiségben importált alkatrészek jelentős részét konvertibilis valutáért szerezzük be. Viszont időszerűnek érzem egy-két olyan gondolat felvetését, amely a program végrehajtása során ma már gondként jelentkezik, de még időben vagyunk ahhoz, hogy ez a program sikeres befejezését ne zavarja. A program első nagy feladatcsoportjának végrehajtására megalakult a Mikroelektronikai Vállalat, rövid nevén, a MEV, amelynek fő feladata a mikroelektronikai alkatrészek tervező rendszerének kialakítása, a gyártási technológia kidolgozása, a mikroelektronikai alkatrészek gyártása. A program ezen részének megvalósítása állami alapjuttatással történik. Hazánkban még nincsenek hagyományai az ilyen magas technológiai fegyelmet követelő, magas technikai színvonalon történő tömeggyártásnak, így természetesen adódnak problémák, de ezek nem jelenthetnek akadályt a végső megoldásban. Mint ahogy a vállalat kialakítása körüli szervezeti és pénzügyi gondok sem jelentik azt, hogy a programot ne lehetne 1985-re megvalósítani. Teljesen érthető az is, hogy az ország jelenlegi helyzetében többször meg kell gondolni minden forint helyét. Mindezek figyelembevétele mellett azonban a program reális teljesíthetősége a főhatóságoktól is megköveteli a rugalmas alkalmazkodást. A mikroelektronikai beruházás előrehaladási üteme a kormányszervek eddigi megállapításai alapján elfogadható ütemben folyik, és biztosítottnak látszik a célkitűzések teljesítése. Nem mondhatom mindezt ilyen egyértelműen el a berendezésgyártó iparban használatos másik alkatrészcsoportrol, amelyet összefoglalóan egyéb elektronikai alkatrészeknek nevezünk, mivel a mikroelektronikai elemek kivételével az iparágban használatos valamennyi egyéb alkatrészt magában foglalja. Véleményem szerint a mikroelektronikai áramkörök sikeres gyártásával a berendezésgyártás háttéripara még nem megoldott, mivel az iparág jelentős részében az egyéb elektronikai alkatrészek néven emlegetett termékcsoport felhasználása nemcsak hogy összemérhető, de meg is haladja az integrált áramkörök és egyéb félvezető alapú alkatrészek felhasználását. Például a felhasználó ipar jelentős részét képező műszer- és híradástechnikai ipar alkatrész-felhasználásának átlagban körülbelül 30 százalékát adják a félvezető eszközök^ és 70 százalékát az egyéb elektronikai alkatrészek. De ez az arány áll akkor is, ha ezen alkatrészek importját nézzük, melynek jelentős része dollár-vonzatú. Az ilyen célra kiadott valuta jelentős része megtakarítható lenne, ha a minisztertanácsi határozat végrehajtása után ezek az alkatrészek is megfelelő mennyiségben, minőségben és főként választékban állnának a hazai felhasználó ipar rendelkezésére. Látszatra ennek a megvalósítása nem nehéz, hiszen nem új iparágat kell teremteni, mint a mikroelektronikai alkatrészek esetében, hanem a már meglevő gyártó vállalatok struktúráját kell fejlesztéssel alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. És éppen ebben rejlik a feladat nehézsége. Ez ma komoly akadály elé állítja a szóban forgó alkatrészeket előállító vállalatok egy részét, mivel az elvárt fejlesztéseket saját alapból, illetve bankhitelből kell megoldaniuk. Ez az egyes vállalatok esetében a fejlesztési alap hiánya és az ezzel járó hitelképtelenség miatt olyan gondot jelenthet, amelyet — úgy érzem — egyedül megoldani nem fognak tudni. Gond az is, hogy az alkatrészgyártásnak ez az ága ma még nem rendelkezik egy olyan átfogó fejlesztési elképzeléssel, mint amilyennel a mikroelektronikai alkatrészeké. Időszerű lenne ezért kialakítani egy olyan fejlesztési és gyártmánystruktúrát az egyéb elektronikai alkatrészek vonalán is, amely találkozik a felhasználó ipar igényeivel. Nincs szándékomban a kérdést eltúlozni — magam is a szakmában dolgozom, a műszeriparban —, ezért tapasztalatból mondom, hogy ha az alkatrészgyártásnak ez az ága a fent említett gondok miatt nem tud a követelményekhez felzárkózni, az egy időre megkérdőjelezheti a háttéripar kialakításának sikerességét. Véleményem szerint tehát elő kell segíteni, hogy a háttéripar e fontos részét képező alkatré-