Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1271 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1272 szék gyártása is utol tudja érni a követelményeket, és valóban bázisa legyen egy olyan berendezésgyártó iparnak, amely képes kielégíteni a népgazdaság különböző ágaztainak elektronikus eszközigényét, és olyan exportra is képes, amelyért a világpiacon megvásárolhatók az ipar további fejlesztéséhez nélkülözhetetlen termékek. Tisztelt képviselőtársaim! Megpróbáltam röviden szólni az eddigiekben az elektronikai ipar múltjáról és jelenéről hazánkban. Utolsó gondolatsorommal szeretnék a közeljövőre utalni. Az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztési programjának sikeres végrehajtása esetén 1985-re létrejön egy integrált eszközpark, az ehhez szükséges szellemi háttér és az induló termékválaszték. Remélhetően a választék kérdésében az egyéb elektronikai alkatrészek területén is sikerül megnyugtatóan előrelépni. Ezért úgy gondolom, hogy ma már a figyelmet összpontosítani kellene egy, a népgazdaságot átfogó elektronizálási program körvonalazására, hogy ezzel összefüggésben a felhasználó ipar, azaz a gépi berendezéseket gyártók is felkészülhessenek termékszerkezetük átalakítására. A felhasználó iparnak fel kell készülnie az említett áramkörök alkalmazására, és ez az alkatrésziparral való közvetlen, szoros műszaki együttműködést is feltételezi. Ennek a feladatnak a megvalósításához az elektronikai iparban több ezer embert kell át-, illetve továbbképezni még időben, és ez újból egy olyan feladat, amely nem kevés pénzt, időt és fáradságot igényel, de megvalósítása ma — úgy érzem — elengedhetetlen. Befejezésül még egy, a közvéleményünket is már jó ideje foglalkoztató és megoldásra váró feladatot szeretnék megemlíteni. Meg kell teremtenünk azokat a társadalmi és gazdasági feltételeket, amelyek gátat vethetnek a műszaki intelligencia nem kívánatos mozgásának és érdektelenségének, amely ma az egész iparban tapasztalható, és meg kell találnunk azt az utat, amellyel tudásukat, alkotókészségüket technikai színvonalunk emelésének szolgálatába tudjuk állítani. Véleményem szerint a mainál magasabb műszaki színvonal elérése, a technika állandó további fejlesztése nemcsak az ipar — és ezen belül az elektronikai ipar — magánügye, de egyik kulcskérdése is egész gazdasági életünknek. Tisztelt Országgyűlés! A mai ülésszakra készülve az elektronikai kormányprogram kapcsán ezek a gondolatok jutottak eszembe, és azért kértem szót a mai vitában, mert úgy gondoltam, hogy csak hasznos lehet, ha ezekről a kérdésekről is közösen gondolkodunk. A kormány beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Postás Sándor képviselőtársunk felszólalása következik. DR. POSTÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A kormány törekvéseit tartalmazó munka^ program nemzeti programunk része. Kifejeződik ez abban is, hogy érinti hazánk minden állampolgárát, és a benne foglaltak csak az egész nemzet teljesítményeként válhatnak valóra. Ezért ma, amikor a megvalósulás folyamatának időközi számvetése szerepel ülésszakunk napirendjén, különös felelősséget érezve veszünk részt az elvégzett munka értékelésében és a további végrehajtást segítő javaslatok megtételében. Jó alapul szolgál ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1983. áprilisi határozata, amelynek napjainkban is folyó feldolgozása politikai iránymutatást és segítséget nyújt a kormányprogram végrehajtásának helyi értékeléséhez és a további tennivalóink ellátásához. Miniszterelnök elvtárs beszámolója alapos, élethű számvetés az eddigi munkáról, és végrehajtható feladatokat tartalmaz a jövőre vonatkozóan, őszintén számot ad arról, hogy a korábbi vállalások a program szellemében és a konkrét helyzet alapján miként teljesültek. Olyan számadás ez, amelyet nyugodt lelkiismerettel képviselhetünk az ország é nyilvánossága és saját választókerületünk előtt egyaránt. A Minisztertanács fontosabb döntéseiről kiadott tájékoztató is meggyőzően dokumentálja, hogy a kormány nem egyszerűen követője volt a gyorsan változó körülményeknek, hanem alakítója, szabályozója is társadalmi, gazdasági viszonyainknak. Minden időszakban szocialista megoldást keresett és talált aktuális feladataink teljesítéséhez. A Hajdú-Bihar megyei képviselők is úgy ítélik meg, hogy az 1980 őszén elfogadott kormányprogram képezi továbbra is azt a reális keretet, amelyen belül kezelendők, kezelhetők soron levő feladataink és gondjaink. Mi is látjuk, hogy a terv és a várható tényszámok egybevetésekor nem minden esetben lesz teljes majd a megfelelés, de azt is tudjuk, hogy a kitűzött alapvető célok elérése érdekében tett okos erőfeszítésekkel többre megyünk, mint a tervtől való eltérések feletti töprengéssel. Tisztelt Országgyűlés! Mint az országban mindenhol, mi is elvégeztük az 1980 óta eltelt időszak értékelését, számot adva arról, hogyan vettük ki részünket az országos feladatok megoldásából, milyen mértékben vagyunk részesei az eredményeknek és a gondoknak. A megye, ezen belül Debrecen város gazdasági és társadalmi fejlődését érzékeltető eredményeink közül szeretnék néhányat megemlíteni. Az ipar termelésnövekedése a megyében 1980-hoz viszonyítva 10,9 százalék volt, az országos 5 százalékkal szemben. Ugyanezen idő alatt az export 21 százalékkal növekedett. Említésre méltó, hogy az elmúlt két évben Debrecen városban nem volt veszteséges ipari vállalat. A megye mezőgazdasága eddigi legeredményesebb évét zárta 1982-ben. A termelőszövetkezetek termelési értéke 9,2 százalékkal nőtt, gazdálkodási eredménye pedig 10,3 százalékkal volt nagyobb az 1981. évinél. A háztáji gazdaságok termelői kedve tovább élénkült, termelésük 10 százalékkal növekedett. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az energia- és anyagmegtakarítás, valamint a másodnyersanyagok hasznosítása terén. A racionálási intézkedések hatására az ipar fajlagos energiafelhasználása három százalékkal csökkent. A felhasznált energia szerkezetében is érzékelhető változás következett be. Mindezek Debrecenben évenként 1100 tonna kőolaj-megtakarítást eredményeztek. Mi is megkülönböztetett figyelmet fordítót-