Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1267 Az Országgyűlés 20. ülése, H ra érthetetlen megkötések. Említettem már, hogy hatáskört, bizalmat kaptak a tanácsok a lakásépítésben, a lakásgazdálkodásban, de tíz-tizennégy éve érvényben van olyan jogszabály, amely szerint az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alapján csak a kormány elnöke adhat engedélyt arra, hogy kistelepülésen, ahol évek óta üresen állnak falusi lakások, ezeket az öregek napközi otthonává vagy szatócsbolttá alakíthassuk át. Ezzel ma használaton kívüli épületek lennének hasznosíthatók, megtakarítva a beruházási költségeket, a nagyon hézagosan biztosított építőanyagot, építőipari kapacitást egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! A nagyobb önállóságban rejlő lehetőségek és feladatok felismerését, a gyakorlati megvalósítás eredményeit, színvonalát tekintve tanácsainkban még nagyon differenciált a kép. Az előbbre lépés megköveteli, hogy tovább növeljük azoknak a tanácsi vezetőknek és dolgozóknak a ma már nem kis, sőt meghatározó táborát, akik feladataikat nem elsősorban a hatalmi elemekből eredő hatósági jogosítványaik gyakorlásában, hanem a lakossági ellátás szervezésében, a köz szolgálatában látják. A város- és a községpolitikai munka nyíltabbá válása a mi megyénkben is növelte az érdekazonosulásból fakadóan a lakossági és üzemi dolgozók, a szocialista brigádok tenniakarását, cselekvő részvételét a közösségi célok kialakításában és megvalósításában. Ha a megyében a társadalmi munka, kommunista szombatok számszerű eredményeit tekintve országosan elsők lennénk, akkor sem tudnám csupán a számokkal érzékeltetni azt az azonosulást és a munkát, amely létrehozója volt többek között a miskolci egészségügyi gyermekrehabilitációs központnak, az edelényi, a szendrői, a rudabányai tornacsarnoknak, tanuszodának, a leninvárosi műjégpályának, választókerületemet is megemlítve, a mezőkövesdi iskolának, óvodának, bölcsődének, vagy a most kezdeményezett megyei vérellátó központnak. Tisztelt Képviselőtársak! Ma már a helyi tanácsi szervek nem egyszerűen parancsvégrehajtók, hanem képesek maguk is alkotó munkát végezni, mernek kezdeményezni, újítani, sőt mernek kockázatot vállalni, tudnak gazdálkodni. Ezt nem arra alapozom elsősorban, hogy a tanácsi tisztségviselők, az apparátusban dolgozók képzettsége, rátermettsége kedvező irányban változott. Fontosabbnak tartom a tanácsi testületek munkájában érezhető előrelépést. Nem is olyan régen még gyakori és jogos kritika érte a testületi munkát: hogy formális, hogy a testület nem irányítja az apparátust, hanem inkább szentesíti a szakemberek döntéseit. Örvendetes változás, hogy mind kevesebb az olyan tanácskozás, ahol ne bontakozna ki konstruktív vita, ahol csak a szűk környezet érdekei jelennek meg. Szaporodik az építő jellegű javaslatok, a módosító indítványok száma. Pártunk politikájának megvalósításában a kormány bizton számíthat a tanácsok még eredményesebb munkájára, lakossági kapcsolatuk mélyítésére, szélesítésére, munkájuk alapján a lakossági bizalom növekedésére. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolója reálisan mutatja be az ország helyzetét, a kormány munkáját, a tennivalókat, ezért javaslom annak elfogadását. (Taps.) 83. június 23-án, csütörtökön 1268 (Az elnöki széket Péter János foglalja el.) ELNÖK: Szólásra következik Tóth Attiláné képviselőtársunk. TÓTH ATTILÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A VI. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításán dolgozva félidőhöz értünk, amikor pártunk és kormányunk is értékel, számot ad az ország közvéleménye előtt arról, hogy honnan indultunk, hova jutottunk két és fél év elteltével, és mik a további feladatok. A Központi Bizottság ez év április 12—13-án megtartott ülésén értékelte az eddig megtett utat, és határozatban fogalmazta meg a terv sikeres végrehajtásának feltételeit. Az ülést a magyar társadalom széles körű érdeklődése kísérte. Választókerületemben, Budapest XVI. kerületében tapasztaltak alapján elmondhatom; bizakodva vették tudomásul az emberek, hogy gazdasági építőmunkánk a XII. kongresszus határozatainak megfelelően folyik, hogy a népgazdaság fejlődése törekvéseink szerint alakul, és hogy a Központi Bizottság a VI. ötéves terv előirányzatait, célkitűzéseit változatlanul érvényesnek tartja. Az értékelés és a számadás fontos állomásához érkeztünk Parlamentünk ülésével, amikor a Minisztertanács alkotmányos kötelezettségének eleget téve beszámol az országgyűlés előtt a kormány munkaprogramjának elfogadása óta végzett munkáról. Mi, képviselők, valamennyien érezzük, hogy választóink figyelme, a társadalom érdeklődése most a Minisztertanács beszámolójára összpontosít, hiszen sok tekintetben nehezebb körülmények között élünk, dolgozunk, mint a kormányprogram elfogadásakor, és felerősödtek a békét, a biztonságot fenyegető folyamatok. A világ gazdasági helyzete sem mutat a gyors javulás irányába. Lázár elvtárs reálisan szólt társadalmi és gazdasági fejlődésünk fő vonásairól, a kormányzati munka jellemzőiről, elemezte gazdaságunk jelenlegi helyzetét, a terv sikeres végrehajtásának további feladatait. Hozzászólásom témáját a VI. ötéves tervtörvény 10. §-ának (1) bekezdése fogalmazza meg, mely a termelési szerkezet korszerűsítésével és a műszaki haladás érdekében megvalósítandó fejlesztési programokkal foglalkozik. Egyebek között kimondja, hogy a tervidőszakban meg kell kezdeni az elektronikai ipar központi fejlesztési programjának megvalósítását. A program fontosságának felismerése időszerű volt, mert az elektronikai ipar világszerte dinamikusan fejlődött az elmúlt 25 évben. A növekedés üteme a gazdasági recesszió ellenére is meghaladta az évi 10—12 százalékot. Az elektronikai berendezéseket gyártó iparban végbement hatalmas fejlődésnek az alapja az elektronikai alkatrészek gyártásának robbanásszerű fejlődése volt. A mikroelektronika rohamos fejlődése alapvetően átrendezte a fejlett országok elektronikai iparának struktúráját. Napjainkra már óriási méreteket öltött az elektronikus eszközök termelése és fogyasztása világszerte. A világ elektronikai ipara például 1980-ban 360 milliárd dollár értékű terméket állított elő. Ugyanakkor Magyarország elektronikus eszközfogyasztása ma a világátlag alatt van. Ez az adat azért sem kedvező, mert az említett vi-